Requiem egy álomért – melankolikus morfondírozás a Jobbik ravatala felett

„Az ifjúságunk kudarcba fulladt, és most már így is marad” (Republic)

Ez az írás nem objektív analízis. Szeszélyesen váltakozik benne a többes szám első személyű és a többes szám harmadik személyű nézőpont. Szerzője maga is tárgya az elemzésnek. Hol tanú, hol elkövető, hol jól értesült bennfentes, hol értetlen külső szemlélő. Egyik alapítója, holdudvarának tagja, többszörösen kitagadottja és újra befogadottja annak a közösségnek, amelyről most ír. E több mint két évtizednyi idő alatt pedig bőven elég biztatást, szeretetet, sérelmet és sebet kapott innen, hogy tárgyilagosságot ne ígérhessen.

Isten ments’, hogy akárcsak vázlatosan is végigvegyem az elmúlt negyedszázad eseményeit. De a gyökerekhez muszáj lehajolnunk, ha meg akarjuk érteni, mi és miért történt.

Kezdjük egy mára széles körben elfeledett ténnyel:

Sikeressé, országos tényezővé soha nem válhatott volna vállalkozók, gazdák és kétkezi munkások százezreinek bizalma és ezreinek munkája nélkül – de soha nem született volna meg, ha nincs az az egyetemista társaság, amely az ezredfordulón nem hozza létre a Jobboldali Ifjúsági Közösséget. Ennek fő célja akkor még inkább a jobboldali fiatalok alig létező felsőoktatási reprezentációjának megteremtése volt. A pártok ifjúsági szervezetei előtt az egyetemek kapu zárva vannak, ám ennek áthidalására a kilencvenes évek második felében egyre több balos és liberális szervezet jött létre, amelyek (van, amelyik ténylegesen, van, amelyik névlegesen) nem pártpolitikai, hanem világnézeti alapon igyekeztek összefogni az erre fogékony egyetemistákat.

Az ős-Jobbik ennek konzervatív-nemzeti verziójaként jött létre. MDF-esek, MIÉP-esek, fideszesek, kereszténydemokraták és kisgazdák is voltak soraikban. Ám a legtöbben egyszerűen csak huszonéves jobbos fiúk és lányok, akik abban a korszakban voltak fiatalok, amelyet a mai egyetemistáknak elmagyarázni is nehéz. Amikor a balliberális médiatúlsúly nem kormánypárti politikusok és megmondóemberek haluzása volt, hanem mindennapos, a reggeli Nap-keltétől az RTL/TV2 esti híradójáig tartó nyomasztó valóság. Ebből kerestek menedéket, biztonságot nyújtó akolmeleget a Károli Egyetem legendás pinceklubjában (és országszerte még számos más helyen).

Születtek életre szóló szerelmek és alkalmi légyottok, egyestés asztaltársaságok és évtizedes véd- és dacszövetségek.