Vannak sportkönyvek, amelyek egy-egy karrier diadalívét rajzolják meg, és vannak, amelyek mögé is néznek a sikertörténetnek. A Szoboszlai-sztori az utóbbiak közé tartozik. Kálnoki Kis Attila és Szoboszlai Zsolt közös kötete nemcsak Magyarország egyik legismertebb futballistájának, Szoboszlai Dominiknek a felemelkedését mutatja be, hanem azt a háttértörténetet is, amely nélkül ez az út nem létezne: az apa életét, küzdelmeit, traumáit, hitét és makacsságát.
A könyv így nem csupán sporttörténet, hanem családi krónika, amely apa és fia közös ambíciójának története is.
Nehéz sorsból született elszántság
Szoboszlai Zsolt életútja önmagában is drámai. Gyerekként elveszítette mindkét szülőjét: édesapja 39 évesen öngyilkos lett, édesanyja ugyanilyen fiatalon mellrákban halt meg. Ezek a veszteségek nemcsak fájdalmat, hanem kemény életszemléletet is hagytak maguk után. Zsolt fiatalon maga is futballozott, tehetségesnek tartották, de sérülések és a körülmények miatt sosem jutott el az NB I-ig. A hiányt és a kudarcot azonban nem beletörődéssel, hanem tanulással, figyelemmel és önneveléssel próbálta ellensúlyozni, ebből a személyes tapasztalatból született meg az a szigorú, munkaközpontú világkép, amelyet később fiára is átragasztott.
A könyv egyik legfontosabb üzenete az, hogy a futballban – akárcsak az életben – a tehetség csak kiindulópont. A pályán, de azon túl is a munka, az akarat és az alázat dönt. Ezt a gondolatot idézi vissza Szoboszlai Dominik egyik legismertebb tetoválása is: „A tehetség isteni áldás, de akarat és alázat nélkül mit sem ér” – Steven Gerrard.
A mondat nemcsak mottóként jelenik meg, hanem a Szoboszlai család mindennapi filozófiájaként is.
Egy saját út: a Főnix Gold megszületése
A könyv egyik legizgalmasabb része, amikor Szoboszlai Zsolt és barátja, Bolla László – a későbbi válogatott Bolla Bendegúz édesapja – elhatározzák, hogy saját futballiskolát alapítanak. Így született meg 2007-ben a Főnix Gold FC, egy kis, független utánpótlásműhely Székesfehérváron. A cél nem a tömeges játékosképzés volt, hanem az, hogy a gyerekek személyre szabott figyelmet kapjanak, és ne vesszenek el a nagy akadémiák versenyvilágában.
A Főnix Gold filozófiája egyszerre volt romantikus és tudatosan rendszeren kívüli: kisebb anyagi háttérrel, de szülői összefogással és napi szintű szakmai jelenléttel működtek. Az egyesületben nem a fizikai erő vagy a gyorsaság számított elsődlegesen, hanem a labdával töltött idő, a technikai képzés és az önfegyelem. Zsolt hite az volt, hogy aki napi szinten többet ér a labdához, az hosszú távon felülmúlja a „tehetségesebb” társakat is. Ez a hit vált Dominik nevelésének alapjává.
Labda a kézben, labda a lábnál
A könyv számos anekdotája mutatja meg, mennyire megszállottan dolgozott a fiatal Dominik. Az egyik helyen az apa így fogalmaz: „Domi sem a közértben vásárolta a rúgótechnikáját. Megfelelő alapokkal rendelkezett, ám több ezer rúgást tett bele saját maga – hol a falnál, hol az edzésen, hol a lábteniszpályán.” Ez a mondat tömören fejezi ki mindazt, ami Szoboszlai Dominikot jellemzi: a következetesség, a munkába vetett hit, a hibák kijavítása újra és újra.
A könyv másik rétegében ott van az edzői-apai kettősség: Zsolt egyszerre próbált kemény szakember és gondoskodó apa lenni. A kettő gyakran ütközött a fegyelmezés, a teljesítménykényszer és a szeretet furcsa egyensúlyában. Mégis, ebből a feszült dinamikából született meg az a karakter, aki később Salzburgban, Lipcsében, majd Liverpoolban is megállta a helyét.
A történetmesélés és a könyv hangja
Kálnoki Kis Attila rutinos újságíróként nem tolakodik előtérbe, de érzékelhetően ő tartja kézben a szerkezetet. A könyv olvasmányos, jól szerkesztett, tele van rövid, ismert és ismeretlen emlékezetes történetekkel – például amikor Neymar odasúg Dominiknak egy BL-meccsen a tizenegyes előtt, vagy amikor Zsolt nem örül annak, hogy fia a szurkolók előtt, a televíziós közvetítésben beleivott a pálinkába („Ez hány fokos..?” – hangzott el a Montenegró elleni győzelem, az Eb-re való kijutás után). Ezek a pillanatok emberközelivé teszik a hőst, miközben a háttérben mindig ott dolgozik az apa hangja: a szakmai kritikus, aki sosem teljesen elégedett.
A kötet egyik erénye az őszintesége. Szoboszlai Zsolt nem idealizálja a fiát, de a szöveg mégis erősen szubjektív, ami érthető, hiszen a narrátor maga az apa, aki az életét is erre a célra tette fel. Ez a személyesség ad hitelt és érzelmi súlyt a történetnek, ugyanakkor egy ponton túl kizárja a külső nézőpontot. A könyv ezért inkább vallomás, mintsem kritikai életrajz.
Erősségek és hiányosságok
A Szoboszlai-sztori legnagyobb erénye az emberi hitelesség. Ritka, hogy egy sikeres sportoló családja ennyire részletesen és nyíltan beszéljen a háttérmunkáról, az áldozatokról, a bizonytalanságról. A könyv képes megmutatni, hogy az élsport mögött mennyi hétköznapi küzdelem, konfliktus és újrakezdés rejlik.
Hiányérzetet legfeljebb ott érezhet az olvasó, ahol a történet túlzottan az apa szemszögében marad. Más szereplők – edzők, játékostársak, menedzserek – ritkábban kapnak hangot, így a nagyobb sporttörténeti kontextus kissé hiányzik. Aki Dominik karrierjének részletes kronológiáját várja, csalódhat: ez nem statisztikákra épülő sportéletrajz, hanem lelki tükör.
A magyar futball tágabb üzenete
A könyv nem szándékosan, de élesen rámutat a magyar utánpótlás-nevelés problémáira is. A Főnix Gold története példát ad arra, hogyan lehet kis közegből is nemzetközi szintű játékos(oka)t kinevelni, ha van koncepció, türelem és következetesség. A magyar labdarúgásban ritka az a hosszú távú gondolkodás, amit Szoboszlai Zsolt képvisel: nála nem a gyors siker, hanem az alapok tökéletesítése volt a cél. Ez a szemlélet ma is időszerű, különösen akkor, amikor a klubok és akadémiák gyakran a pénzügyi szempontokat helyezik előtérbe. A könyv hallgatólagos kritikája, hogy a tehetség nem a rendszerben, hanem a rendszer ellenében bontakozott ki.
Összegzés: több mint futballtörténet
A Szoboszlai-sztori nemcsak egy válogatott játékos útja a Liverpoolig, hanem egy apa belső története is – arról, hogyan lehet túlélni veszteségeket, és hogyan lehet a fájdalomból energiát, fegyelmet, célt teremteni. Szoboszlai Zsolt nem hősnek láttatja magát, hanem olyan embernek, aki hitt abban, hogy a következetes munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.
A könyv legfontosabb üzenete talán az, hogy a siker sosem magától jön. Az, hogy Szoboszlai Dominik ma a Premier League-ben játszik, nem csoda, hanem következmény. A gyermekkori megszállottság, a szülői hit és az évekig tartó, monoton munka következménye.
És ez a történet – túl a futballon – bárkinek szólhat, aki valaha hitt abban, hogy a tehetség önmagában nem elég.
Borítókép: Szoboszlai Dominik gólöröme a Portugália-Magyarország labdarúgó mérkőzésen / fotó: Stefan Koops / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Bejelentkezés