Hallgasd meg!A Pride egy forró krumpli, ezért hűtsük le, hogy megfogható legyen: nem szól szex-szerelem-gyengédségről, csak egy jéghideg céges policy. Karácsony Gergely is csak akkor tűzte ki a zuglói városházára, amikor már főpolgármesteri babérokra tört, 2019 nyarán; nem mintha azelőtt homofób vagy indifferens lett volna, hanem mert a korábbi szinten még nem volt elvárás. Annyi szerelem van a dologban, mint amennyi sámánizmus a rovásírásos helységnévtáblában.
Ami most a kormány részéről történik, az a 2021-es nyár – ugyancsak egy évvel a választások előtt voltunk – megismétlése. A recept annyira hasonló, hogy az akkori Substack-posztom, amiben külföldieknek magyaráztam a belpolitikai okokat a nemzetközi médiában nagy hullámokat verő „gyermekvédelmi” törvények mögött, a mai helyzetre is illik. Egyrészt továbbra is jelen van egy mérgezett mézesmadzag, amivel nincs kimondva explicit a pedofília és a homoszexualitás kapcsolata, de pont elég csalogatóan van elhintve, hogy egy pajzsot tartson mindkettő elé a megtámadott fél, igazolva azt. Ez egy mocskos ütközet, és a kegyelmi botrány mutatja, hogy visszafelé is elsülhet. Leginkább mégis a liberálisoknak árt, akik ennyi év után se találtak ki elég hatásos mémet ellene.
Másrészt a cél éket verni az összefogásba. 2021-ben így magyaráztam a külföldnek:
„1989 óta a baloldal soha nem volt homogén: liberálisok, gazdasági szocialisták, neoliberális technokraták, kommunisták, a teljes menü jelen volt, időnként átfedésekkel.
Magyarország három baloldali kormánya (1994, 2002, 2006) mind a liberálisok és a szocialisták koalíciója volt. Egymás mellett léteztek, de külön maradtak. Az előbbiek inkább a budapesti és a nagyvárosi választókat szólították meg, az utóbbiak vidéken versenyeztek.
A mostani szivárványkoalíció még vadabb keverék, de egy dolog megmaradt: a liberálisok még mindig egy törpe szélsőségnek számítanak. Még ha a Jobbik nem is lenne, akkor is van egy hatalmas baloldali szavazóbázis, amely számára idegen a liberális ideológia. Az urbánus progresszivizmus nem munkásosztálybeli dolog, és Magyarországon még mindig van jelentős munkásosztály.
Ők nem PC-k, nem érdeklik őket azok a hobbiproblémák, amikért a liberálisok élnek-halnak, cserébe a liberálisok sem szeretik ezeket a bunkókat, de össze kell fogniuk, hogy 2022-ben legyen esélyük.”
Az MSZP–SZDSZ koalícióban a kisebbik partner tökéletes villámhárító volt, ha olyan témákat kellett képviselni, amelyek egy országos néppárt...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.