A Mi Hazánk nem a középjobb széle, hanem a szélsőjobb közepe akar lenni. A kongresszusi üzenet ugyanakkor azt a paradoxont is megpróbálta feloldani, hogy a közélet perifériájának centrumaként soha nem jutnak a hatalom belső köreibe. A pártelnöki szavak („Be kell engednetek olyanokat is a soraitok közé, akiknek joggal mondhatjátok azt, hogy hol voltatok eddig, miért szavaztatok másra, miért nem voltatok itt a legnehezebb időben”) az erre való törekvést fejezik ki. Az egész nem más, mint egy Kósáné Kovács Magda-parafrázis: elég szélsőségesnek lenni, viszont nem kell annak látszani. Sokszínűségre érzékenyítés mihazánkos módra.

Toroczkai Lászlónak a zsidó és roma származásúak felé történő nyitást belengető kongresszusi beszédében – ha a szélsőjobb hazai és nemzetközi történetét megnézzük – semmi újdonság nincs.

„Ki kell nyitnotok a kapukat” – intette Toroczkai a tagtársait. Mint a beszédéből kiderült, még az előtt is nyitva áll a Mi Hazánk, „aki mondjuk cigány vagy zsidó felmenőkkel rendelkezik”. Az ilyen fordulatok azonban száz éve is megszokottak voltak ebben a hatalomra törő politikai szubkultúrában. Gömbös Gyula, az antiszemita Fajvédő Párt alapítója miniszterelnöki beiktatása után, 1932. október 11-én elmondott beszédében látványosan revideálta a zsidóságról korábban hirdetett nézeteit. „A zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppen úgy testvérnek kívánom tekinteni, mint magyar testvéreimet. Én láttam a háborúban zsidó hősöket, ismerek olyanokat, akiknek arany vitézségi érmük van, és tudom, hogy bátran és vitézül verekedtek. Én ismerek vezető zsidó férfiakat, akik velem együtt imádkoznak a magyar sorsért és tudom, hogy a zsidóságnak azt a részét, amely nem akar vagy nem tud beleilleszkedni a nemzeti társadalmi közösségbe, elsősorban ők fogják elítélni” – mondta. Bizonyára nem teljesen őszintén, inkább taktikai okokból. Gömbös mindenesetre kormányfőként nem volt hajlandó a numerus clausus zsidókra vonatkozó részét hatálytalanító 1928/XIV. törvénycikk eltörlésére.

Ami pedig az olasz fasizmust illeti, az a genezisét tekintve egyáltalán nem volt antiszemita, sőt. A ’30-as években 44 ezer 500 főre tehető olasz zsidóság több mint 10 százaléka, 4800 fő csatlakozott a fasiszta párthoz. Ha ebből csak a felnőtt zsidó lakosságot számoljuk, akkor „még feltűnőbb a zsidó polgárok vonzódása Mussolini mozgalmához.” (Karsai László: Holokauszt. Pannonica Kiadó. 2001. 119. o.) A II. világháború előtt, a fasiszta diktatúra...