Az alkoholfogyasztás – és ezzel a borkultúra – ellen általános támadást indítottak a világ egészségügyi véleményformálói és a wellnessnek nevezett ipar. Hatásuk rendkívül erős, és ha a dolgok mélyére nézünk, céljuk nemcsak érthetetlen, de káros is. Egy 19. századi problémát kiáltottak ki ellenségnek, miközben a 21. század és a fiatalok valódi problémái megválaszolatlanok és sokkal nagyobb károkat okoznak, mint a közösen elfogyasztott néhány pohár bor. A történelem legmagányosabb, legstresszesebb, legtöbb lelki problémával küzdő, játék- és telefonfüggő, étkezési zavarokkal terhelt generációja válik éppen problémás felnőtté. Ezzel szemben az egészségügyi celebek ünnepelnek, hogy a fiatalok kevesebbet isznak, miközben ez csak tünete súlyos gondjaiknak.
Az alkoholellenesség jól fizető divat és kattintásvadász hívószó lett
Zacher Gábor ismert toxikológus felháborodott azon, hogy a boros társadalom azt szeretné, ha a fiatalabb generációk több bort fogyasztanának. Ahogy mondta: „Én azt gondolom, ez elég gáz. A legutóbbi statisztikák alapján szerencsére csökken elsősorban a fiatalok alkoholfogyasztása.”
Nem sokkal ez után az amerikai tiszti főorvos azt javasolta, hogy tegyenek a cigarettához hasonló egészségügyi figyelmeztetést az alkoholos üvegekre. Sajnos egy személyes élményem is volt az alkoholfogyasztás – és vele együtt a borkultúra – eltörlésére irányuló törekvésekkel kapcsolatban. Az egyik meghatározó magyar portál a múlt év végén készített velem egy interjút, amiben a bor pozitív egészségügyi és társadalmi hatásairól beszéltem. A cikket végül nem engedték megjelenni, egészen rémisztő érveléssel: a szerkesztőség nem szeretne emberek halálához hozzájárulni azzal, hogy leközöl egy olyan írást, amit olvasva egyesek azt gondolhatják, a borfogyasztásnak vannak pozitív hatásai, és ezért alkoholt fogyasztanak majd. Szerintük ez erkölcsileg vállalhatatlan, ugyanis az alkoholfogyasztás korai halálhoz vezethet.
Ezzel párhuzamosan Schwab Richárd, az alkoholtilalmat és koplalást hirdető leghíresebb guru tudományosan kétes nézetei óriási médiafelületet kapnak, interjúi millió fölötti nézettséget produkálnak.
Az alkoholellenesség (aminek része a borkultúra elleni fellépés is), olyan hívószó lett, amivel nagyon könnyű népszerűségre szert tenni. Bármelyik celeb vagy sajtótermék, ha hitelesen beszél róla, növelheti követői és kattintásai számát, cége bevételét. Az antialkoholizmus clickbait lett. A portálok mind egészségesnek nevezett életmódrovatokat indítottak, és olyanokkal sokkolják olvasóikat, mint hogy „Kialakulhat-e mellrák napi egy pohár szeszesitaltól.” Ezzel párhuzamosan a borkultúráról pozitívan írni tömeggyilkossági kísérletének lett kikiáltva, és ilyen tartalommal a mainstream médiába nem lehet bekerülni, legfeljebb egy szűk réteget elérni. Mindezt a tudományos eredményekre hivatkozva, amelyek nagyon is ellentmondásosak ebben a témában, és csak elfogultan lehet kijelenteni, hogy az alkohol tuti megöl bennünket. Az Economist több írásában foglalkozott nemrégiben ezzel az ellentmondással „Az alkohol nem minden szempontból ártalmas az egészségre” („Alcohol isn’t all bad for you”) összefoglaló címmel.
Ráadásul ezzel párhuzamosan a Google is korlátozza az alkohollal kapcsolatos hirdetését, miközben ömlenek ránk az egészségesnek mondott étkezést hirdető cikkek, amelyek tudományosan megalapozatlan tanácsokat próbálnak eladni. Szabadon terjednek az olyan zagyvaságok, mint a szellemekkel beszélgető gyógyító médiumnak a zellerlé mindenhatóságát hirdető elvei, vagy a Schwab Richárd-féle tanácsok, hogy száz évig élhetsz, ha hideg vízzel zuhanyzol, ha koplalsz, ha nem eszel húst és ha nem iszol alkoholt.
Az alkoholellenes propaganda teljes tévúton jár, egy kétszáz évvel ezelőtti történettel nyomasztja a közvéleményt, miközben a mai fiatalok tragikus lelkiállapota és az életmódjukkal kapcsolatos valódi gondok megválaszolatlanok.
Az alkoholellenesség egy 19. századi probléma
A borkultúra elleni általános támadás a 19. század szellemében zajlik. Az 1800-as években vallásos köntösbe bújtatták, ma pedig egészségügyi érvekkel próbálják alátámasztani. A mai érvek azonban kétszáz évvel elkéstek, és nem valós problémára adnak választ.
Az alkohol egy 19. századi probléma. Akkor az USA egy főre jutó alkoholfogyasztása 27 liter volt tiszta szeszben számolva, de mivel a nők akkor szinte egyáltalán nem ittak, ez a férfiakra nézve valójában nagyjából 50 litert jelentett fejenként. A várható élettartam 40 év körül alakult. Ma a hasonló adat az USA-ban 10 liter alatti, de a nagyfogyasztó országokban is csak 13 körül alakul. Az átlagéletkor pedig a 80 évet is meghaladja a nyugati országok többségében. Az angolszász országok közül Ausztráliában isznak a legtöbbet, mégis ott a legmagasabb az átlagéletkor. A világon a legtöbb 100 éves ember Japánban él, miközben ők Ázsia egyik legtöbb alkoholos italt fogyasztó országa. Őket követi Portugália, Olaszország, Franciaország és Görögország. Ez a négy Európai ország áll a borfogyasztási statisztikák élén. Portugáliának, amely a 100 éves kort megérők tekintetében Japánnal majdnem egy szinten áll, 52 liter az egy főre eső borfogyasztása. A második helyezett Franciaország, a harmadik Olaszország, még mindig 46 liter/fővel. Száz évvel ezelőtt ezekben az országokban fejenként akár a 120 litert is meghaladta a borfogyasztás.
Mit szeretnének pontosan elérni, a borkultúra ellenségei? Mennyivel lehet még növelni szerintük a várható élettartamot? Schwab Richárd azt ígéri klinikáján, hogy 100 évig élhet, aki koplal és nem iszik bort, de egyetlen egy 100 évest sem tud felmutatni, aki ezzel a módszerrel élt addig. Bicsérdy Béla, a magyar „megváltó”, akinek módszereit Schwab Richárd szinte egy az egyben követi, 77 évet élt.
Ezzel szemben Olaszországban már megvalósították az álmukat. Ma 22 ezer 100 év fölöttit találunk, úgy, hogy egyikük sem fordult meg Schwab klinikáján, nem koplal, bort is iszik, vagyis csak úgy éli normális életét. Egy kutatás, amely az magas kort megérő emberek titkát vizsgálta, semmilyen összefüggést nem talált mortalitási kockázataik és alkoholfogyasztásuk között. Az alkoholellenesség valódi célja pusztán anyagi előnyszerzés. A wellnessnek mondott ipar óriási befolyásra tett szert a világban, és ez lett az egyik fő marketingeszközük. Pedig, ahogy látni fogjuk, a ma problémái egészen mások, és ez az iparág félelemkeltésével és vallási jellegű előírásaival rengeteg kárt okoz és egész generációkból vált ki olyan kényszereket, amiket kórosnak lehet nevezni.
Antiszociális, magányos évszázad
Igazolt tény, ahogy Zacher Gábor mondta, hogy a fiatal generációk sokkal kevesebbet isznak. Ezen azonban nincs sok ünnepelnivaló, ugyanis, ahogy erre egyre többen rávilágítanak, a kevesebb alkohol nem egészségtudatosságuk következménye, hanem csupán tünete sokkal mélyebb és veszélyesebb gondjaiknak. Ez a generáció azért nem bulizik és nem iszik, mert elmagányosodott, valódi emberi kapcsolataik soha nem látott mértékben gyengültek, és egy virtuális világban élnek, szorongások között.
Ez a történelem legmagányosabb, legelidegenedettebb, legtöbb lelki problémával küzdő nemzedéke. Bárhová nézünk, csak ezt látjuk. A Gallup egy amerikai kutatása szerint a Z generáció körülbelül 73%-a időnként vagy mindig magányosnak érzi magát, ami a generáció átható elszigeteltségére utal. A 12 és 26 év közötti fiatalok majdnem fele, 47%-a gyakran érez szorongást, 22%-uk pedig gyakran érzi magát depressziósnak.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) tanulmánya szerint a Z generáció fiatal felnőttjeinek 90%-a tapasztalt pszichológiai vagy fiziológiai stresszt az elmúlt évben. Ez az adat a legmagasabb stressz-szintet jelzi az APA történetében bármely generáció esetében. Ahogy az Atlantic újságírója, Derek Thompson szerint az erre vonatkozó kutatások alapján egyre inkább egy „antiszociális évszázadban élünk.” A számok azt mutatják, hogy soha nem volt ennyire magányos egyetlen generáció sem. Ahogy a Financial Times cikke a véleményemmel egybecsengően állítja: „egyes egészségügyi körök örülnek annak, hogy a fiatalok kevesebbet partiznak és ezért kevesebbet isznak, pedig ez valójában életük sötét oldalának bizonyítéka.” Az általuk idézett kutatás szerint 2004 és 2020 között közel megduplázódott a fiatalok egyedül töltött ideje: a korábbi 30%-ról 60% közelébe emelkedett. Arról nem is beszélve, hogy több kutatás egybehangzóan igazolta, hogy a magányosság növeli az élettel való elégedetlenséget és csökkenti a boldogság szintjét, ami más kutatások szerint rövidebb és kevésbé egészséges élethez vezet.
Szexmentes generáció
Egy magányos társadalomban az együttműködés szintje is alacsonyabb. Pedig a kooperáció a sikeres társadalmak alapvető eleme. Már az a kérdés is feltehető, ki fog családot alapítani egy ilyen korban. Ugyanis a mai fiataloké a történelem első olyan generációja, amely a szextől is elfordult. Ez az egyik legfurcsább jelensége napjainknak, mivel a szex a legmélyebben a génjeinkbe írt evolúciós kényszer. A középiskolások között az USA-ban azok száma, akik szexeltek már, egy évtized alatt 50% fölötti értékekről 30%-ra esett. Közel háromszorozódott azon 20–24 évesek aránya az 1960-as években születettekhez képest, aki arról számoltak be, hogy 18 éves koruk után nem volt szexuális partnerük: ez az arány a 90-es években születettek körében már eléri a 15%-ot. Ezzel párhuzamosan önkielégítést is sokkal ritkábban végeznek ebben a korosztályban. Ami még aggasztóbb, hogy a szextől való tartózkodásnak egyik oka az egészségügyi következményektől, vagyis a nemi betegségektől való félelem. Ez is az egészséges életforma mániás követésének terjedéséből fakad. Az alábbi ábra egy amerikai kutatás megdöbbentő eredményeit mutatja.
A személyes kapcsolatok hiányának legfőbb oka ebben a korosztályban a mérhetetlen okostelefon- és közösségimédia-függés.
A modern pálinkás kenyér
Mindannyian hallottuk azokat a legendákat, hogy a 20. század közepéig egyes szülők, amikor meg akarták nyugtatani a gyerekeiket, pálinkába mártott kenyérrel etették őket. Ezt a szörnyűséget ma mindannyian elutasítjuk, de a szülők nagy többsége tabletet vagy telefont ad akár egy kétéves kezébe is, még evés közben is, ha azt akarja, hogy megnyugodjon. Ez a modern pálinkás kenyér, és kiderült, hogy sokkal veszélyesebb, sokkal könnyebben okoz függőséget, mint az alkohol. Az alkoholfüggőség korlátozott jelenség, soha sehol nem lesz a társadalom többsége alkoholista, mert ez egy olyan típusú addikció, ami ellen a többség védett. A nyugati országokban általában a népesség nagyjából 10%-a alkoholfüggő. A következőkben a WHO 2016-os adatait idézem, mert ebből az évből találtam összehasonlítható adatokat, amelyek a trendet is mutatják. 2016-ban az USA lakosságának 13,9%-a volt alkoholfüggő, 9,8 liter alkohol/fő fogyasztás mellett. De minél inkább borfogyasztó egy ország, annál alacsonyabb az alkoholisták száma – akár magasabb alkoholfogyasztás mellett is. Ausztráliában például csak 4,4% számított alkoholistának ugyanabban az évben, pedig 10,6 liter/fő volt az alkoholfogyasztás (vagyis magasabb, mint az USA-ban). A borfogyasztás terén világelső Portugáliában 6,8% volt az alkoholisták aránya 12,3 liter/fő fogyasztás mellett, Olaszországban pedig csupán a lakosság 1,3%-a volt alkoholfüggő, miközben 7,5 litert fogyasztottak fejenként. Magyarország ebben a tekintetben rendkívül rosszul áll, de ez szorosan összefügg azzal, hogy a borkultúra jó ideje hanyatlik hazánkban.
Nézzük ezzel szemben az új pálinkás kenyér, az okostelefon- és közösségimédia-függőséget! Egy 2023-as kutatás szerint az USA-ban a fiatalok 56%-a tartotta magát telefonfüggőnek. A Z generáció tagjai átlagosan 6 óra 27 percet töltöttek a telefonjukkal, vagyis az ébren töltött idejük döntő többségét. Sajnos az éjfél utáni titokban történő telefonhasználat is 29%-os ebben a korosztályban. A közösségi média esetén 82% a függők aránya, hasonló kutatások szerint. Még a súlyos játékfüggés is kevesebb embert, a lakosság 8,5%-át érinti az USA-ban.
Ezeknek a függőségeknek pedig az alkoholhoz hasonló súlyos lelki következményei vannak. A Sapien Labs által végzett kutatás, amelyben 10 500, 13 és 17 év közötti tinédzser vett részt az Egyesült Államokból és Indiából, kimutatta, hogy a korai okostelefon-használat súlyos pszichológiai hatásokkal járhat, beleértve a hallucinációkat, az agressziót és a valóságtól való elszakadást. Egy olyan generációt nevelünk, amelynek nem kell 30 évig alkoholistának lennie, hogy a delírium tüneteit megtapasztalja. Úgy tűnik, hogy a legfiatalabbak ugyan nem fogyasztanak alkoholt, de függőségeik sokkal erőteljesebbek és sok tekintetben veszélyesebbek is. Sajnos még további súlyos addikciókkal találkozunk ebben a generációban.
A kényszeres egészséges életmód és a diétajárvány
Az orthorexia nervosa, a kényszeres egészséges étkezés népbetegséggé vált a fiatalok körében, ami komoly evési zavarokat okoz. A normálisnak induló egészségesebb étkezés magas százalékban alakul át zavarrá, amikor a diétába kezdők később már kényszeresen ragaszkodnak étrendjükhöz, állandó stressz mellett. A NHS angol egészségügyi szolgálat 2023-as tanulmánya szerint: „A lehetséges étkezési problémák aránya a 11 és 16 év közötti gyermekek körében 12,3% volt. Ez az arány a 17 és 19 év közötti fiatalok esetében 59,4%-re emelkedett. A 20 és 25 év közötti fiatalok körében is hasonló volt.” Ebben a wellnessiparnak és az életmódguruknak rendkívüli felelősségük van: kitartó munkával, állandó médiajelenléttel és rengeteg reklámmal a rettegés forrásává alakították az étkezést. Olyan megalapozatlan félelmeket terjesztenek a normális táplálkozás veszélyeiről, ami evési zavarok közé taszította emberek százmillióit. Ez a jelenség az idősebb korosztályokat is érinti, főleg a nők tömegeit. Szoronganak, bűntudatuk van, ha megesznek egy „veszélyes” ételt. Ez az iparág sokkal nagyobb lelki problémát okoz a világban, sokkal több boldogságot vesz el, mint amire a borkultúra valaha is képes lenne. Sokan beszélnek elhízási járványról, de ma már valójában az étkezési zavarok járványairól kellene beszélni, ami ennek a problémának a másik oldala.
Önsértés
Végül meg kell említeni még egy problémát, ami az egyik legsúlyosabb, és szintén járványszerű. Ez pedig az önsértés, a vagdosás. Egy 17 országra kiterjedő vizsgálat szerint a 10 és 19 év közötti serdülők körülbelül 17,7%-a végzett nem öngyilkossági szándékú önsértést. Ez közel kétszer annyi, mint az alkoholisták aránya a legtöbb országban. Ezek a vágások örökre megmaradnak, és végigkísérik minden ilyen gyerek egész életét.
Végül egy záró megjegyzés. A drogokról egyáltalán nem beszéltem eddig, de mindenképp fontos megemlíteni. A Z generációban minden hat gyerek közül egy már használt vényre váltható gyógyszert drogként, és kb. 10%-uk rendszeresen használ valamilyen kábítószert. Az eggyel idősebb korosztály, az Y generáció vagy a milleniálok ennél rosszabb helyzetben van. Közülük 12% függő, ami magasabb arány, mint az egész népesség 9,4%-os adata. Sok örömre e tekintetben sincs ok. Azon felül, hogy a drog menő és trendi, a kutatók ezt a jelenséget is a fiatal korosztályok elmagányosodásának és depressziójának tulajdonítják.
*
Ilyenek és ehhez hasonlóak a 21. századi problémák: ezek rejtőznek az egyeseknek ünneplésre okot adó kevesebb bulizás, kevesebb alkohol mögött. Ezekkel kellene foglalkozni, mert sokkal rémisztőbb valóságot és jövőt rajzolnak ki, mint amit néhány pohár bor elfogyasztása jelentene. Minden kutatás szerint a boldog és hosszú élet titka az emberi kapcsolatokban rejlik. Ezek az elmagányosodott fiatalok nem ismerik meg ezt a titkot, nem alakulnak ki egészséges emberi kapcsolataik, sokan közülük talán még az igazi szerelmet sem tapasztalják meg. Nem találkoznak az emberi élet legalapvetőbb közösségi örömeivel. Vizsgálatok azt is kimutatják, hogy a borkultúra és a kulturált borfogyasztás gyógyítólag hat ezekre a problémákra. Közösségépítő, valóságos, vagyis nem virtuális, csökkenti az elmagányosodást, csökkenti az emberek közötti távolságot, a stresszt, és növeli a szexuális aktivitást. A most felnövő generáció valódi problémáit látva, nekik inkább receptre kéne borkóstolókat felírni, nem pedig örülni annak, hogy kevesebbet isznak. És ahelyett, hogy támadnánk és gyilkosnak neveznénk azokat, akik a kulturált borfogyasztást támogatják, azokkal szemben kellene kritikát megfogalmazni, akik a kényszerek és a szorongás fenntartásában érdekeltek.
Kovács Tibor a Borgőzös évszázadok című könyv társszerzője
Bejelentkezés