Rendszerváltást a sportban! Tényleg?

„A sport kiemelt támogatása megmarad” címmel közölt interjút néhány hete a hvg.hu Kulcsár Krisztiánnal, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökével. Nincs abban semmi meglepő, ha egy civil, de finanszírozásában a Nemzeti Együttműködés Rendszerétől (NER) erőteljesen függő szervezet vezetője lojálisan nyilatkozik. Hiszen ismerjük a NER-t. És abban sincs semmi meglepő, ha egy a vezetői pozícióból kipörgő korábbi tótumfaktum egy ellenzéki mozgalom farvizén tűnik fel: Kulcsár csak volt elnök, 2017 és 2022 között vezette a MOB-ot, ma már a Tisza Párt sport munkacsoportjának tagjaként nyilatkozik. Mondom, ismerjük a NER-t.

„A sportra fordított támogatások mértékével egyetértek” – mondja Kulcsár. Az akár józannak is tekinthető hang azonban igen meglepő egy olyan párt emberétől, amely politikai mozgalomnak egyik markáns hívószava a „Rendszerváltást!”. Pusztuljon a múlt, csak éppen a sportban maradjon az ellenzéki médiában eddig erős kritikával illetett mennyiségű közpénz?

Ha már a friss politikai szereplők nem, mi, olvasók, úgy is, mint a közvélemény része, szavazópolgárok, játsszunk el a gondolattal: mit is jelentene a rendszerváltás a magyar sportban? Egyáltalán, van-e rá szükség bármilyen szempontból? Ha nincs, miért van?

A kérdés megválaszoláshoz először mégiscsak tisztázni kellene, pontosan milyen rendszert is akarnánk leváltani a sportban. Ennek a véleménycikknek a keretei nyilván nem alkalmasak a NER sportjának rendszerszerű tudományos leírására – születnek majd erről nagybecsű PhD-k, nagydoktorik, monográfiák –, de három, egymással szorosan összefüggő dologról nagy biztonsággal állítható, hogy szerepelni fognak a jövőbeni „komoly” visszatekintő elemzésekben.

A központi tétel a sport szakralitása, ami valójában a 2010 előtti évtizedekhez képest hatalmas mennyiségű sportra költött közpénz elfogadtatása a közvéleménnyel, társadalmi soft power. Az európai sportmodell alapját képező közösségi jóléthez való hozzájárulás értéke a NER propagált értékrendszerében kozmikussá tágul: a nemzet megmaradásának, azonosságtudatának, összetartozásának záloga, mi egy vérből valók vagyunk, millió torokból üvölt, hogy ria, ria, Hungária! Márpedig a nemzet megmaradása, úgymond, nem lehet pénzkérdés. Aki aljas módon bevétel-kiadás viszonyokra próbálja leszűkíteni a haza jövőjét, az kiírja magát a NER-ből. A politikusok feladata, hogy biztosítsák a sport működésének pénzügyi alapjait, amiben a valódi magánfinanszírozásnak (piaci áron vásárolt sportolói, szurkolói szolgáltatások, kereskedelmi értékesítés, üzleti szponzoráció) másodlagos, igazából elhanyagolható szerepe van. Ugyanakkor a sport anyagi alapjainak megteremtése az Európa...