Békaemberek, bűvös kocka, Guccifer és Buddha – kémek, titkosügynökök, szivárogtatók izgalmas és bugyuta történetei

Az államközi politikai, gazdasági befolyásolás és az ügynöki terepmunka furmányos világával, pontosabban az ebből a világból ismert tevékenységek olcsóbb, lebutítottabb, vizezett változataival, amolyan magyar naranccsal, citromféleséggel szembesülhettünk az elmúlt napokban hazai pályán. A tanú című magyar filmklasszikusból jól ismert módon az áradó Dunából (vagy Tiszából) előbukkanó gonosz nyugati (vagy keleti) békaember-ügynökök ármánykodva megkörnyékezik a modernkori Bástya és Virág elvtársat, no meg beárnyékolják a szerencsétlen magyar kisembert megszemélyesítő Pelikán életét és munkáját.

Ami a szakterület lényegét illeti,

Viszont ezzel mintegy fordítottan arányosan a tevékenység emberi dimenziója, az ügynöki munka színvonala mintha egyre silányabb volna, már amennyire ez kritikus külső szemmel megítélhető. A nagyhatalmak közé ékelődő Magyarországon majdhogynem olyan filmbe illő politikai thriller kezd kibontakozni, mint egy-egy hollywoodi alkotásban, telis-tele látványos effektekkel és különleges számítógépes CGI jelenetekkel, azonban nem túl színvonalas színészi alakításokkal. Ilyennek tűnik a groteszk magyar titkosügynök–noir-sztori Buddhával, a titokzatos nagyhatalmú Henryvel, no meg az alsópolcos magyar Mata Hari szerepében ügyködő, a jól bevált honey trapeket, „betechnikázott” szexuális légyottokat is szervező V. E. munkásságával, ahogy mindez kibontakozik előttünk Szabó százados oknyomozó felderítése és szivárogtatása nyomán. 
 

Az, hogy Szabó százados kilépett a fényre, nem kis bátorságra és morális integritásra vall,

A zavaros és nyugtalanító politikai thrillerben felbukkanó „Henry” ügynökről jut eszembe, hogy a jelen történetben szereplő ügynökök és hálózati személyek talán nem olvasták Faludy György Pokolbéli víg napjaim című művét. A szerző leírja, hogy amikor az 1950-es évek elején a nem túl művelt (sőt, többnyire teljességgel idióta) ÁVH-s verőlegényeknek, vallatótiszteknek át kellett adnia amerikai titkosügynök-megbízóinak nevét, ő Edgar Allan Poe és Walt Whitman nevét említette. Talán csak az lett volna átlátszó, ha Old Shutterhand vagy Winnetou nevű amerikai ügynökökre hivatkozik.

Ami a néhány napja futó ügyet illeti, adja magát, hogy a kulcsszereplőket összevessük az igazi nagyágyúkkal, a...