„Annak idején a fidesz párt fúrta meg a bösznagymaros hógy fel épüljön” – írja (betűhíven) egy kommentelő a témába vágó poszt alá. Persze, hogy trollgyanús kis böffenet ez, lehet ócska kis vicc, vagy hasonló nemvicc, de benne van a vízlépcsővita fellángolásának valós apropója.
Az én korosztályomnak, mindazoknak, akik tinédzserként vagy felnőtt fiatalként élték át a rendszerváltás körüli éveket, és nyomon követték a közéleti változásokat, nemzedéki élmény a bős–nagymarosi beruházás magyarországi leállítása. Mindez összefüggött azzal, hogy a „környezetvédelem” a lózungok szintjén a nyolcvanas évek egyik slágertémája volt, nagyjából minden tízévesnél nagyobb gyerek precízen el tudta volna magyarázni az „üvegházhatás” mibenlétét. Az ökológia látszólag kiemelt szerepet játszott a késő-kádári irányított köztudatban. Ebben a mentális környezetben lépett fel a Duna Kör a vízlépcső elleni tiltakozással, és nyerte el egy nem csekély társadalmi réteg szimpátiáját. Olyanokét is, kétségtelenül, akiknek a Szigetköz élővilága vajmi keveset számított volna, és eleve politikai ügyként tekintettek a protestmozgalomra. (Azért kommentelőnk figyelmébe ajánlanám, hogy a Duna Kör 1984-ben alakult, a „fidesz párt” pedig 1988-ban.)
Én magam (nagyon fiatalon) a bős–nagymarosi vízlépcső munkálatainak 1989-es leállítását az egész, később „rendszerváltás” gyűjtőnévvel emlegetett folyamat egyik legjelentősebb állomásaként éltem meg. Az egyik, talán legnagyobb vívmányként és győzelemként.
Való igaz, hogy emblematikus eseményről van szó – a gyengülő későkádári hatalom engedett a tudományos érvekkel megtámogatott lakossági nyomásnak, és felmondott egy nemzetközi egyezményt. Valószínűtlenül felemelő volt. Csakhogy a következmények túlmutattak a kifulladóban lévő létező szocializmus hanyatlásának felgyorsulásánál. Konkrétak voltak, tudományosan alátámaszthatóak és szemmel láthatóak.
Már az előkészítő munkálatok szörnyű ökológiai károkat okoztak. Amikor aztán a szlovák oldalon megépült az úgynevezett C-változat, ezek a károk durván fokozódtak. Ha az eredeti terv valósul meg, a kár még ennek is a sokszorosa lett volna. Így többek között – még ha nem is eredeti állapotában, de mégis - megmenekült a Szigetköz mint biotóp, de ha valakinek ez csak méregzöld blabla, megemlíteném, hogy megmenekült Magyarország jelentős részének ivóvízellátása is, hiszen megmaradt a Duna mederszerkezete, sértetlenek maradtak a vízbázis szempontjából kulcsfontosságú szűrőrétegek, elmaradt a duzzasztással járó feliszaposodás. Így aztán az az érvelés sem állja meg a helyét, hogy ha már a szomszédos államok „végigvízlépcsőzték” a Dunát, már úgysem tehetünk...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.