Török Gábor politikai elemző szerint Unger Anna, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke komoly kommunikációs segítséget adott a nehéz helyzetben lévő Fidesz–KDNP-nek. A politológus azután fogalmazta meg ezt a véleményét, hogy Unger egy interjúban arról beszélt: a Seszták-ügyben megtalált, mintegy 6,5 milliárd forint értékű készpénzen „senkinek az óvodai jele nincs rajta”, ezért egyelőre nem tudják megmondani, kié a pénz. Török szerint ez a kijelentés éppen a hétfői parlamenti ülés előtt adott muníciót a jobboldalnak, amely így arra hivatkozhat, hogy még maga a hatóság sem tudja bizonyítani, kihez tartozik a megtalált vagyon.

Első hallásra logikus értelmezés. Csakhogy véleményem szerint alapvetően téves.

Nem azért, mert Unger Anna mondata ne lenne felhasználható a Fidesz kommunikációjában – hiszen a jobboldali politikusok és véleményformálók azonnal rá is ugrottak. Hanem azért, mert Török Gábor egy huszadik századi politikai kommunikációs logikából indul ki: egy vitában az a fél kerül előnybe, amelyik használható érvet kap, az pedig hátrányba, amelyiknek védekeznie kell. A mai nyilvánosságban azonban az erőviszonyok nem azon múlnak, ki tud egy-egy mondatot a saját javára fordítani, hanem azon, ki jelöli ki a pályát, és ki kényszerül arra, hogy újra meg újra a másik szabályai szerint játsszon.

Hogy miért válik Unger Anna óvatoskodása valójában Magyar Péter segítőjévé, ahhoz elég megnézni, mi történik a parlamentben.

Magyar Péter kétharmados győztesként, a végrehajtó hatalom birtokában nem egyszerűen kormányoz, hanem látványosan berendezi a politikai színpadot is. Mozgása egy feszült bokszpromóterre emlékeztet, aki ügyfele számára a fülénél fogva rángatja fel a sérült, már csak nevéből élő, kiégett és megtépázott exbajnokot a ringbe: „Gyere már ki, üss, mozogj, különben kit alázhatunk meg menetről menetre?” Amikor a miniszterelnök plüss Kisvakondot visz az ülésterembe, „Cosa Nostrának” vagy „börtönválogatottnak” nevezi a Fidesz–KDNP képviselőit és azonnali mandátumvisszaadásra szólítja fel őket, pontosan tudja, hogy azok nem fognak felállni és kisétálni a teremből. Nem eltüntetni akarja őket, hanem benntartani a játékban. A Fidesz pedig – miközben Deutsch Tamás „kamuszínházról” beszél, Rétvári Bence látványosan határolódik el a lefoglalt készpénztől, Orbán Viktor pedig az Ultrahang-interjúban „önkénykormányzás” elleni harcot említ – minden egyes alkalommal felveszi a kesztyűt, és eljátssza a rá osztott figurát. Jó oka van rá.