Különféle elemzők különféle témákat körüljárva újra és újra a kilencvenes évek óta fennálló világrend sémái szerint értelmezik a nemzetközi eseményeket, és az amerikai hegemóniára vetett tekintettel próbálják meghatározni a frissen kialakuló trendeket vagy az egyes államközi konfliktusok várható kimenetelét. Hogyan viszonyul az Egyesült Államok az ukrajnai háborúhoz? Miféle magyarázat áll amögött, hogy Washington szemet vetett Grönlandra és Kanadára? Milyen megfontolás lobbantotta fel az amerikai vámháborús indulatot? S persze, magyar szemmel a legfontosabb kérdés: kecsegtet-e biztató jövővel a tengerentúli konzervatív fordulat? Gyanítom, hogy a globalizáció nagy korszakának szempontjai éppen most válnak érvénytelenné. Más prioritások, más ágensek alakítják a világpolitikai döntéseket. Új korszakba lép az emberiség.
A globális rend tündöklése és bukása
Kína felemelkedése és egyre határozottabb jelenléte a nemzetközi politikában, Oroszország háborútól sem visszariadó törekvése arra, hogy megvédje saját érdekszféráit, de legfőképpen Amerika radikális elfordulása a globális rend megszokásaitól azt jelenti, hogy végéhez közeledik egy közel fél évszázados történelmi ciklus.
Míg benne éltünk, zavarosan sokszínűnek tűnt ez a globális világ, és ahogy mindig mindenben, az elmúlt harminc év folyamataiban is főleg önmagunkat véltük felfedezni: a Föld egészére kiterjedő lehetőségek sokaságát, a glóbusz keresztül-kasul átjárhatóságát, a világ minden tájáról érkező árucikkek bőségét. A saját, lokális nézőpontunkból – függetlenül attól, hogy ez a lokalitás Kelet-Ázsiában, Dél-Európában vagy Közép-Afrikában volt – a globális kiteljesedés esélyét fedeztük föl a történelmi jelenben, és ebből a szemszögből próbáltuk azután értelmezni azt a történeti, szociológiai, gazdasági, kulturális és politikai konglomerátumot, amelyben éltünk. Most azonban, hogy a globális világrend legnagyobb szereplői elkezdtek másképp viselkedni, mint ahogyan eddigi narratíváink alapján vártuk volna, rá kell döbbennünk, hogy ez már nem az a világ, aminek korábban hittük. És meglehet, soha nem is volt az.
Most, hogy repedések támadtak a globális rend falain, jól látszik, mi volt az a három pillér, amelyre ez az épület támaszkodott. A tőke és természetesen az árucikkek szabad áramlása jelentette az alapját annak hálózatnak, amelyhez lépésről lépésre – előbb regionális terekben, mint amilyen az EU – felzárkózott az emberek szabad helyváltoztatása. Közben a harmadik világban eposzi méretű urbanizáció zajlott. Később a globális Észak felé vendégmunkások milliói indultak meg, a globális Dél felé hömpölygött a szakemberek és a...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
