A „Hajlandók koalíciója” (ahogyan igencsak semmitmondóan saját magukat nevezik) a Nyugat modernkori történelme során először megy szembe az Egyesült Államok akaratával és új doktrínájával. Ez a szembenállás különösen az ukrajnai háború ügyében szembeötlő. Különféle magyarázatok lehetségesek.
hiszen nem kell magyarázkodniuk a választóik előtt, nem kell mentegetőzniük tehetetlen és sikertelen kormányzásaik értelmetlen és agyament döntései miatt – az ellenzék elleni kémkedés és elnyomás miatt Németországban, a politikai kirakatperek okán Franciaországban vagy éppen a jogellenesen megsemmisített választások miatt Romániában. És az ellenőrizetlen migrációval importált erőszakot sem kell magyarázni, amely egyre keményebben sújtja a nőket és gyerekeket egyaránt. Pedig ezekért valaki felelős.
Mindez azért történik, mert embertársaink ugyanazokat a gondolkodási hibákat – minden új korszakban – új nyelvre fordítják le. A szereplők változnak, a zászlók más színűek, a szavak korszerűbbek, de a mögöttük működő logika feltűnően állandó.
amelyben Európa – különösen Németország – fokozatosan lemondott a józan stratégiai gondolkodásról, és átadta helyét erkölcsi és pszeudomorális narratíváknak.
Németország modern történelmét alapvetően két trauma határozza meg: a totális második világháborús vereség és az abból fakadó kollektív bűntudat. A második világháború után a „soha többé” nem stratégiai tanulságként, hanem erkölcsi abszolútumként épült be a politikai és közéleti gondolkodásba. A világ ettől kezdve nem érdekek, hanem a „jók” és „rosszak” terepe lett.
Eklatáns példa a volt Jugoszlávia, ahol a gyermekek játszótéri háborús játékában a résztvevők gyakran a „partizánok” és „németek” szerepeit viselték. A magyar és német nemzetiségű gyermekek kizárólag a „német” oldalon játszhattak. Nekik nem adatott meg, hogy a „partizán”, vagyis a „jó” csapatban játszhassanak. Nemzeti hovatartozásuk okán kizárólag a „rossz” oldalán szerepelhettek.
A német politikai gondolkodás mélyrétegeiben gazdag, ugyanakkor súlyos filozófiai örökség húzódik. Ez az örökség nem egyszerűen elméleti: évszázadokon át formálta azt, ahogyan az állam önmagára és az egyénhez való viszonyára tekint.
Immanuel Kant erkölcsfilozófiájának középpontjában a kötelesség áll. Az ember akkor...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.