Utólag sokkal könnyebb okosnak lenni, mint a járvány idején. Nagyon könnyű a pandémia kellős közepén és is utólag kritizálni bárkit: dr. Müller Cecília egykori országos tisztifőorvos a legjobb példa erre. Elsőként szállt ki a betegek közé, és erején felül szervezte a védelmet. Ki lehetett figurázni a kommunikációs stílusát, de nem vitás, hogy mindent megtett az emberekért, a védekezésért.

Ez nem egy politikai írás. Nem arról szól, ki volt a hibás, vagy ki csinálta jobban, hanem inkább arról, mit tanultunk és mit tudunk ma, lassan hat évvel később,

és hogyan készülhetünk fel jobban egy esetleges következő járványra.

A pandémia egyik legfájdalmasabb része az volt, hogy nemcsak a vírussal, hanem egymással is küzdöttünk. Családok és barátságok szakadtak szét azon, hogy kell-e maszkot viselni, be kell-e zárkózni, szükséges-e beoltatni magunkat.

Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász kétféle szabadságot különböztet meg:

1. Negatív szabadság: „Senki ne mondja meg, mit csináljak.”
Ez az, amikor azt mondom: „Az én testem, én döntöm el, viselek-e maszkot.”

2. Pozitív szabadság: „Szabadon élhetek egészségesen.”
Például: „Jogom van bemenni a boltba anélkül, hogy megfertőződöm.” Vagy: „A gyermekem biztonságban járhasson iskolába.”

A lényeg: a szabadság nem abszolút. Kapcsolatrendszerben létezik, összefüggésekben. Az én szabadságom függ a tiédtől – és fordítva.

Mit érdemes figyelembe venni egy hasonló, újabb járvány esetén? Erre nincs egyszerű válasz, de vannak alapelvek:

1. Arányosság, ésszerűség
A korlátozásoknak arányban kell állniuk a veszéllyel. 2020 márciusában – amikor keveset tudtunk – érthető volt a drasztikus lezárás. De 2021-ben, a tömeges oltások után már egy árnyaltabb megközelítés is alkalmazható lett volna.

2. Célzottság
Miért zárjuk be az egész társadalmat, ha főleg az idősek és a krónikus betegek veszélyeztetettek? Őket helyes volt fokozottan védeni, a többiek számára viszont ésszerűbb kereteket kellett volna létesíteni.

3. Időbeli korlátok
A vészhelyzeti intézkedés soha nem válhat normává. A kéthetes fékbehúzás rendben van. A két hónapos? – talán még lehetséges. Na, de két év? Utólag ez egy ésszerűtlen túlkapásnak bizonyult, és számos más veszélyt és katasztrofális következményt is hordozott magában.

4. Őszinteség, egyenes kommunikáció
A legnagyobb hiba az volt, hogy sokszor úgy tettünk, mintha minden biztos lenne.
Pedig, a helyes állítás gyakran ez lett volna: „Ezt most...