Bernadette kivisz a repülőtérre. A LAX sötét, éjszakai járat. Lassan gyülekeznek az utasok a People Express Airline kapujában. Jól jön ilyenkor az internet time machine, hogy vissza lehessen nézni a régi dolgokat. Száztizenkilenc dollár volt akkoriban a New York-i járat.
Átírom a kocsit Johnny nevére. Otthagyom Alida garázsa előtt a cuccokat, a BMW-t, az írógépet, a nagy Yashica fényképezőgépet, a Bolex H16 filmkamerát, és a sok-sok negatívot, amit többet nem látok. December tizedike körül járunk. Alida elvisz ebédre egy Japán étterembe, gyönyörű kaliforniai téli nap, makulátlan tiszta kék ég, kicsit hűvös, pont elég egy hoodie-t felvenni. Nevetgélő, jóképű, napszemüveges emberek. Időtlenség. Újdonság akkor még a sushi, Mulholland Drive.
Felkavar nagyon a búcsúzás. Próbálom leírni itt, most, sok-sok év után, hogy miért ilyen az ember, mi vezérel bennünket. Ösztön, gyűlölet, szeretet, nyughatatlanság? Miért hagyunk ott egy jó szituációt, miért lépünk le, amikor rendben vannak a dolgok, amikor van egy jó pasi, egy barátnő, amikor van egy jó meló?
Sokszor visszagondolok ilyenkor a koblenzi évre. Wienhoffer János, az örökös mozgás, az örökös menekülés. És nem tudom, hogy most éppen hol kóborolnak ezek a hegyeshalmi fiúk.
Kinyílik New York-ban a repülőtér automata ajtaja. Bezúg a szezon első kanadai hóvihara. Kegyetlenül hideg a kaliforniai tél után. Nincs lakás, nincs barátnő, nincs meló. De boldog vagyok.
Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötete már megrendelhető az ÖT Boltból.
Borítókép: East Village, New York 1998 / fotó: Wikipedia / Edwardwexler
Bejelentkezés