Gyurcsány Ferenc lemondásáról a Fidesztől megtudhattuk, hogy „semmi sem változik”, mert a Tisza ugyanolyan gonosz ukránbérenc brüsszelita gyíkemberek gyülekezete, mint a DK. Magyar Péter pedig megfejtette, hogy a volt miniszterelnök a Fidesz parancsára távozik a politikából, hogy elterelje a figyelmet a ma közzétett Nagy Leleplezésről. (Amely egyébként pontosan annyira bizonyítja, hogy „Orbán kormánya a háború kormánya”, mint amennyire Kollár Kinga EP-ben elhangzott szavai azt, hogy „az uniós forrásokat a Tisza miatt tartják vissza.”)

Egy kérdésre viszont valahogy nem kapunk választ: egy egykori kormányfő és jelenlegi pártelnök visszavonulását miért nem saját maga jelenti be? Miért a (mint kiderült, válófélben levő) felesége teszi ezt meg? Gyurcsány Ferenc nemhogy egy sajtótájékoztatót nem tartott több mint két évtizedes közéleti karrierje befejezéséről, de még a Facebook-oldalán se tett közzé erről egy szót sem. 

Ez így nem visszavonulás. Ez menekülés.

Az előbbi egy racionális, átgondolt, komoly mérlegelés során kiérlelt döntés lenne, amelyet a magyar pártpolitika elmúlt másfél évben lezajlott gyökeres átalakulása, illetve a DK táborának rohamos olvadása egyébként érthetővé is tenne. Ezt egy saját posztban vagy videóban, akár a média elé is kiállva lehetett volna közölni, szomorú bociszemekkel előadva nagyjából ugyanazt a bullshitet, amelyet Dobrev bejegyzésében olvashatunk. Amelynek egyébként minden hivatkozási pontja már akkor rég ismert volt, amikor Gyurcsányt februárban ismét elnökké választotta a DK. De a nagyvonalú következetlenség, a lejárt szavatosságú érvek vagy akár képtelen hazugságok magabiztos előadását már megszokhattuk a volt kormányfőtől. A gyávaságot viszont nem.

Mert valljuk be: az azért nem túl életszerű, hogy Ferenc egy őszies májusi reggelen szembesült egy kellemetlen közvélemény-kutatási adattal, amelytől úgy nekikeseredett, hogy rátenyerelt az escape gombra, és azonnal kiszállt nemcsak a politikából, de a nyilvánosságból is.

Legalább ennyire érdekes, hogy a magyar sajtó és nyilvánosság ezt lényegében teljesen természetesnek veszi. A legtöbb portál mindenféle megjegyzés vagy kérdés nélkül tette közzé „Gyurcsány Ferenc bejelentését” – Dobrev Klára Facebook-posztjára hivatkozva.  Mintha bevett, megszokott dolog volna, hogy egy politikus egy másik politikuson keresztül (történetesen egyelőre a nején, de ez most lényegtelen) kommunikál. Méghozzá nem is akármiről: arról, hogy többé nem lesz politikus. Ennek furcsaságát csupán Kéri László jegyezte meg, bizonyítva, hogy még mindig éles szemű elemző. Aztán hozzátette, hogy „a DK azt a benyomást kelti, hogy rászervezett a Tisza Párt bejelentésére” – világossá téve, hogy továbbra is a mindenkori nem-fideszes vezér bölcsességeit visszhangzó kórus tenorja kíván lenni.

Ennek a bejelentésnek ugyanis nem az időpontja, hanem a módja igazán érdekes. Így csak olyan ember jelent(et)i be a lemondását, aki – legalábbis egy ideig – nem kerülhet az emberek szeme elé. Akit úgy kell kimenekíteni a nyilvánosságból. Az időzítés legfeljebb akkor lehet itt tényező, ha megelőzni akartak valami nagyobb bajt. Ha a pártelnöknek azért kell eltűnnie, hogy ne semmisüljön meg nyilvánosan valamilyen, valahol már csőre töltött információ súlya alatt.

2006-ban bőven lett volna oka rá, hogy az Apró-villa kertjében elbújjon egy kő alá. Nem tette, sőt, büszkén és harsányan magyarázta a magyarázhatatlant. Ha az elkúrás, az éjjel meg nappal hazudozás, a trükkök százai és a négyéves kormányzati semmittevés beismerése nem volt erre elegendő, mi történhetett most?

Nem szándékozom követni a Torgyán Józseftől Kövér Lászlón át Magyar Péterig ívelő hagyományt, amelynek jegyében a mindenkori megmondóember minden esetben hajszálpontosan tisztában van azzal, hogy mások mit miért tesznek. Sem úttörő, sem cserkész nem voltam, de becsületszavamra mondom: fogalmam sincs, mi állhat Gyurcsány Ferenc villámgyors közéleti szublimálása mögött.

De egyelőre úgy tűnik, hogy ahogyan rejtély, miért maradt 19 éve a helyén, úgy rejtély lesz az is, valójában miért lépett most le.