élet
Maszkok mögött – Kísérletezés a szabadsággal | 6. rész: Létezés a szabadság és a biztonság között
Mit tanultunk és mit tudunk ma, lassan hat évvel a koronavírus-járvány és a lezárások, korlátozások kezdete után? Cikksorozatunk záródarabja.
„Női szörnyetegek” – máglyára velük? | Vass Virág és Koniorczyk Borbála a Csemegepultban.
Különféle korok társadalmi határait átlépő, lázadó nőkről, női szerepekről, elvárásokról szól a beszélgetés 2026 első Csemegepultjában. Virányi Orsolya és Németh Róbert vendégei Vass Virág újságíró, író és Koniorczyk Borbála urbanista, író.
Alapjövedelem és atombomba | Mit üzen a Pluribus című sorozat?
Vince Gilligan új sorozata az elmúlt hetek egyik legtöbbet vitatott és idézett tévéműsora lett, nem véletlenül. A Pluribus olyan társadalmi tablót húzott fel, melynek aktualitásához kétség sem fér.
Álmomban irodalmi folyóiratokat olvasok | Verstúladagolás, december
6288 elolvasott vers, összesen hét szemle, bennük több mint 100 költő több mint 150 szövege. A Verstúladagolás projekt záródarabját kapja géphez a kedves olvasó. „És ha ez nem művészet: hát nem az / De akkor nem is kell művészet – / Mert az a fontos, hogy figyeljenek / Az emberek és jól érezzék magukat.”
A Titanik bártól a bálna szeméig – Tarr Béla és Víg Mihály lélektől lélekig dolgoztak együtt
Tarr és Víg közös munkáját szinte kikövetelte alkotói megközelítésük, művészi világaik közelsége. Vagy tán inkább egylényegűsége.
Hiányzók krónikása | Búcsú Tarr Bélától
„Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről” – mondta 2019-ben Tarr Béla a Bécsi Ünnepi Hetek felkérésére rendezett installációról. Talán ez a mondat fejezi ki a legtöményebben Tarr életművét: a „vizuális költemény” és a „hiányzó emberek”.
Családi viszonyok, generációk kapcsolatai, a mélyben elhaladó különös érzelmi áramlatok, sodrások, mindez a skandináv művekre jellemző lassú alapossággal és intenzív, mégis távolságtartó érzelmességgel. Az Érzelmi érték több kategóriában is Oscar-rövidlistán szerepel.
Maszkok mögött – Kísérletezés a szabadsággal | 5. rész: Hírességek a járvány idején
A Covid–19 nemcsak a hétköznapi emberek életét változtatta meg, hanem a hírességekét is. Megnyilvánulásaik formálták a közvéleményt.
Nincs feloldás, ilyenek vagyunk | A Kontinental ’25 című filmről
Radu Jude író-rendező Kolozsváron játszódó filmjében a szegénység, a felelősség és a bűntudat kérdése mellett a román–magyar viszonyt is körüljárja.
Búcsúzik / egy szélszagu délután / a Nap még / csöppet ácsorog Budán / torkot köszörül / s felhőt koszorul / fejére csak úgy lazán. Öt vers 2025 utolsó napjára.
Minden giccs, ami könnyen fogyasztható és könnyen értelmezhető. Azonban giccs vagy a giccshez közel merészkedés nélkül lehetetlen létezni. Vagy legalábbis nem érdemes.
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon?
Jövőre is a nagyfiúk döntik el a homokozóban a szabályokat – évértékelő az ÁsottShalomban
Merre halad a világ - halad egyáltalán valamerre? Miért volt 2025 az ellentmondások éve? Az ÁsottShalom idei utolsó adásában Hont András Kiss Noémi íróval és Csutak Zsolt külpolitikai szakértővel, amerikanistával járja körbe a 2025-ös évet – az irodalmi Nobel-díjtól a nagy világpolitikai mozgásokig.
És hát a világ… az meg úgy néz ki, mintha egyszerre szeretne összeomlani és teljesen megújulni, csak még nem döntötte el, melyikkel kezdje. Továbbra is zajlik ez a furcsa, valóságtól elrugaszkodott, napi rutinnak nevezett cirkuszi előadás, amit nemes egyszerűséggel életnek hívunk.
A gyerekek általában szeretik. Mi, felnőttek, sokszor csak úgy csinálunk (pedig szeretnénk szeretni). De minden évben eljön (egyre korábban), és vele minden, ami az évszázadok vagy éppen a legutóbbi évtizedek és évek alatt rárakódott. Nagy, történelmi, társadalmi tabló, társadalmi szivacs és társadalmi tükör. Olyan, amilyenné tesszük. Még akár szép is lehet. Miért ne lehetne szép?
Koromfekete karácsonyi este lett. József késett, Mária elbújt a bárányokkal a sarokba. A karácsonyfánk ott árválkodott a fehér lepedőn, a fehér házban. A gömbök és a szaloncukrok leestek a rengésben. Mi, gyerekek a polcok mellett guggolva vártuk a megváltást. Összekuporodva, ölelkezve hívtuk a Jézuskát.
„Ott fent néz engem” | A Bölöni – az erdélyi legenda című filmről
Gyerekként a televízió előtt ülve láttam először Bölöni Lászlót játszani, majd két székelyudvarhelyi edzőmeccsen is volt alkalmam látni őt futballozni – ezek a pillanatok a futball iránti rajongásomat nem csupán táplálták, hanem identitásom részévé tették. A Bölöni – az erdélyi legenda című dokumentumfilm számomra nem egyszerű sportfilm, hanem korszakok és identitások találkozása a vásznon.
Karácsony van, ünnepeljük meg, hogy az elítélt ártatlan
Pilátus mossa a kezeit: a halálos ítéletet az a tömeg mondja ki Jézusra, amely előtte őt bálványozta.
A test öregedése nem vidám, a lélek öregedése mégis megnyugtató. Mi volt szép? Kérdezi Szabó Lőrinc. A régi Korčula. Napfény, hópehely. Egy távolodó csónak. A medúzák Helgolandnál. Az egész élet. Mi szép most? Kérdezem magamtól lihegve. Minden. A lihegés például. A holtág fölött a pára. A fájdalom, a verség. Az is. Hogy jó létezni, levegőt venni, embernek lenni, minden ólomsúlyával együtt.