Medvehát | Kenszel Pikcsör, 9. rész

Anyám avval lepett meg a múltkor, hogy ki kellene menni az erdőbe, mert medvenevetéstől zeng az egész Karancs-hegység. Ő is hallja éjszakánként, amikor épp nem apám szellemével beszélget vagy vitatkozik, és az a hatalmas telt kacaj már igencsak kellemetlen a fülének. Különben is olvasta valamelyik internetes portálon, hogy megjelent egy medve Nógrádban, és mi van akkor, ha ez az a bundás – akit még valami Bodor Ádám nevezetű erdélyi fószer vagy manus, erőteljesebben: manusz, keresztelt el ötvenvalahányban –, a Bús Ilonka. Miért, mi van akkor? kérdezem nyugodtan. Kérdésemet meg sem hallva folytatja, mert mint tudvalevő, ez a Bodor igencsak jó kapcsolatokat ápol a medvehercegekkel, grófokkal és a többi nemesekkel, és ez bizony nem jelent túl jót.

Egyébként meg, ha nem is jelentene rosszat, az is tudvalévő, hogy a Palócok Nagykönyve szerint a medvenevetés-röhögés, ami ugyancsak ritka, nem csak nálunk, de az egész bolygón, hatalmas mentális és erkölcsi káosz előjele, hordozója. Ha legalább lenne itthon abból a híres könyvből, mondom, fel tudnánk ütni, ahol szükséges, és meglelnénk a megoldást, de hiába forgattam fel érte mind a két lakásunkat, egyszerűen nem találtam. Az emberek tudatában létezik, te ostoba, válaszol sértődötten anyám, ezt még az óvodások is tudják errefelé. Halványan mintha emlékeznék ilyenre a családi legendáriumból, talán nagymamám suttogott ilyet a fülembe gyerekként, de már nem tudom, hogy álmodtam-e vagy valójában megtörtént.

Mindenesetre az biztos, hogy mostanában egyre több medve jár át a szomszédból, nemcsak nálunk, de távoli országrészekben is, ahol még hegyek és hidegek sincsenek, tehát biztos van oka, hogy ki-kitörnek a birodalmukból. A múltkor lelőttek egyet a szomszéd faluban a rohadék orvvadászok, biztosan nem marad válasz nélkül a gyilkolás. Simán elképzelhető, hogy a revans miatt szállingóznak át a szomszédból, szépen, óvatosan, egyesével, aztán egy egész seregnyi fog meglepni minket, jegyezte meg Géza bátyám nagy titokkal a szemében, bár már erősen ittas állapotban volt, és ez jelentősen nagy hatással lehetett a nagy titokra.

Azokban a napokban olvastam arról, hogy egyes vasútvonalakon fehérre festik a síneket a nyári felmelegedés ellen, hogy ne deformálódjanak el, állítólag Olaszországban bevált a hőálló festék. Na, akkor én fordultam le majdnem a székről, úgy nevettem, hogy ez a Lázár János mekkora hülye. Tényleg a fehér festék lenne a megoldás, ez komoly? El is képzeltem, hogy a Bús Ilonka és medvepartizán-csapata azért járnak át ide, magyarba’, hogy lenyalják a fehér festéket a sínekről. Ez a bosszú, a mélytorkos revans.

Szerencsétlen munkások kimennek a rekkenő melegben vagy a langyos esőben lefesteni a síneket, ráadásul gyorsan kell dolgozniuk, mert már évek óta kozmikus késések vannak a fővonalakon, és hát ők érzik át csak igazán ennek a festési-akciónak az abszurditását. Bús Ilonkáék meg szépen megvárják, hogy végezzenek, aztán mikor elmentek, előjönnek a fák, bokrok mögül, és lenyalják az egészet úgy, ahogy van. Persze nem hiszik el a brigádnak, hogy ott voltak a lekezelni a síneket, mert amikor arra megy a fehérfestés-ellenőr, az adott szakaszon nem lát festést. Hiába bizonygatják, hogy ott voltak, egy egész napon keresztül festették a kurva síneket, az ellenőr elviszi őket szembesítés céljából, és tényleg, mintha nem csináltak volna semmit. Leveri őket a víz, elkezdenek dadogni, kicsit szédülnek is hozzá, de komolyan, ott voltunk, Főnök, valaki rossz tréfát űz velünk.

A negyedik ilyen esetnél már az igazgatóságon is elkezdnek gyanakodni, ráadásul több brigád is így jár, ami nem lehet véletlen. Munkaszabotázs lehet, de véletlen nem, majdnem kirúgják őket, de aztán inkább ellenzékre gyanakodnak. Közben további késések, deformálódások szabdalják az ország idegeit, hogy a felsővezeték-szakadásokról ne is beszéljek. És a medvék is egyre szaporodnak. A tizedik esetnél aztán egy okos adminisztrátor összefüggést kezd el gyanítani a medvék tömeges feltűnése és a sínfestések eltűnése között. Először nem meri elmondani a feletteseinek, attól tart, hogy titokban kihívják rá a mentőket, és a betegszabadság nem fizet olyan jól, de egy arcfelismerő drón mégis beigazolja a gyanúját, azonosítja a „támadások” vezetőjét, Bús Ilonkát. Persze utána azon magy a felháborodás, hogy az arcfelismerő-programokkal már állatokat is kiszúrna a hatalom, plusz Ilonka nem is magyar állampolgár, senkinek nincs joga megfigyelni őt, legalábbis nálunk, hiába nyalja szét a síneket.

Hazafelé belefutok egy hatalmas plakátba, amin ez áll: „Baloldal kell, Európa kell, Klára kell!” A szelíd pánikroham után annyira elkezdek röhögni, hogy a szomszédok rám hívják a Cserhát-kommandót. Amikor kiérnek, azt látják, hogy buzgón nyalom le a plakátot a bolt oldaláról, Dobrev szeménél tartok éppen.

Borítókép: A Karancs-hegység Salgó várával / fotó: Wikipedia