Míg Magyar Péter korábban még azt bizonygatta Gulyás Mártonnak, hogy világ nézetében azonosulni tud az Orbán-rendszerrel, közel másfél év alatt odáig jutott, hogy a legtöbb politikailag jelentős ügyben kikérdezze potenciális választóit. A Nemzet Hangja elnevezésű „népszavazás” zárótüntetésén aztán bejelentette, hogy a Tisza Párt programját a kérdésekre adott válaszok alapján tervezik megírni.

A vitás pontokra Magyar külön kitért. Az SZJA kilenc százalékra csökkentése kapcsán szakpolitikával is összefüggő társadalmi konzultációra számíthatunk, Ukrajna EU-csatlakozási ügyében népszavazást ígért, illetve, amivel utoljára Gyurcsány Ferenc hozakodott elő, a tehetősebbek arányosabb megadóztatását is szóba hozta. Mindent összevetve úgy tűnik, a Nemzet Hangja kérdései, az arra adott válaszok, illetve Magyar értelmezései a mindkét politikai oldalon elfogadható liberális, szociális és patrióta minimumokat figyelembe vevő politikát körvonalaznak. De miben több ez, mint amit a korábbi O1G-koalíció ígért, és miben azonos vele? És miért tűnhet úgy, hogy a Tisza-projekt működőképesebb, mint az eddigi ellenzéki összefogások?

Erős a gyanú, hogy a Tisza kommunikációja már egy arra adott reakció, hogy a 2026-os szavazáson jó eséllyel a Tisza Párt lobogója alatt vonul majd az urnákhoz a világnézetileg heterogén ellenzéki szavazótábor java része, mely 2018-ban még külön pártokra, 2022-ben pedig a Márki-Zay Péter vezette összefogásra szavazott. Gyakori kritika ugyanakkor Magyar Péterrel szemben, hogy alapvetően nem kínál semmit a választóinak azon felül, hogy elvenné a Karmelita kulcsát Orbán Viktortól. Pusztán hangosabban, erőszakosabban – és amit sokan vonakodnak elismerni: profibban – mondja el azt, amit már évek óta hallani akar az O1G-ellenzék. Ugyanakkor sokan érzik úgy, és a Tisza körüli hangulat, a tüntetésein megjelenő lelkesedők és önkéntes aktivistáik száma is arra enged következtetni, hogy talán egy komolyabb mozgásról lehet itt szó, mint amilyeneket eddig láttunk.

Nem érdemes persze elfelejteni, hogy léteztek eddig is olyan csoportosulások, amik jelentős szavazói bázist tudtak maguk mögött: a Jobbiknak 2018-ban kicsivel több, mint egymillió szavazója volt önálló pártként, de a csúnyán elbukott Márki-Zay-koalíció szimpatizánsainak száma is másfél-kétmillió között oszcillált. A Tisza Párt ugyanakkor a tavalyi EU Parlamenti választáson 1 352 699 szavazott kapott, nagyjából 700 ezerrel elmaradva a Fidesz mögött, egy olyan szavazáson, ami amúgy országos szinten általában kevesebb embert mozgat...