Több exportáló vállalkozás, magasabb termelékenység, erősebb hazai kkv-k és tudásalapú gazdaság. A kormány által meghirdetett gazdaságpolitikai célok nagyon ismerősek: a korábbi kormány kkv-stratégiáiban és a 2025-ös kamarai megállapodásban is ezek szerepeltek. A politikai környezet megváltozott, a szakmai többlet viszont továbbra sem látszik.
Az Index szeptember 22-i tudósítása Porcher Áron előadását a „kezdődik a pénzcsinálás Magyarországon” fordulattal vezeti fel. A felsorolt célok között a termelékenység 70-ről 80 százalékra emelése, az exportáló vállalkozások arányának 5-ről 8 százalékra növelése, valamint a kkv-k vállalati exportbevételen belüli részesedésének 12,8-ról 15 százalékra javítása szerepel. A listát a GDP-arányos kutatás-fejlesztési (K+F) ráfordítás 2 százalékra emelése és a 3–4 százalékos gazdasági növekedés zárja.
A célrendszer nem előzmény nélküli. A 2024 januárjában közzétett, 2030-ig szóló felülvizsgált kkv-stratégia már a termelékenység, a külpiaci jelenlét, a finanszírozás és az innováció erősítését jelölte ki, az exportáló kkv-k arányára pedig 7 százalékos célt adott meg. A 2024 tavaszán bemutatott versenyképességi stratégia 20 ezer exportképes kkv-val és a hazai beszállítók megerősítésével számolt. Ennél frissebb előzmény a 2025. május 30-án aláírt megállapodás a kormány és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) között: ebben 2030-ig az uniós átlagot meghaladó gazdasági növekedés, az innovatív és exportáló hazai vállalkozások számának növelése, a középvállalati szektor erősítése, valamint a kkv-hitel GDP-arányos szintjének uniós átlaghoz közelítése szerepelt. A tudásalapú gazdaságot tehát nem most fedezte fel a magyar gazdaságpolitika.
A korábbi és a mostani számok teljes azonossága ugyanakkor nem állítható. Az exportáló kkv-k aránya nem feltétlenül ugyanaz a mutató, mint az exportáló összes vállalkozás aránya. A szakmai folytonosság a célok szintjén bizonyítható, nem minden százalékértékben. Éppen ezért
A bejelentés még nem program
A tudósítás szerint az államtitkár a célokat nem konkrét vállalásként, hanem elérendő irányként ismertette. Ez lényeges különbség. Szó esik új programokról, hitelezésről és beszállítófejlesztésről, de a célfelsorolásból nem derül ki, mindez mennyibe kerül, milyen ütemezésben valósul meg, és miben hoz jobb eredményt a korábbi intézkedéseknél. A célok újbóli kimondása nem szakmai hozzáadott érték.
Az előadás felépítése is árulkodó. A helyzetértékelés pontos, de régóta ismert: kifulladt összeszerelő-modell, alacsony hazai hozzáadott érték, elmaradó beruházások. A megoldási rész viszont a Ganz Ábrahám Program felidézésénél, a decentralizáltabb hitelezés és a kkv-mesterprogram megnevezésénél megáll, összeg, határidő és felelős nélkül.
Európai mércével mennyit érnek a célok?
A kutatás-fejlesztés esetében a legtisztább az összehasonlítás. Az Eurostat 2025 decemberében közzétett becslése szerint az EU 2024-ben GDP-je 2,2 százalékát fordította K+F-re, a közös uniós cél pedig 3 százalék. A most felvetett magyar 2 százalék tehát még a 2024-es uniós átlagtól is elmaradna, a közös célértéknek pedig csak kétharmada. Ez felzárkózási részfeladat, nem európai élmezőny. A régiós és európai környezet is kijózanító: Ausztria 2024-ben 3,3, Németország 3,1, Svédország 3,6 százalékot ért el. Az 1,3-ról 2 százalékra emelkedés ugyanakkor a magyar ráfordítási arány több mint 50 százalékos növelését jelentené, vagyis a cél a hazai kiindulóponthoz képest jelentős, európai összevetésben szerény. A két állítás egyszerre igaz.
Ráadásul az Index cikkében 3,24 százalék szerepel uniós K+F-átlagként. Ez nem egyezik a 2024-re közölt 2,2 százalékos Eurostat-adattal. Eltérő év vagy mutató megjelölése nélkül a 3,24 százalék nem használható az EU GDP-arányos K+F-ráfordításának átlagaként. Egy gazdaságpolitikai fordulatról szóló tudósításban a kiinduló adat ellenőrzése nem mellékes szerkesztési kérdés.
A termelékenységi célnál előbb a mércét kellene tisztázni. Ha a 70 és a 80 százalék az EU átlagához viszonyított szintet jelenti, a cél teljesítése után is 20 százalékpontos lenne a lemaradás, ráadásul egy közben változó uniós átlaghoz képest; a 70-ről 80-ra lépés egyébként mintegy 14 százalékos relatív javulás. Az sem mindegy, hogy egy foglalkoztatottra vagy egy munkaórára jutó teljesítményről beszélünk, és milyen árszinten mérjük. Definíció és határidő nélkül a vállalás ereje nem ítélhető meg.
Az exportadatoknál még nagyobb az összehasonlítás kockázata. Az uniós statisztika vállalatméret szerinti bontást legutóbb 2022-re közölt: abban az évben a 250 fő feletti nagyexportőrök adták az EU-n belüli áruexport értékének 58,9, az EU-n kívülinek 69,7 százalékát, vagyis a kisebb vállalkozásokra nagyjából 41, illetve 30 százalék jutott. A 15 százalékos magyar cél ennél jóval alacsonyabb, de a két szám közvetlenül nem vethető össze: előbb egyeztetni kellene a vállalati kört, a kkv fogalmát, az áruk és szolgáltatások kezelését, valamint az export földrajzi körét. Ezek nélkül a látványos számpár félrevezető.
Az arányok mögé is érdemes nézni. Az 5-ről 8 százalékra emelkedő exportálói arány relatíve 60 százalékos növekedés, ezt nem indokolt kicsinek nevezni. A 12,8-ról 15 százalékra emelkedő exportbevételi részesedés viszont 2,2 százalékpontos, körülbelül 17 százalékos javulás, és az sem közömbös, hogy a részesedés több kkv-exporttól vagy a nagyvállalati kivitel visszaesésétől nő. A 3–4 százalékos GDP-növekedés pedig csak akkor jelent tartós felzárkózást, ha nem egyszeri visszapattanás. Az összes célt alacsonynak minősíteni éppoly pontatlan lenne, mint áttörésként ünnepelni őket.
A hangnem megváltozhat, a mérce nem
A sajtó tálalásában érzékelhető a különbség. Az Index 2024 januárjában „Döntött a kormány a KKV Stratégiáról” címmel számolt be a korábbi dokumentumról. A mostani „kezdődik a pénzcsinálás” ennél jóval többet sugall: nem döntést vagy szándékot, hanem már-már gazdasági eredményt, miközben a cikk szövege maga rögzíti, hogy a felsorolt irányok nem konkrét vállalások. A cím és a tartalom közötti távolság szakmailag kifogásolható.
Arra ugyanakkor néhány cikk nem bizonyíték, hogy a teljes magyar média korábban elutasította, most pedig ünnepli ugyanazt a politikát. Az Index 2024-es írása sem volt éles bírálat, a HVG viszont 2024 tavaszán keményen bírálta a korábbi versenyképességi stratégiát: félig titkosnak nevezte a közzétételét, és a szövegezését is kifogásolta. Más lap, más műfaj, más dokumentum: általános médiavád ebből nem vezethető le. A következetes számonkérés igénye viszont teljesen jogos.
A kedvezőbb fogadtatás egyik lehetséges magyarázata az új kormánynak adott bizalmi előleg. Erről maga az államtitkár is beszél, és a tudósítás a GKI bizalmi indexe kapcsán is felveti a remény és a tényleges növekedés közötti különbséget. A közhangulat szerepe észszerű feltevés, a sajtó hangnemének kizárólagos okaként azonban nem bizonyított. A politikai várakozás nem helyettesítheti a program szakmai vizsgálatát.
Mit kellene letenni az asztalra?
A régi célok átvétele önmagában nem hiba.
A következő szakmai lépés egy nyilvános, számonkérhető végrehajtási terv lenne. Ennek minimuma: mind az öt célhoz pontos definíció és bázisév, éves részcélokkal; programonként megjelölt költségvetési fedezet és felelős tárca, valamint évente közzétett, az eredeti mutatókon mért előrehaladási jelentés. Azt is ki kell mondani, melyik korábbi program marad meg, melyik szűnik meg, és milyen értékelés alapján változtatnak rajta. A korábbi stratégiák indikátorainak követése ugyanis eddig is akadozott: az exportáló kkv-k arányáról például évekig adat sem jelent meg a stratégia mellékletében. Végül a hiteles mérés független szereplőt kíván: a célok teljesülését nem annak kellene minősítenie, aki kitűzte őket. Az uniós források megszerzése fontos feltétel, de nem magyarázza meg, hogyan lesz a támogatásból nagyobb termelékenység vagy több tartósan exportáló vállalkozás.
A jelenlegi bejelentés alapján a kommunikációs különbség világosabb, mint a gazdaságpolitikai többlet. Az új kormány nagyrészt ugyanazokat a célokat kínálja új kezdetként, amelyekre az előző is felépítette stratégiáit. Hogy ez újracsomagolás vagy valódi javulás kezdete, nem a címadás dönti el, hanem a konkrétumok: mennyi pénzből, meddig, milyen eredmény. A bizalmi előleg nem teljesítményigazolás.
Borítókép: Porcher Áron, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium parlamenti államtitkára beszédet mond a Magyar gazdaság 2030 - Versenyképesség beindítva címmel rendezett konferencián Budapesten, a CEU-n 2026. szeptember 22-én. MTI/Szigetváry Zsolt
Bejelentkezés