Nagy politikai és gazdasági várakozások előzték meg Donald Trump pekingi látogatását. Az amerikai elnököt magas elvárásainak megfelelően – valamint a kínai diplomácia kifinomultságára jellemző módon, némi rátarti alájátszással – királyi fogadtatásban részesítették: katonazenekarral, éneklő, táncoló, zászlót lobogtató, ünneplő gyerekhaddal és az utcákat ellepő integető tömeggel.
A világ két szuperhatalmának legfőbb politikai vezetői tárgyaltak egymással szemtől szemben olyan érzékeny, kölcsönösen fontos témákról, mint az iráni és az ukrajnai háború problémája, vagy a kényes tajvani kérdés, nem beszélve a gazdasági hidegháború és a húsbavágó kölcsönös védővámok témáiról.
Trump elnök a rá jellemző, szuperlatívuszokban bővelkedő, letaglózó kommunikációs stílusában a vendéglátó Kínát nagyszerű, csodaszép országnak nevezte, míg Hszi Csin-ping kínai elnököt nagyszerű, igazán jó vezetőként dicsérte az egekig azon a Mennyei Béke terén, ahol 1989 nyarán kínai tankok taposták halálra a demokráciáért tüntető pekingi egyetemistákat. A kínai elnök beszédébe – visszatérő módon – némi nemzetközi politikai stratégiát és elméleti fejtegetést is belecsempészett, komoly fejtörést okozva ezzel a sajtó munkatársainak. Utóbbiak igencsak lázasan kezdtek az interneten kutakodni és utánajárni egy bizonyos Thuküdidésznek, a görög történetírónak.
A kínai elnök – akitől nem állnak távol a politikai filozófia és az elméleti közgazdaságtan kérdései, hiszen a vegyészmérnöki diplomája mellett, mondhatni kötelező módon tudományos szocializmusból, valamint kommunista, marxista–maoista politikaelméletből is szerzett oklevelet a neves Csinghua Egyetemen – ugyanis felelevenítette a Thuküdidésznek tulajdonított megállapítást két rivális (szomszédos) állam közötti konfliktus elkerülhető vagy sorsszerűen elkerülhetetlen voltáról. A párhuzam szerint a Kína és az USA között fennálló versengés, a katonai, gazdasági és politikai csapdahelyzet hasonló forgatókönyveket rejt magában, mint a Spárta és Athén közt feszülő, 2500 évvel ezelőtti konfliktusos szituáció. Azzal a kitétellel, hogy a feszült állapot hosszú távú fenntartása végső soron nem kedvez egyik félnek sem.
A történelemben és politikai filozófiában nem túl járatos Trump valószínűleg gyorsan utasította stábja tagjait, hogy nézzenek már utána, kiről is beszélt a kínai elnök, ki ez a Thuküdidész és pontosan miket is írt vagy mondott, mi olyat, ami érintheti a kínai–amerikai kapcsolatrendszert, és amire elég gyakran hivatkozik a kínai elnök. Ugyanis Hszi már korábban többször is, 2014-ben, 2017-ben és 2024-ben is hivatkozott Thuküdidészre és a két nagyhatalom közötti rivalizálás stratégiai biztonsági dilemmáira, illetve a háború...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.