Gavra Gábor és vendégei, Balogh Gábor és Nefelejcs Gergő természetesen a választási eredményekről, a választáson történtekről beszélgettek, „jobbról és balról” elemezték az eredményeket.
Néhány megállapítás után – egyetlen párt sem kapott annyi szavazatot a rendszerváltás óta, mint a Tisza; hogy a Fidesz több szavazattal kapott ki most, mint amennyivel 2014-ben kétharmados többséget szerzett; hogy 2024 és 2026 között megzuhant a Fidesz tábora – Balogh Gábor onnan indított, hogy a Fideszt olyan pártnak tartja, amelynek „a folyamatos növekedés az lételeme”, de szerinte látszik, hogy nem tudott konszolidálódni ez a rendszer. Hogy hogyan lett ebből a „kicsit elkeseredett, kicsit joviális belenyugvásból” 2026-ra az, ami, hogyan történt az, hogy az emberek mégsem tartották elviselhetőnek a NER-t, a korrupciót, jogállami problémákat, az Balogh számára még rejtély. Hozzájárulhatott szerinte, hogy egy 16 éve kormányzó párt „hisztériakampányt” csinált.
Nefelejcs arról a rétegről beszélt, amelynek eddig nem kellett politikával foglalkoznia, mert a Fidesz alatt ők is jól jártak, tehát a kérdésre, hogy mi történhetett, az ő válasza elsősorban az, hogy a gazdasági helyzet változott. Kifejtette, hogy létezik az a csoport, amely csak annyit akart, legyen valami más, legyen változás, legyen „menedzsmentváltás”.
Gavra folytatta a gondolatmenetet, és a legalább 2010, de inkább 2006 óta fideszes falvakat említett, ahová becsordogált a Tisza. Szóba került még az is, hogy 2010 óta először megjelent egy új politikai identitás, a „tiszás”. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogy kik is tulajdonképpen a tiszások, kik is tartoznak a tiszás közegbe.
Összevetették a mait a 2010 előtti időszakkal, beszéltek a településeken fontos „helyi influenszerekről” is, akik szerintük meghatározóak lehettek a mostani választáskor is. Balogh közbeszúrta, hogy Orbán Viktor figurája a „mindent elintéző nagybácsi” megtört, már nem tudott mindent elintézni.
Nefelejcs a médiaviszonyokat emlegette és önbeteljesítő jóslatnak nevezi a Tisza kampányt, beszélt algoritmusról, posztokról, influenszerekről és közvélemény-kutatásról is.
A beszélgetés ezután kitért az EU-s források ügyére, és arra, hogy mit okozott Magyarországon az, amikor a Fidesz kilépett az Európai Néppártból. Balogh szerint még egy dologgal nem számoltak: azzal, hogy a magyar történelmi hagyomány szerint „ez nem Kossuth népe, hanem Deáké”. Balogh szerint Magyar Péterbe olyan dolgokat vetítenek bele a liberális választók, amelyeket ő sosem ígért meg, például Ukrajna, a Pride és a migráció kapcsán, továbbá felmerült az is, hogy Magyar Péter és a 2010-es Orbán Viktor között párhuzamot láthatunk.
Gavra Gábor szerint kérdés, mennyire tud majd az új kormány kemény maradni Brüsszellel szemben, és ha ellentart, vajon haza tudja-e hozni a pénzt, ahogyan azt a kampányban ígérte.
Szántak időt arra is, hogy beszéljenek a Mi Hazánk–DK–Kutyapárt hármasról, főleg arról, miért a Mi Hazánk és nem a két másik került be az Országgyűlésbe. Gavra szerint ennek az egyik oka, hogy a Mi Hazánk vitt saját témát, illetve nem arra biztatta a választóit, hogy listán a Tiszára szavazzanak. Nefelejcs a Mi Hazánk erős brandjéről, saját témáiról beszél. Ami a DK-t és a Kutyapártot illeti, a „nem most van itt az ideje” logika gyakorlatilag lenullázta ezt a két pártot, elszívták előlük a rendszerváltó energiát. A DK szavazóbázisa régóta arra van trenírozva, hogy a legerősebbre kell szavazni, míg a Kutyapárt saját témája a korrupció volt. Balogh szerint a Kutyapártnál nem történt meg az, hogy keményen elmondják, hogy „a Tisza párttal az a baj, hogy alapvető dolgokban nem értünk egyet vele”.

Bejelentkezés