Álmodd, hogy vakít a fény | Megnéztem a Bróker Marcsi-sorozatot

Azon, hogy kifejezetten pozitív előítéletekkel kezdtem bele az RTL+ Prémiumon bemutatott Bróker Marcsi című hatrészes sorozat megtekintésébe, sokat segített a nagyjából három évvel korábban ugyancsak az RTL fizetős felületén prezentált Zámbó Jimmy-sorozat, A Király, ami, ha nem is végig egyenletesen jó, de kifejezetten élvezetes és hiteles. Pedig, istenuccse, azzal a szériával kapcsolatban bizony voltak előítéleteim, ám azokat akkor, látva az első epizódokat, gyorsan félretettem.

„A Király a finoman idézőjelbe tett múltidézésben ötösre vizsgázik, miközben a történetmesélés gordiuszi csomóját az első pillanatban vágja el azzal, hogy kijelenti: megtörtént események és hazugságok alapján készült. (…) A sorozat jól bánik a humorral, finoman adagolja azt, egy pillanatra sem érezzük, hogy gúny tárgyává tennék Jimmyt vagy a rajongóit, miközben mégis görbe tükröt mutatnak a művésznek is, meg a korabeli Magyarországnak is. Pontosabban Magyarországoknak.” Ilyeneket írtam akkor a hvg.hu-ra, és ezt többek közt azért érdemes felidézni, mert az akkori értékelésemnek, és annak, ami akkor eszembe jutott, van köze ahhoz, amit a Bróker Marcsiról gondolok.
 

Az ÖT YouTube-csatornáján futó Csemegepult című műsor több adása is foglalkozott a filmmel, és sok minden más mellett felmerült az is, hogy a magyar moziművészetnek azért – amellett, hogy a jelenvaló feldolgozásával is lenne még dolga – bizony van még adósága abban a tekintetben is, hogy mondjon valamit az elmúlt harmincöt éves fontos társadalmi kérdéseiről, eseményeiről, ügyeiről. Még akkor is, ha létezik az Antal Nimród által rendezett Viszkis, vagy Deák Kriszta Miskolci boniésklájdja. És bizonyos tekintetben akár ide sorolhatjuk a nyolcvanas éveket felvillantó Besúgót is. Vagy az utolsó tizenöt év nagy költségvetésű állami filmjei közül a Blokádot, bár ez utóbbi kettőnek, különösen az utóbbinak leginkább a fájdalmasan kihagyott ziccerek polcán a helye.

Mindenesetre milyen jó lenne látni még valamit – de valami olyat, ami sokak számára átélhető – a rendszerváltás nagy társadalmi mozgásairól, a privatizációról, az olajszőkítésről, a kilencvenes évek magyar alvilágáról, és szerintem még kifejezetten hosszan folytathatnánk a sort. Ezért is volt jó mozi A Király, mert – ha nem is, sőt, szerencsére nem eltartott kisujjal – úgynevezett társadalmi kérdések körül is matatott.

„(…) egy, a popkultúra felől jól közelítő sorozat annyi mindent el...