Úgy fest, hogy mindenki a magyarok vagyonáért aggódik. Legalábbis is ezt jelzi, hogy üzent Laura Codruța Kövesi, az európai főügyész is: szerezzük vissza az országunkat. Komoly közérdeklődés övezi az új magyar főügyész kinevezését – Baka András jelöltjét, Szathmáry Zoltánt leszavazták –, de talán ezért mutatkozott a Megasztár döntőjénél is nagyobb érdeklődés az iránt, hogy a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) élére a Transparency International jogi igazgatóját, Ligeti Miklóst nevezik-e ki, vagy – a végül győztes – Unger Annát.
Már eleve, ami a nagyreményű NVVH indulását illeti, Ligeti jelölése – aki ugyan kiváló jogász és szakember – minimum megért egy szemöldökráncolást, hiszen a Transparency International olyan nemzetközi intézmények, mint a Világbank soft power-eszköze; olyan civil szervezet, amit a centrumországok államai finanszíroznak. Jobboldaliul a globalista háttérhatalom eszköze, amely – baloldaliul – közpénzből üzemel. Ilyenformán ez a szervezet írta másokkal közreműködve azokat a jogállamisági jelentéseket, amelyek alapján az EU végül felfüggesztette az EU-s pénzek kifizetését Magyarország számára, ami még Ursula von der Leyen szerint is döntő lehetett az áprilisi választási eredmény tekintetében.
Talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a győztes végül a politológus Unger Anna lett, aki korábban egyébként az MSZP-közeli Progresszív Intézetnél volt vezető kutató. A hivatal az egyik első lépéseként magához vonta a parkfenntartási mutyi ügyét, majd másnap a Központi Nyomozó Főügyészség megszüntette az egyik vádlott, Őrsi Gergely MSZP-s polgármester letartóztatását, és házi őrizetre változtatta azt.
De hasonlóan furcsa a már említett Szathmáry Zoltán jelölésének leszavazása. Róla kiderült, hogy a testvére, Szathmáry István gyanúsítottként érintett lehet az aranykonyvoj-ügyben. Baka András köztársasági elnök ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy „bizonyos ügyvédi irodák a saját pozícióik erősítésére minden eszközt felhasználtak, és politikai síkra terelték a kérdést” – miután a Szathmáry Zoltánt érintő információt az a Horváth Lóránt ügyvéd dobta be, akinek az ügyvédi irodájánál dolgozik az akkor lefogott ukránokat védő ügyvéd, Laczó Adrienn (az ő neve pedignemrég még köztársasági elnökként is felmerült). Kisvártatva Fürcht Pál, a korábbi lemondott főügyész jelentkezett egy levéllel, amelyben Orbán Viktort mint a konvoj-ügy megrendelőjét nevezte meg (őt maga Horváth Lóránt képviseli, aki korábban a 2005-ben alapított, szintén MSZP-közeli Amőba – hivatalos nevén az Alapítvány a Modern Baloldalért – környékén fordult meg). Ami ezt a vonalat illeti, itt legalább az ukrán vagyon iránti mélységes aggodalmat megértem.
A legszimplább talán Laura Codruța Kövesi esete – ő úgy került az Európai Főügyészséghez, hogy Romániában nagy botrányok közepette leváltották az ottani Országos Korrupcióellenes Ügyészség (a Direcția Națională Anticorupție, azaz a DNA) éléről, miután olyan vádak érték, hogy a hivatalt politikai leszámolásokra használta és párhuzamos államot épít. Ezekhez képest már csak a szokásos európai modortalanságnak tudható be, hogy Codruța Kövesi ukrán kitűzővel mondta be a Telex által készített interjúban, hogy „itt az ideje, hogy visszaszerezzék az országukat”, emellett pedig kedélyesen rá is licitált az NVVH-ra, mondván, az Európai Ügyészség gyorsan dolgozik, és akár éveken belül le tudnak ültetni embereket.
Ezen a ponton meg kell állnunk egy pillanatra, ugyanis fogalmi zavarok uralkodnak a magyar közbeszédben a vonatkozó eurómilliárdokat illetően.
A korrupcióval szerzett vagyon visszaszerzése ugyan a Tisza legfőbb választási ígérete volt, de mindjárt két problémába is ütközünk. Az egyik az, hogy a szóban forgó vagyonok nem egyszerűen el lettek lopva és be lettek tömködve a párnacihába vagy felélésre kerültek Dubajban, hanem az irányított közbeszerzések eredményeképp a NER közeli tőkésosztály valóban óriási gazdasági tényező lett, amely tízezreket foglalkoztat és sok esetben nemzetközi érdekeltségekkel is rendelkezik.
És ha utóbbi, akkor miért állnának meg ott – ugyanis a Magyarországon működő vállalatok a nem kevésbé simlis privatizáció idején kerültek az államtól magánszereplőkhöz. Ez a kérdés persze költői: ugyanis az a nemzetközi keretrendszer, amiben működünk, nem nézné ezt jó szemmel, sőt. Az állam rossz gazda, ezért a nyugati gazdasági modell módszeresen az ilyen cégek privatizációját tűzte ki célul (a vasúttól a távközlésen át az energetikáig), így a NER is inkább magántőkét halmozott fel, nem pedig állami cégeket épített.
Mivel pedig így az állami szereplők is magánszereplőktől kénytelenek megrendelni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket korábban a kapun belül végeztek (parkfenntartástól és iskolai étkeztetéstől az útépítésen át a kórházak takarításáig), éppen ez a gazdasági berendezkedés az, ami az itthon jól ismert korrupciós formákat újra és újra kitermeli.
Másrészt pedig az is van, hogy a magyar nyelv közpénznek nevezi az EU-s pénzeket, amelyeket a NER túlárazott közbeszerzéseken a kiválasztott vállalkozóknak csatornázott, ezzel megkerülve a közvetlen állami támogatási tilalmakat. Ám a német, a holland meg a francia állampolgárok szempontjából Orbánék az ő adóforintjaikat lopták el – így a nemzeti vagyonvisszaszerzés projektje az ő szempontjukból nem ott ér véget, hogy ennek vagy amannak a csirkefogónak lefoglalják a sportautóit, hanem ott, amikor az ő cégeik jutányos áron vásárolhatják fel a felépült kapacitásokat, ezzel piacokat szerezve maguknak, éppen úgy, ahogy azt a rendszerváltáskor tették.
Szó se róla, én is olyan országban szeretnék élni, ahol a közvagyonnal az illetékesek felelősen gazdálkodnak, azt értelmes célokra költik, és nem olyan döntéshozóink vannak, akiket, ha nem is egy budai villa, de egy pesti panel árával meg lehet kenni. Ehhez azonban szükség lenne olyan intézményekre, amelyek a közvagyont őrzik, és olyan hatóságokra, amelyek a szabálytalanságot könyörtelenül szankcionálják.
Borítókép: Unger Anna, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal – itt még – elnökjelöltje meghallgatásán az Országgyűlés igazságügyi és alkotmányügyi bizottságának ülésén 2026. augusztus 25-én / fotó: MTI/Balogh Zoltán
Bejelentkezés