Européer dühroham

Valami tényleg változik.

Ezt onnan lehet tudni, hogy – talán a USAID-pénzek közelgő elapadásának is köze van ehhez – a progresszív hadállások megszólalásaiból a tehetetlen düh árad. Úgy érzik, elveszítik a hegemóniájukat.

Ilyet persze minimálisan dörzsölt haladár nem ír le, ezért becsomagolja azt a világért, az univerzumért, a klímáért stb. érzett fájdalmába. Rosszabb esetben ezeket a marketing-szövegeket tényleg elhiszi.

A legnagyobb fájdalom oka most az, hogy Trump tényleg le akarja zárni az orosz–ukrán háborút. Haladó nem toporzékolt egy háború közelgő végét látva azóta, mióta egy birodalmi kancellár magából kikelve ordibált katonai vezetőivel egy berlini bunkerben, hátha az Állatkertnél még meg lehet fordítani a háború menetét. (Apropó, berlini bunker: a progresszív média és értelmiség a minapi Trump–Zelenszkij találkozó után obligát hitlerezésbe kezdett, a feledés jótékony fátylát borítva némely ukrán zászlóaljak ázsiai mitológiák és keleti napszimbólumok iránti rajongására. De kár volna pörlekedni, áskálódni, hogy kik viselik nagy kedvvel SS-hadosztályok jelvényeit.)

Meseország sem tudna szebb abszurdot festeni, mint amit az utóbbi napokban-hetekben e progresszív tehetetlen düh produkált.

Többek között megtudtuk azt, hogy a transzatlanti szövetség közelgő vége egyenesen az emberi méltóság felszámolását jelenti, ugyanis utóbbi előbbinek mintegy metafizikai funkciója. A valláskárosultakon élcelődő haladók vallásában épp zuhannak a mélybe az isteneknek hitt bálványaik, az EU, a transzatlanti szövetség metafizikája, a common values és társaik.

Másrészt elhűlve konstatálják, hogy döntést itt elsősorban az amerikaiak és az oroszok fognak hozni. Talán téli álmot aludtak a második világháború óta. Kik győzték le Németországot a második világháborúban? „Európa”? Melyik? Kik pacsiztak Teheránban és Jaltában? Ha a szigetországot is Európa részének tekintjük, az onnan érkező vezetőnek keserűen kellett tudomásul vennie, hogy az amerikai a szovjet modellt is demokráciának tekintette, még ha a szovjet az amerikainál kicsit haladóbb demokrácia volt is. És a demokraták összetartanak!

Európa sorsáról 1945-ben az Egyesült Államok és a Szovjetunió döntött. A második világháborút ők nyerték meg.  Ma Ukrajna sorsáról ugyanezek a győztesek döntenek. Ha a progresszívek nem hitték volna el a velük megetetett ideológiai tündérmesét, akkor kicsit sem lepődnének meg a jelenlegi helyzeten.

Hogy ez jó-e így? Talán igen, talán nem, de sajnos ez a kérdés irreleváns, és Európa...