Péter & Gábor

A Péter & Gábor legfrissebb adásában Karafiáth Orsolya a nyaralás mibenlétéről, történetéről és történelméről beszélget Konok Péterrel és Balogh Gáborral.
 


Nem evidencia a nyaralás, kezdi Karafiáth Orsolya a műsort, majd a szokásos személyes kérdéssel indít. Konok nem szokott klasszikusan nyaralni, Balogh meg a „gigászi rákészülésre” emlékszik leginkább a gyerekkorából. Akkoriban még 10-14 napos nyaralások voltak szokásban, mára még a tehetősebbeknél is lerövidültek ezek az időszakok. A hosszú nyaralásokra „rettenetesen rá kellett készülni”, mert nem volt biztos, hogy minden elérhető lesz-e vagy hogy lesz-e rá pénze a családnak, így Balogh számára leginkább ez az izgalom maradt meg. Karafiáth Orsolya a turnusozásra emlékszik, a 3-4 hetes nyaralásokra, kempingezésekre.

Ahhoz, hogy létrejöhessen maga a nyaralás, három feltételre volt szükség, magyarázza Karafiáth: szabadidő, fizetett szabadság és pénz. Konok azonnal ki is egészíti a felsorolást az infrastruktúrával, hisz az utazás lehetőségének is meg kellett születnie. Ez pedig a vasút, ami egyszerre jelenik meg a fizetett szabadsággal, és akkor kezdődik a „mai értelemben vett nyaralás vagy turizmus”, helyezi perspektívába a témát Konok.

Balogh „mentalitástörténeti” kérdésként közelít a témához, azt a pontot keresi, hogy „mikor jelenik meg az az igény emberekben, hogy máshol legyenek, mint ahol élnek”, kényszer nélkül – az pedig először természetesen az elitnél történik, hogy van egy (fő)városi és egy vidéki ház is, ahova „lejártak programozni, lakomázni, vadászni”, foglalja össze Balogh. Kellett az infrastruktúra és az igény is, hogy tömegek gondolják, máshol jobb, érdekesebb és főleg egészségesebb lenni, mindez pedig Balogh szerint az urbanizációval függ össze, mert a 19. században válik tömeges élménnyé az, hogy a városi levegő rossz és városban élni egészségtelen. Konok vitatja azt az állítást, hogy „az utazás igényének” megjelenése előtt ne lett volna sóvárgás az utazás iránt, hiszen „olyankor változnak a dolgok”, és irodalmi művekben, népmesékben is bőven megjelent ez a téma. Balogh úgy fogalmaz, az utazás kalandnak számít; Konok hozzáteszi, hogy maga az utazás is egy „ősi vágyra” válasz. A mai modern világban viszont, teszi hozzá Konok, látja, hogy „miként válik nyűggé az utazás”.

A műsor arra is ránézett, hogyan jutott el oda a társadalom egy része, hogy szinte elvárás az évi kétszeri nyaralás. Konok a szovjetek által bevezetett kötelező fizetett szabadságról beszél, Balogh a társadalom legfelsőbb rétegéből látja az indulást. Balogh felhozza a túrázást, ami Magyarországon az 1870-es években jelent meg. Erről eszébe jut Konoknak a zarándokút, mint lélekegészségügyi utazás, Balogh a vallási elvonulásokat említi. „Ürügy nélkül utazgatni igazán modern jelenség”, összegzi Konok Péter, aki úgy látja, mindig kellett valami ok az embernek a nyaralásra.

Karafiáth azt kérdi, mikor is lett a nyaralásból munkásjóléti kérdés, aminek kapcsán a beszélgetés a szocializmus alatti üdültetésre terelődik. Konok arról beszél, hogy az üdültetés segítette az állami ellenőrzést, egészen addig, míg el nem jött a „víkendház kora, a telkek kora”. Balogh kiemeli azt is, hogy a turnusrendszer miatt az adott időszakban nyaraló családok egy közösséget alkottak, ami mára teljesen eltűnt, „mindenki nagyon individuálisan nyaral”. Visszatért az a narratíva, mondja Konok, hogy a nyaralást is hasznosan kell eltölteni, és összességében úgy látja, van „politikai függőség” abban, hogyan alakulnak a nyaralások, látja ebben „a posztmodern ember elmagányosodását” és az „igazi spektákulumot” is.