spotify Hallgasd meg!

Kairó a legnagyobb színház, amit valaha láttam. Hurghada, a Vörös-tenger száraz, homokos partja. Végig a Szuezi-öböl kétszáz kilométerén, átkelve egy kősivatagon. Luxor, Karnak, Királyok-völgye. Uberrel jártuk be Kelet-Egyiptomot.

Másik utat választottunk, nem a szokványos hajózást a Níluson. A folyó a táj gyöngyszeme. Narancsligetek, mangó- és nádültetvények, paradicsomtáblák mellett kanyarog a víz, a régi egyiptomiak is hajóval mentek Alexandriából Asszuánba és vissza, kedvező széljárással és áramlással. Népszerűbb választás lehajózni a cifra turistahajókon a Nílus mai nyomornegyedein ámuló, vezetett, de kissé megvezetett turistaként. Ehhez állandó rendőrfelügyelet is jár az iszlám fővárosában. Van azonban egy másik út Kairóból délre, a sivatagon át, végig a Szuezi-öböl mentén.
 

Országút a Szuezi sivatagban / fotó: Bak Zsuzsanna
Országút a Szuezi sivatagban / fotó: Bak Zsuzsanna


Mi erre a járatlan, másik útra cseréltük a megszokottat. Elhagyva Kairó új lakónegyedeit, a sokkal kalandosabb, sivár útra fordulunk rá.

Zsúfolt és lüktető a Tahrír tér, kanyargunk Kairóban, az egykori forradalom színhelyén. Hátrahagyva az egyetemet, az állandóan villogó reklámokat. A porszmogba vesző gízai piramisokat és a Szfinxet. A temetőket (melyek közül néhányban emberek élnek a sírkamrákban), a kopt templomokat, a Szent Család egyiptomi menedékhelyét.

Olajkutakkal, rakétapontokkal, katonákkal a háttérben autózunk Kelet-Egyiptomon át. Közben megszállunk majd Hurghadában, egy tengerparti „üdülővárosban”, és innen folytatjuk az utunkat Luxorba.

Végtelen lüktetés

Két kamasszal indultunk el, akik először jártak iszlám országban és egyáltalán Afrikában. Ezért jónak láttuk, ha Kairóban az első három éjszakát egy biztonságos, nívósabb hotelben töltjük, amit egyáltalán nem bántunk meg. Jó volt a mindennapos turistazaklatás, a bóvlik ránk tukmálása, a mecsetek és a nagy bazár tömegélménye után visszavonulni a szálloda ablakai mögé. Elfelejteni az önjelölt, odacsapódó vezetőket. (Volt, aki hisztériás rohamot kapott és rángatott, mert nem akartunk vele menni a fűszereshez.) Az ablakon át úgyis beszüremkedett a zaj, a duda, a müezzin, a kipufogók és a motorok zakatolása. A piac, az alkudozás, az árusok pakolásának csattogó hangja. Ők szekereken és lovaskocsikon érkeznek, ha elmész mellettük, biztosan megszólítanak. Egy nap elteltével kitanultuk a lehajtott fejjel közlekedést.
 

Kairó / fotó: Bak Zsuzsanna
Kairó / fotó: Bak Zsuzsanna

 

Kairó sármja a végtelen lüktetés. Sosincs vége, nincs reggel és éjszaka, nem hallgat el soha semmi. Vonzó, mint a keleti ékszerek és minták sora, egy örökös túlkínálat...