A vágy villamosa Alaszkába vezet

Kevésbé ismert történelmi apróság, hogy az 1920-as évek elején jóapánk, Vlagyimir Iljics Lenin felajánlotta az akkori Egyesült Államok vezetőinek Kamcsatka hatvanéves lízingjét. Ez a javaslat az első világháborút és az orosz forradalmat követő, az amerikai–szovjet kapcsolatokról folytatott szélesebb körű megbeszélések része volt. Az Egyesült Államok kormánya akkor nem írta alá a bérleti szerződést. Kamcsatka maradt az oroszoké.

Ha az e heti alaszkai csúcstalálkozón ez az ajánlat ismét napvilágot látna, nagy lenne annak az esélye, hogy az amerikai kormány késlekedés nélkül aláírná a dokumentumot – Grönland, Kanada, Kamcsatka, ide nekem az oroszlánt is. 

Donald Trump vásárolni megy Alaszkába. Mindegy, mit vesz, békét, háborút, új ingatlant, medvebőrt – tárgyalni készül. Lehet, hogy ezúttal megelégszik a Parancsnok-szigetek megvásárlásával. 

A Föld felosztása nem újdonság. Feleztek ezen már a spanyolok és a portugálok is 1494-ben, a Tordesillas-i szerződésben. És mi is jól emlékszünk Trianonra, amikor egy pár erősebb tollú hatalom átrajzolta Európa térképét. Hasonló időket élünk ma is, valami biztosan változik. Ez az állandó kavarás nem mehet örökké, meg kell, hogy álljon a serpenyő nyelve valahol. Szükség van stabil világra a kölcsönös fejlődéshez. Trump alapvetően békepárti, építő embertípus, nem kóstolta még meg a háború, az állandósult csetepaté osztotta jövedelem ízét. De, mint minden a világon, ez is változhat. Jelentős a háborús párt meggyőző ereje. Minden vadat be lehet etetni.

De miért éppen Alaszka? Mint az 1972-es Szpasszkij–Fischer világbajnoki sakkdöntő idején Reykjavík, a színhely választása most is szimbolikus. Ugyanakkor valahogy mégis rétegzettebb a mai világ, és az ukrán háború nem hidegháborús sakkmeccs. 

Az első réteg: két nagyhatalom találkozik. Ha igaz, nem lesz más szereplő a tárgyalóasztalnál, nem lesz Európa, nem lesz Ukrajna, nem lesznek törökök, és nem lesznek ott a segítőkész, mindenkit kioktató magyarok. 

A második réteg: a hátsó udvarban találkoznak, a kertek alatt. A két országot hivatalosan mindössze 3,8 kilométer választja el, ennyi a távolság a két Diomede-sziget között. Hiába félút, mégis tízórás repülés vár a tárgyaló felekre.

És igen, bár sokan kételkedtek benne, Oroszországot lehet látni Alaszkából, ahogy Alaszka kormányzója, Sarah Palin ismételgette 2008-ban, az elnöki kampánya útvesztőiben. Sokan leszólták őt ezért, de a hivatalos adatok...