spotify Hallgasd meg!

A jövedelmezőség és fenntarthatóság együttes szempontját tekintve sok szakértő számára az amerikai National Football League (NFL) a világ első számú hivatásos sportligája. Csakhogy érezzük a liga gazdasági erejét és kulturális beágyazottságát, egyetlen adat: 2024-ben a 100 legnézettebb amerikai televíziós műsorból 72 NFL amerikai futballmérkőzés volt. Előző évben egyébként 93 volt ez a szám.

A ligában 32 csapat játszik, az USA lakossága 342 millió fő, tehát átlagban egy csapatra 10,7 millió ember jut. Úgy is értelmezhetem, hogy ebben a konstrukcióban Magyarország (benne a Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja magyarjai) egyetlen olyan csapatot tud hosszú távon is eltartani, amelyik világszínvonalon játszik és maximalizálja a sportszolgáltatásból származó nyereségét. Mit bizonyít ez? Semmit. Ez egy illusztráció.

Európában az első számú üzleti sportliga az angol elsőosztályú labdarúgó bajnokság, a Premier League (PL). (Az UEFA Bajnokok Ligája ebben az összevetésben nem számít, mert kuparendszerű verseny, és nem a résztvevő csapatok szervezik.) A PL-ben 20 csapat küzd, Anglia lakossága mintegy 50 millió fő, virtuálisan nagyjából Közép-Magyarország (Budapest és Pest vármegye) tart fent egy csapatot. Igen ám, de a PL „hatóköre” egyrészt mégiscsak az Egyesült Királyság (68 millió fő), másrészt bevételeinek növekvő hányada származik a szigeteken túlról, merthogy a liga világmárka: a 2023-as British Icon Index III szerint az első számú brit ikon. Mit bizonyít ez? Semmit. Ez egy másik illusztráció.

A kereskedelmi bevételekből fenntartott profitmaximalizáló hivatásos csapatok létét keresleti oldalról a sportpiaci potenciál – azaz a (lokális) piac népessége és annak vásárlóereje, illetve a mérkőzésre járás hajlandósága – alapozza meg. (Természetesen több más hatótényező mellett, de egy véleménycikk kifejtésében, talán megbocsátható módon, alapmodellekre támaszkodom.)  Az üzleti logika a sportpiaci potenciál nagyságrendje szerint rendezi el az egyes sportligákba a csapatokat (városokat, lokális piacokat), a nagy piaci szereplők kerülnek a topligákba, a kisebbek az alacsonyabb szintű bajnokságokba. Mindenki megtalálja a maga helyét, mindenki álmodhat nagyokat, de ébren ésszerűen cselekszik – cserébe minden szinten működőképes, fentartható a rendszer. A fenti két példa erre illusztráció.

Ebben a logikában milyen esélyei, kitörései pontjai vannak annak a hivatásos magyar labdarúgásnak, amelyik 9,6 milliós, legfeljebb 12-13 milliós közepesen erős vásárlóerejű piacon nyújtja szolgáltatásait? Futballunknak milyen főbb stratégiák állnak rendelkezésére 2025-ben? Nekünk...