A szerző választások előtti elemzése itt olvasható.

A 2025-ös román elnökválasztás második fordulója nem csupán politikai esemény volt, hanem történelmi vízválasztó. A választók Nicușor Dan győzelmével nem egyszerűen egy politikust emeltek az államfői székbe, hanem nemet mondtak a szélsőségekre, az autoriter populizmusra és az oroszbarát illúziókra. Ez a döntés azonban nem a román politikai elit eredménye volt, sokkal inkább a társadalomé – annak is a legfontosabb, sokáig hallgató rétegéé: a civil közösségeké.

Nem véletlen, hogy a második fordulóban két, magát rendszerellenesnek valló jelölt versengett. Egyikük, George Simion, egykori focihuligánhoz és a nagyapáink sírján táncoló horda vezérének szerepéhez illően a populista nacionalizmus és az álszuverenizmus minden eszközét bevetette: a hazai politikai elit elutasítása mellett az EU-ból való távozás lehetőségét lengette be, nyíltan beszélt az oroszokkal való megbékélésről, kampányát pedig konspirációk és alternatív valóságok köré építette. Nem vállalt érdemi vitát – az egyetlen tévészereplése során látványosan alulteljesített –, majd egymást követően hagyta ki a tévévitákat, amelyeken ellenfele egyedül jelent meg, így Dan zavartalanul mondhatta el politikai vízióját – a stúdióban levő üres szék, rajta „George Simion” felirattal politikai mémmé vált.

Simion pedig az utolsó kampánynapon, pénteken este ment be a számára az akolmeleget mindvégig biztosító Realitatea Plus stúdiójába, oldalán Călin Georgescuval. Ott ismét megerősítette: győzelme esetén miniszterelnökké nevezné ki Călin Georgescut, aki nemcsak nanocsipeket vizionált a kólába, hanem a román gazdaság újrapozicionálását a lótenyésztésen keresztül képzelte el, valamint határozottan támadta az Európai Uniót, Románia EU-n belüli szerepét, hűségesküt tett a Trump-adminisztrációnak, és belengette az Oroszországgal való megbékélést.

Ez nem karikatúra – ez valóság volt, egy ország potenciális jövőképe.

Simion valóban rendszerellenes – de ez a rendszerellenesség destruktív, agresszív, és a román demokratikus berendezkedés teljes elutasítására épül. A változást az intézmények szétverésében, nem pedig a reformban látja.

Ezzel szemben Nicușor Dan a valódi rendszerkritikát képviselte. Két évtized civil aktivizmus áll mögötte, jogvédőként, urbanisztikai kérdések szakértőjeként és a korrupcióellenes mozgalmak alakjaként vált ismertté. Kampánya nem ígért gyors megoldásokat, nem kínált fel bűnbakokat – de éppen ebben volt az ereje. Képes volt meggyőzni arról a szavazókat: az építkezés, nem a rombolás vezet ki a válságból.

Társadalmi bénultságtól a civil ébredésig

Az első forduló után Románia szinte lebénult. Marcel Ciolacu miniszterelnök lemondása után a kormány csak ügyvivőként működött tovább, az államfői pozíció is ideiglenes volt, az intézményrendszer pedig úgy tűnt, mintha kivárna. A hagyományos politikai szereplők hallgattak – vagy rosszabb esetben relativizálták a helyzetet. Crin Antonescu, a kormánykoalíció első fordulóbeli közös jelöltje például egyenlőségjelet tett Simion és Dan közé, ezzel súlyosan aláásva a politikai felelősség minimumát is.

A legnagyobb párt, a PSD hallgatásba burkolózott. Története során először nem volt jelöltje a második fordulóban, és még annyit sem tett meg, hogy kollektíven beálljon Dan mögé. A pártvezetők egy része ugyan támogatta őt, de a hivatalos álláspont hiánya szimbolikus súllyal bírt. A politikai osztály tagjai közül egyedül Kelemen Hunor lépett ki határozottan a közönsége elé, és biztatott arra miden magyart, hogy menjenek el szavazni és ne engedjék győzni Simiont. Tette mindezt annak ellenére, hogy az RMDSZ alig két héttel korábban még Crin Antonescuban látta az egyetlen esélyest, aki legyőzheti Simiont...

És ekkor jelent meg az a szereplő, akiről sokan már lemondtak: a civil társadalom. Az évek óta letompult, elcsendesedett, passzívnak hitt civil szféra hirtelen felébredt. Önkéntes kampányok, online és offline aktivizmus, utcai plakátolás, nemzetközi mozgósítás indult. A társadalom progresszív része – sokáig szétszórva és egymástól elszigetelten – most közösen, spontán mozdult meg. Jól példázzák erejüket a választás estéjén Bukarest, Kolozsvár, Temesvár utcáira spontánul kitóduló tízezrek, akik nem is csak Nicușor győzelmét éltették, hanem rigmusukkal mindenki értésére adták:

„Oroszország, ne feledd: Románia nem a tiéd!”

Ez a mondat nemcsak geopolitikai állásfoglalás, hanem identitásnyilatkozat is volt: Románia, ha küzdelmek árán is, de az európai úton marad.

Székelyföld pedig olyant mutatott, amit talán még egy romániai elnökválasztáson sem: a magasnak számító, közel 60%-os részvétel mellett Hargita megyében több mint 90%, Kovászna megyében pedig 84% szavazott Nicușor Danra.

A győzelem ára: egyelőre nincs kormány, nincs stabilitás

Dan győzelme azonban még nem hozza el automatikusan a stabilitást, Románia ma is politikai válságban van. Nincs hivatalos kormánya, a PSD belső konfliktusai miatt mozgásképtelen, a PNL vezetése megosztott. A nemzetközi bizalom részben megrendült, és az orosz hibrid hadviselés sem szűnt meg egyetlen választás után.

További kérdések is nyitottak: vajon Nicușor Dan képes lesz-e kormánytöbbséget szervezni? Meg tudja-e őrizni függetlenségét úgy, hogy közben kormánykoalíciót kell építenie? És ami talán a legfontosabb: képes lesz-e az a civil társadalom, amely most a vállára emelte, kontrollálni őt akkor is, ha majd hibázik? A közelmúltból tudjuk: Klaus Johannis is sokak reménye volt egykor – aztán hat év alatt távolodott el a demokratikus normáktól, miközben épp a civil szféra nem volt elég hangos ahhoz, hogy visszatartsa. A kérdés most az, hogy tanultunk-e ebből.

Egy új korszak küszöbén?

Románia ezzel a választással bebizonyította, hogy az elmúlt húsz év nem múlt el nyomtalanul. A társadalom, minden csalódás ellenére, érettségről tett tanúbizonyságot. A választók döntöttek: nem kérnek a szélsőséges retorikából, a romboló populizmusból és az orosz befolyásból.

Ez morális győzelem. És csak a kezdet.

Most következik a kormányzás, a törvényalkotás, a gazdasági stabilitás visszaállítása – és az új bizalom kiépítése. Ehhez nemcsak politikusokra, hanem aktív, kritikus, részt vevő állampolgárokra is szükség lesz.

Románia tegnap este visszalépett a szakadék széléről. Most az a feladat, hogy ne csak megálljon ott – hanem el is induljon egy másik irányba. És ez már nem egy ember, hanem egy egész nemzet feladata.


A szerző a Nethuszár.ro erdélyi blog főszerkesztője