Nagy elvárások és ábrándos politikai illúziók előzik meg az augusztus 15-i alaszkai amerikai–orosz (–ukrán?) csúcstalálkozót, amely egyben Donald Trump második elnöki ciklusának első találkozója is lesz minden oroszok rettegett elnökével, Vlagyimir Putyinnal.
Biden elnök elhíresült 2022-es címkézése szerint Putyin csupán egy politikai huligán és gyilkos diktátor (a thug, and murderer dictator), egyben ő volt az utolsó amerikai elnök, aki találkozott Putyinnal még a háború kirobbanása előtt, 2021-ben, Svájcban. Joe Bidennel éles ellentétben Donald Trump korábbi élményei, személyes tapasztalatai szerint Putyin elnök „nagyszerű ember, aki nekem nem hazudik” és akivel, így Trump, könnyen megtalálja a hangot. A legutóbb 2025-ös telefonbeszélgetései nyomán azonban már azt mondta, hogy az orosz elnök „dörzsölt, bolond fickóvá” vált, aki képes mindenkit átverni és amúgy a „tűzzel játszik”.
Itt nyilvánvalóan a trumpi szuperlatívuszok világából jól ismert „szívélyes barátság” találkozott nemrég a kiábrándító valósággal (lásd még az elnök és Elon Musk esetét is), és Trump elnök is rájött, hogy Putyin, az egykori KGB-s főtiszt mindenkit képes átverni, kivéve persze őt, aki átlát alattomos szándékain és politikai cselszövésein.
A majdhogynem semleges terepnek számító, egykor orosz birodalmi fennhatóságú Alaszkában rendezett csúcstalálkozó lehet Trump elnök, a „nagyszerű békecsináló” (great peacemaker) nyári diplomáciai nagyüzemének ékköve, amennyiben sikerül tartós tűzszünetet, esetleg békeszerződést is tető alá hozni az alaszkai fjordok partján. A legutóbbi alaszkai amerikai-kínai csúcstalálkozó Biden elnöksége idején, 2021 márciusában nem járt fényes eredménnyel. Ha a hely sajátos szellemét vesszük alapul, akkor a mostani sem kecsegtet nagy sikerrel, hiszen akkor a gazdasági és külkapcsolatokért felelős diplomaták, kormányzati főtárgyalók a kiabálásig is jutottak. Persze ez egy másik alkalom.
Ismert, hogy Alaszka orosz fennhatóság alatt állt egészen 1867-ig, amikor a területet eladták az amerikaiaknak. E híres történetben sem kell sokat keresgélnünk, hogy magyar névre bukkanjunk, hiszen annak idején Pomutz György szentpétervári amerikai főkonzul volt az egyik főtárgyaló a nagy tranzakció lebonyolítása során. Az egykori Kossuth-huszárhadnagy amerikai emigrációja után gyorsan dandártábornok lett Lincoln seregében, majd kimagasló katonai teljesítménye elismeréseképp Johnson elnök oroszországi amerikai konzullá nevezte ki 1866-ban.
Pomutz nélkül Seward amerikai külügyminiszter nem lett volna képes nyélbe ütni az „évszázad üzletét”, és potom 7,2 millió...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.