Most, hogy kiderült, Szirtes Áginak egyenesen az élete múlik azon, hogy sikerül-e politikai fordulatot elérni Magyarországon, nézzük meg, vajon mi táplálja azt az ellenzéki körökben tapasztalható kérlelhetetlen indulatot, ami a közelgő demokratikus választás kimenetelét ennyi feszültséggel és haraggal terheli meg. Vizsgálatunk során megállapíthatjuk, ez a működés nem csak a 2010 utáni évekre és nem csak a mai ellenzékre (volt) jellemző.
valamint akkor is, ha tisztában vagyunk vele, a polgári kormányzás nyomán partvonalra szorult művészek, tudósok, vállalkozók évtizedek óta nem élvezhetik az állami járadékok, díjak, állások, megrendelések kényelmes melegét. És persze akkor is érthetetlen, ha egyébként azt is tudjuk, hogy Orbán Viktor kormánya hibát hibára halmoz, enyhén szólva is felületes jogszakmai-közigazgatási megoldásokkal lép túl az államigazgatásban felmerülő problémákon, Magyarország erős demokratikus deficittel küzd, súlyos korrupcióval birkózik.
Mielőtt a lehetséges megfejtést fölvázolnám, hadd idézzek föl egy máig élő, máig ható jelenséget, amelyet analógnak gondolok. A második világháború során a szabad világ vezetőinek drámai döntést kellett meghozniuk. Szövetséget kössenek-e a Szovjetunióval, azzal az agresszív latorállammal, amely sorra támadta meg szomszédjait, amely felszámolta a polgári szabadságjogokat, amely elutasította az emberi jogok keretrendszerét, és amely mindezeknek megfelelően – milliók halálát és szenvedését okozva – a legszörnyűségesebb terrordiktatúrát tartotta fenn? És ha ezt nem tehetik, akkor vajon köthetnek-e békét a Német Birodalommal, azzal a latorállammal, amely minden tekintetben hasonlított a kommunista pokolra, csak éppen igényt tartott európai, sőt nyugat-európai befolyásra is? A döntés, mint tudjuk, megszületett (most mindegy, hogy mennyi kényszerűség és mennyi valódi elhatározás volt benne), és ennek megfelelően megkezdődött a két szörnyállam ideológiai különválasztása, az ellenség egyre sötétebbre festése, és a szövetséges kimosdatása a saját mocskából.
Az eredményt ma is magunk körül látjuk. Emberek még napjainkban is komolyan hiszik, hogy a kommunista eszme nemesebb, mint a náci ideológia, hogy Moszkva emberségesebb volt, mint Berlin, hogy zsidók millióinak meggyilkolása nagyobb bűn, mint mondjuk ukránok millióinak éhen veszejtése és így tovább. A náci eszmékkel vagy...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.