A Közelkép legfrissebb adásában Schiffer András az október 23-án történteket, és azok lehetséges értelmezéseit, következményeit veszi számba.
Schiffer „riadtan és elkeseredve” látja, hogy „a nemzeti ünnepek Magyarországon még véletlenül sem az ünnepnek a közös megüléséről, nem a nemzeti összetartozásról szólnak, hanem „teljesen terméketlen pártpolitikai erőfitogtatássá, erőfelméréssé” váltak. Úgy véli, már 1990 március 15-e óta nincs ezen a „dilivonaton” megállás.
Ugyanakkor azt, ami az idei állami megemlékezésen történt, kirívóan szürreálisnak tartja. Szerinte ez valójában pártrendezvény volt, hiszen a Békemenet torkollott az állami ünnepségbe, amely felett a Honvédség repülőgépei zúgtak el. „Egy pártrendezvényen légi bemutatót tartani, szerintem ilyen utoljára 1985. április 4-én volt” – mutat rá.
Azt ugyanakkor pozitívumként értékeli, hogy két jelentős tömeg ünnepelt egymástól nem messze mindenféle atrocitás nélkül. Szerinte ez „a magyar politikai kultúrából és néplélekből” fakad, amelnek szerves része, hogy „néhány pillanatot leszámítva (…) a feldúlt tiltakozó tömegek is alapvetően civilizációs normákat betartva fejezték ki tetszésüket, vagy nemtetszésüket.”
A két naggyúlés létszámát firtató számháború kapcsán leszögezte: „magyar méretekben” a Fidesz és a Tisza rendezvényén is hatalmas tömeg volt. Úgy véli, „teljesen emberi” reakció Orbántól és Magyartól is, hogy úgy érezték, soha nem látott sokaság előtt beszélnek. Az ugyanakkor a fotók alapján megállapítható, hogy a mostani elmaradt a korábbi Békemenetektől, és a Tisza hívására se mentek annyian utcára, mint a Pride-on, vagy a tavalyi influenszer-tüntetésen. Ugyanakkor mindkét párt jól vizsgázott a mozgósítás terén – mutat rá. Úgy látja, a két tömeg összetételében van egy „elbillenés”, mert a fideszes tömeg javarészt vidékiekből a tiszás viszont inkább budapestiekből állt.
Schiffer szerint a Békemeneten ugyan többen vettek részt, de úgy véli, „a percepciók szintjén” a mobilizációs verseny döntetlenre jött ki. Ennek fő okát abban látja, hogy a fideszesek „vérszemet kaptak”, hogy október 23-án „erőnek erejével letolják a pályáról” a Tiszát, ám ez nem történt meg, az ellenzéki párt is rengeteg embert mozgatott meg.
Biztos, hogy az utcai tömeg választási győzelemre váltható? Miért volt érdekes Orbán beszéde, ha egyébként unalmas volt? Milyen két szarvashibát követett el Magyar Péter a nemzeti ünnepen? Megéri-e a választások előtt elővenni Kádár Jánost? Milyen műsor várható a NER-színházban a választásokig?
Kiderül az adásból.
Bejelentkezés