Jó reggel, Európa!
Emmanuel Micron általában reggel hatkor ébred, és először a tükörbe néz.
„Bonjour, Europe!”, mondja halkan, mert tudja, hogy a kontinens őt várja.
Felesége friss kávét hoz, és erőteljesen megpaskolja az arcát.
Majd felhív egy ukrán tábornokot: „Kitartó bátorságot kívánok!” – közli, miközben titkára lejegyzi a mondatot jövő heti beszédéhez.
Délelőtt bejelenti, hogy Franciaország kész európai katonákat küldeni Ukrajnába.
Délután pontosít: nem feltétlenül franciákat. Esetleg belgákat.
Este egy elegáns vacsorán fejti ki, hogy Európa csak úgy maradhat szabad, ha ő, Micron vezeti. „Ez objektív tény.”
Az árnyék (MI6 és Boris Johnson)
A londoni Temze-part egy ablaktalan szobájában ül egy férfi.
Neve nincs, csak funkciója. Ő az, aki telefonál, amikor a dolgoknak meg kell történniük.
2022 tavaszán ő utazott Kijevbe. Nem turistaként.
Az általa közvetített üzenet egyszerű volt: a tárgyalás nem opció.
Zelenszkij bólintott, az üzenet eljutott a megfelelő helyekre.
Boris Johnson, aki akkor épp a járvány-házibulik miatt küzdött a politikai fennmaradásáért, hirtelen európai hős lett.
Otthon szerencsére megbukott. De a háborúja folytatódott.
A szobában a férfi zár egy aktát.
A dossziéra csak ennyit ír: „Lezárva. Folytatódik.”
Sztoikus hidegvér
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin minden reggel úszik. Hideg vízben. Hosszan és jólesően. Egyedül.
Ez teszi azzá, aki.
A tárgyalóteremben sohasem pislog. Miniszterek jönnek-mennek. Egyesek az ablakon át.
„Nem erőszakból” – mondja a Kreml. „Szívproblémák. Baleset. Életuntság. Szerelmi bánat.”
Putyin bólogat. Folytassuk.
Egy vezérkari tiszt figyelmeztet: nagyok a veszteségeink.
Putyin fekete teát tölt. Lassan. „Az idő a mi oldalunkon áll.”
A tiszt másnap már nincs ott.
Amerika legnagyobb embere
Donald Trump reggel 4:47-kor ébred, és azonnal igazat ad magának.
A telefonja 23 üzenetet jelez. Mindegyiket maga küldte éjjel.
Reggelire steak, ketchuppal. Ez Amerika.
Sajtótájékoztatón bejelenti: „Gáza lesz az új Riviéra”. Mindenki nyer.
„Kivéve a palesztinokat” – súgja egy újságíró.
„Ők is nyernek” – mondja Trump. „Majd én elmagyarázom nekik.”
Délután küld egy darab vőt a béketárgyalásokra. Mert a vő okos.
Pontosan olyan okos, mint ő maga, csak fiatalabb. És ért a lakóparkokhoz és riviérákhoz.
„Következetes vagyok” – tweeteli.
Az Unió mostohaanyja – hadistennő kék-sárga ruciban
Урсула фон дер Ляєн minden reggel elolvassa az előző napi saját beszédét.
Megerősítő. Következetes. Szovjet precizitású, főtitkári.
Ma az európai egységről szól. Tegnap is erről szólt. Holnap is erről fog.
Közben a Pfizer-szerződések egységesen titkosítva vannak.
„Átláthatóság” – mondja egy brüsszeli konferencián.
A sajtó kérdez, az anyag titkos. A kérdező neve pedig eltűnik a listáról.
Ez véletlen. Minden véletlen. Ursula gondosan ügyelni szokott arra, hogy Ukrajna mindig megkapja a következő banki átutalást. És készpénzt, meg aranyat.
„Ez az európai jövő” – mondja mosolyogva.
A mosoly ötvenhét százalékban programozott.
A kénytelenek Nagy Gittegylete
Starmer ott volt. Micron ott volt. Tuskó is. Rutte.
Mind hajlandó volt valamire – pontosan arra, amit majd nem kell teljesíteniük.
„Katonákat küldünk Grönlandra, megvédjük Amerikától” – hangzott el.
Tizennyolc-húsz grenadiért. Talán.
Starmer az Epstein-ügy nyomása alatt állt, de most hős volt.
Micron már előre bejelentette – de ő belga katonákra gondolt.
A BlackRock Pinocchio bejelentette, hogy Németország bevezeti a kötelező katonai szolgálatot.
Tuskó a saját ellenzékével harcolt otthon, de itt valahogy szabadnak érezte magát.
Senki sem kérdezte meg, kit küldenek pontosan, hová, mikor, és ki fizeti.
A zárónyilatkozatban ez szerepelt: „Elszántak vagyunk”. Az Elszántak Koalíciója, a Galaxisok Védelmezői.
Ez pont így igaz. Elszánták magukat arra is, hogy hazamenjenek és mást csináljanak.
A zöld(fülű) hadügyminiszter
Annalena Baerbock kijelenti:
Ez egy nagyon bátor és elmés kijelentés – főleg egy zöld párttól.
„Meg kell nyernünk ezt a háborút” – mondja Münchenben.
„Bármi áron?” – kérdezi valaki. „Igen” – válaszolja.
Otthon az energiaárak emelkednek, a pakisztáni illegális szén füstöl.
Az atomot már rég bezárták.
A Lufthansa sztrájkol, a német vonatok pedig késnek.
De mindegy, mert Kijevnek ment a Gepárd.
Baerbock a CNN-nek nyilatkozik angolul. Szinte folyékonyan.
„We will fight until the last” – mondja határozottan.
A riporter nem kérdezi meg: ki az a „we”? Annalena olyan szerény, hogy biztos a Mennyországba kerül majd. Olyan szerény képességű.
Ursula dzsigolója – a nagy nemzetközi pénzelosztó
Volodimir Zelenszkij imád repülni. Brüsszel. London. Washington. Párizs. Davos.
Mindenhol háború hősként érkezik – keki pólóban, öt napos borostával.
Az elszámolás már valamivel bonyolultabb – de annak most éppen nincs itt az ideje.
Washingtonban a kongresszust dicséri: „Ti tartjátok fenn a szabadságot.”
Brüsszelben von der Leyennek teszi a szépet: „Nélküled elveszett volna Európa.”
Londonban pedig Starmernek: „Britannia a bátorság szimbóluma.”
Mindenki bólint. Mindenki utal. Ursulát eluralják a kamaszkori, romantikus érzések.
A farokzongorista rövid kijevi kitérőjén közli: „Mi harcolunk mindannyiótokért.”
Summázat: a dilettáns felelőtlenség veszélyes korszakát éljük
Nyolc arc. Rossz arcok. Nyolc félperces. Egy háború.
Csak kérdések maradnak, amelyeket senki sem mer hangosan feltenni.
Vajon ez az az európai vezetés és népképviselet, amelyért harcoltunk? Megérte?
Nem Európa biztonságát kellett volna megerősíteni – esetleg tárgyalással, és nem üres, ellenben uszító retorikával?
Nem az európai mezőgazdaságot védeni, nem az energiafüggetlenséget kiépíteni?
Nem a kontinens versenyképességét visszaállítani, amely lassan elvérzik?
Ami ehelyett van: a Hajlandók Koalíciója, tizennyolc grenadéros, szimbolikusan semmitmondó gesztusok, milliárdok, amelyek eltűnnek az ellenőrzési mechanizmusok mögött, aranybudik és szónokok, akik a béke helyett a háborút mossák bele az agyakba – óránként, következetesen és ötvenhét százalékos mosollyal. A mi pénzünkön.
Pedig a béke nem gyengeség, annak hirdetése nem kapituláció.
Olybá tűnik, hogy ezt ma Európában kimondani bátorságot igényel.
Több bátorságot, mint egy tucat katonát küldeni Grönlandra, vagy 1,5 milliárd eurót a feneketlen korrupciós kút mélyére.
Többet, mint egy nyilatkozatot aláírni Londonban.
És sokkal többet, mint mosolyogni egy kamerába és elmondani: elszántak vagyunk.
Persze minden egyes drón és ballisztikus lövedék becsapódásánál felcsilingel a gyönyörű banki hang: „Átutalás érkezett.”
Borítókép: Léphaft Pál rajza
Bejelentkezés