Hallgasd meg!
Érdekes, hogy a közvélemény jelentős része meg van győződve arról, Putyin magabiztossága mögött jól átgondolt stratégia rejtőzik, amitől kizárólag a Nyugatnak kell félnie. Véleményem szerint Putyin helyzete ennél jóval nehezebb, sőt akár kilátástalannak is nevezhetnénk. Ugyanis már nehezen válhat a háború megkérdőjelezhetetlen győztesévé, és a színfalak mögött felsejlik egy súlyos dilemma.
Mivel a harctéren nem képes valódi áttörést elérni, ezért olyan békét sem tud kötni, amit arcvesztés nélkül aláírhatna, miközben egyre erőteljesebben függővé válik Kínától, mely függést csak a békével lenne képes megszüntetni. A függőségi viszony, Kína anyagi és technológiai támogatásának segítségével jelenleg akár képes a harctéri állapotokat szabályozni. Rövid távú közös céljaikon túl azonban hosszú távon Kína egy gyengébb, vazallusi státuszú Oroszországot szeretne szomszédként. Így egy elhúzódó konfliktusban – és semmiképpen nem egyértelmű orosz győzelemben – érdekelt, ami tökéletes ellentéte Putyin érdekeinek.
Mao előszobáztatása
Nagy utat tett meg az oroszok és a kínaiak viszonya Mao Ce-tung 1949-es moszkvai látogatása óta. Mao nagyon sokáig halogatta a döntést, hogy eleget tegyen Sztálin meghívásának, ugyanis tisztában volt vele, hogy ez egy hűbérúr–vazallus találkozó lesz, és nem akarta sem magát, sem Kínát ennek a megaláztatásnak kitenni. Ebben az időben orosz fegyverek és támogatás nélkül képtelen lett volna megszerezni és fenntartani a hatalmát, de nem fűlött a foga ahhoz, hogy ezt egy hatalmas birodalom vezetőjeként elismerje.
Az oroszok Kínába küldött katonai megbízottjai túlzott hatalommal rendelkeztek, már hazai földön is, sokszor akár vele szemben is. Moszkvában még ennél is kellemetlenebb fogadtatásra számíthatott: miután megérkezett, egy hétig hozzá sem szóltak. Adtak neki egy vidéki szállást, és várnia kellett, hogy a nagy Sztálin majd kegyes lesz fogadni. Nem volt mit tennie, mert a Szovjetunió vitathatatlanul nagyobb gazdasági és katonai hatalom volt, valódi világpolitikai tényező, ellentétben az akkori Kínával. A hűbéres nem tehetett mást, mint hogy türelmesen vár.
A két hatalom viszonya sokat változott az 1949-es látogatás óta. Előbb katonai szövetséggé váltak, majd a ’60-as években szakítottak, ami az évtized végére nyílt konfliktussá fajult...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.