„Le monde a soif de croire et non de savoir."
(A világ hinni szomjazik, tudni nem.)
– Charles Marie Leconte de Lisle
Anamnesis
A világ jelenleg több, egymással összefüggő turbulens válságot él át egyszerre. Ezek nem véletlenek és nem is teljesen függetlenek egymástól:
Az alábbiakban hat fő területet vizsgálunk: az Egyesült Államok belső és külpolitikai helyzetét, az iráni konfliktus valódi mérlegét, a palesztinkérdést, az európai politikai elit legitimitásválságát, az Ukrajna–Oroszország proxyháborút és a magyarországi országgyűlési választásokat. Mi következhet ezekből és mit kellene tenni.
Egyesült Államok: szeszélyes kezekben a hatalom?
Kína mellett az USA ma is a világ legfontosabb katonai és pénzügyi hatalma. Ez nem változott. Ami megváltozott: a kiszámíthatóság, az előre jelezhetőség, a tervezhetőség, a szövetségesi bizalom és a belső politikai kohézió. Donald J. Trump második elnöksége nem jelent valódi ideológiai fordulatot, inkább egy régóta gyülemlő intézményi válság tör a felszínre.
Mik a fő mutatók? A dollár globális tartalékvaluta-részaránya 2015-ben még 66% volt, ma 57% körül jár és csökken. Az Egyesült Államok államadóssága meghaladta a 38 000 milliárd dollárt. A FED kamatpolitikája és az inflációs ciklus strukturálisan gyengítette a középosztályt. A 2026-os félidős választásokon – történelmi szabályszerűség szerint – a kormányzó párt veszít. A Republikánus Párt jelenleg 220-212-es – nagyon törékeny – többséggel bír a Képviselőházban.
A látható és láthatatlan hatalom
A kérdés nem az, hogy Trump „jó” vagy „rossz” elnök. A kérdés strukturális: képes-e egy ennyire megosztott, adósságterhelt, intézményeiben meggyengült demokrácia továbbra is globális rendfenntartó szerepet betölteni? A válasz: csak részlegesen és feltételesen.
Trump külpolitikája egyáltalán nem elvek, hanem sajnos „tranzakciók” mentén működik. Ez rövid távon csapongó és kiszámíthatatlan, hosszú távon pedig erodálja azt a szövetségesi rendszert, amelynek fenntartása 80 éve az USA globális erejének alapja volt (NATO, G7, WTO). Komoly problémát és nemzetközi biztonsági kockázatot jelent a látható és láthatatlan hatalom (deep state) párhuzamos létezése: egy szeszélyes regnáló politikai vezetés, kiszolgáltatva a kiszámíthatatlan háttérhatalom mindenkori antihumanista vágyainak.
A legvalószínűbb forgatókönyv:
Az ebből keletkező hatalmi vákuumot más szereplők töltik be – részben Kína, részben regionális hatalmak, részben senki. És ez utóbbi talán a legveszélyesebb.
Irán: pürrhoszi látszatgyőzelem
2025 júniusában Izrael – amerikai jóváhagyással vagy anélkül, ez máig vitatott – csapást mért Irán nukleáris létesítményeire. Az urándúsítási kapacitás visszaesett, egyes létesítmények megsemmisültek. Irán közvetlen proxyhálózata (Hamász, Hezbollah, szíriai erők) pedig már az ezt megelőző évben súlyos veszteségeket szenvedett. Aszad rendszere 2024 végén összeomlott.
Összességében ez katonailag kedvező eredmény az USA–Izrael-tengelynek. De a stratégiai mérleg ennél sokkal összetettebb.
A félresikerült improvizáció
Irán 90 milliós ország, mélyen gyökerező államisággal, amelyet sem az 1980–88-as iraki háború, sem a gazdasági szankciók évtizedei nem törtek meg. Az iszlám köztársaság rendszere belülről töredezett, de ez nem azonos az összeomlással. A tárgyalások jelenleg egy háromoldalas tűzszüneti keretről folynak, amelynek egyik eleme az USA részéről 20 milliárd dollár befagyasztott iráni eszköz felszabadítása lenne, cserébe a dúsított urán átadásáért. Ez szinte szó szerint az a típusú alku, amelyet Trump 2018-ban még „a valaha látott legrosszabb szerződésnek” nevezett – és felrúgott.
A tárgyalások közben Trump közösségi médiás bejegyzései ismételten megzavarták a diplomáciai folyamatot. Iráni tisztviselők nyilvánosan utasítottak el több trumpi kijelentést, amelyek valótlannak bizonyultak. Ez felelőtlen improvizáció: nem az élvezhető fajta, hanem a teljes összevisszaságban fuldokoló, idegrendszeri károsodást okozó diplomáciai kakofónia.
A valódi mérleg
Irán nukleáris infrastruktúrája megsérült, de nem semmisült meg. Az iszlám köztársaság tanult az ukrán háborúból: az elszórt, mélyen föld alá telepített kapacitások nehezebben semmisíthetők meg, mint gondolták. A Hormuzi-szoros továbbra is Irán kezében van – ez a világ kőolajszállításának 20%-át érinti. Egyetlen valódi, tartós megoldás a tárgyalásos rendezés. Ehhez azonban mindkét fél részéről olyan következetességre lenne szükség, amely egyelőre nem látható. Sőt:
amelyre még nem tudjuk, hogy Kína milyen módon fog válaszolni. Borítékolható, hogy ez egy újabb globálisan destabilizáló tényező.
A katonai nyomás csak részeredményt hozott, de nem győzelmet. Irán ugyan meggyengült, de nem tört meg, nem veszítette el ezt a háborút sem. A tárgyalások kimenetele nyitott, és az USA belső politikai nyomása (félidős választások) bármikor felülírhatja a diplomáciai logikát.
Palesztin állam – a közel-keleti tartós béke abszolút előfeltétele
Ma 146 ENSZ-tagállam elismeri Palesztinát, a G7-tagokból pedig Franciaország, Kanada és az Egyesült Királyság. Mindez a gyakorlatban semmit sem jelent, mert a palesztin állam megalakulását érdemileg inkább gátolják, mint támogatják. Ma a gázai terület nagyjából 50%-a áll izraeli megszállás és ellenőrzés alatt. Számos kísérlet létezett a közel-keleti helyzet rendezésére 1978 óta: Camp David (1978), Oslo (1993), Camp David (2000), Annapolis (2007), azonban egyik sem hozott tartós rendezést.
Az összes közel-keleti rendezési kísérlet közös vonása az elmúlt negyven évben: a palesztin államiság kérdését vagy elhalasztották, vagy olyan feltételekhez kötötték, amelyek nem teljesülhettek.
A Palesztin állam hiánya nemcsak a palesztinokat érinti közvetlenül. Regionális destabilizáló tényező, amely Egyiptomot, Jordániát, Libanont és a Perzsa-öböl menti monarchiákat strukturálisan befolyásolja. Minden érintett regionális hatalom tisztában van ezzel — a kérdés még sincs a prioritásaik között.
A jogi elismerés és a tényleges állami funkciók közötti távolság jelenleg beláthatatlan. A negyvenéves adatsor alapján
A rendezés feltétele a területi kontroll és a biztonsági helyzet megváltozása – amelyre Palesztina elismeréseinek száma semmilyen hatással sincs.
Európa: legitimitásválság
Az európai politikai elit jelenlegi állapotát a legpontosabban a közvélemény-kutatások tükrözik, nem a nyilatkozatok. A 2026 tavaszi adatok alapján ez a következőképp fest. Friedrich Merz (Németország): 19% támogatottság, 76% elutasítottság – ez a legalacsonyabb népszerűségi mutató a világ 24 mért demokráciájában. Nettó jóváhagyási index: -48, ami 2025 júniusa óta 34 pontot esett.
Emmanuel Macron (Franciaország): 18-19% támogatottság, 75-80% elutasítottság. Franciaország 2024 közepe óta tartós alkotmányos és parlamenti válságban él.
Keir Starmer (Nagy-Britannia): 21-27% támogatottság, 65-71% elutasítottság. Történelmi mélypontok, amelyet csak Liz Truss 44 napos miniszterelnöksége múlt alul.
Ursula von der Leyen (Európai Bizottság): -17-es nettó index, az elmúlt hónapok legmeredekebb esése a vizsgált vezetők között.
Eltékozolt bizalom
Ezek nem személyes népszerűtlenségi problémák. Ezek a rendszer visszautasításának egyértelmű jelei. Négy különböző ország, négy különböző politikai berendezkedés, négy különböző párt, azonos tendencia. A választók nem alternatív pártot keresnek: a politikai osztály egészétől fordulnak el.
A gazdasági alap is meginogni látszik. Az euróövezet GDP-növekedése 2023-ban 0,4%, 2024-ben 0,9% volt. Németország – Európa motorja – 2024-ben 0,1%-os növekedéssel gyakorlatilag stagnált. Az USA ugyanebben az időszakban 2,5%-ot növekedett. A Draghi-jelentés – amelyet maga az Európai Bizottság rendelt meg – „egzisztenciális kihívásnak” nevezi Európa versenyképességi helyzetét és évi 800 milliárd eurós pótlólagos beruházást javasol. Egy évvel a jelentés után a 383 ajánlás mindössze 11%-a valósult meg: ennyit a brüsszeli vezetés hatékonyságáról.
A strukturális csapda
Nem jelentenek kisebb kihívást a németek, a franciák és a britek állandó hegemónia-törekvései sem, illetve az, hogy érdekeiket más tagállamok kárára érvényesítik. Magyarul, ezek az államok – ad naturam és már saját történelmük okán is – képtelenek bárkit is egyenrangú félként és tisztelettel kezelni. A döntéshozatali rendszer a 27 tagállam divergens érdekei és a demokratikus felhatalmazás hiánya a brüsszeli vezetés szintjén – igen, ezek strukturális akadályok. De az Európai Unió szuverén, független államok szövetsége és nem Európai Egyesült Államok. Egy európai központi állam létrehozásáról soha nem szólt a társulás, ez csupán néhány nagyhatalom vágyálma. Ahogyan von der Leyen is fundamentálisan rossz úton jár, amikor úgy viselkedik, mint az unió tagállamainak főnöke. Ő nem főnök, neki egy összehangoló főtitkári, „működtető” szerepe volna, ha képes lenne akár felfogni a saját szerepkörét. A baj az, hogy éppen csak azt a munkát nem végzi el, amire felvették.
Következtetés: Európa gazdaságilag stagnál, politikailag elveszítette a polgárok bizalmát, és intézményileg képtelen a gyors döntésre. Ez nem átmeneti válság — ez a jelenlegi modell megállíthatatlan kimerülése.
Oroszország–Ukrajna: az értelmetlen proxyháború
Az orosz hadsereg 2024–2025-ben lassan, de folyamatosan nyomult előre keleten. Ukrajna területveszteségei mérsékeltek, de tartósak. A mozgósítási adatok szerint az AWOL-számok és a sorozás elől kitérők becsült száma: 2 millió fő.
Ahhoz, hogy Ukrajna a következő 12–18 hónapban 800 000 főt mozgósítson és képezzen ki, három feltétel egyidejű teljesülése szükséges: megfelelő számú mozgósítható katona, elegendő nyugati fegyverzet és lőszer, hatékony finanszírozás a fenntartáshoz.
Ha mindhárom feltétel teljesül: Ukrajna tartani tudja a frontvonalat, esetleg területet foglal vissza. Ha csak kettő teljesül: a front befagy. Ha egy vagy egy sem teljesül: ez esetben Ukrajna tárgyalási kényszerpályára kerül.
Kockázati paraméterek
Az EU 2025 júliusában 1,5 milliárd euró támogatást felfüggesztett, miután az ukrán törvényhozás csorbította két független korrupcióellenes szerv – a NABU és a SAPO – önállóságát.
A Transparency International korrupciós indexén Ukrajna 2021-ben 122., 2024-ben 105. helyen állt 180 ország rangsorában. Ezek az adatok a partnerség során valós és releváns kockázati paraméterek. A háború befejezése esetén kérdés, hogy mi lesz a több százezer felfegyverzett ukrán zsoldossal, illetve kockázati tényező az is, hogy mit tesznek és merre indulhatnak, amennyiben megszűnik a külső pénzügyi támogatásuk.
A háború kimenetele három egymástól független változó függvénye: az ukrán mozgósítási kapacitásé, a nyugati utánpótlás folyamatosságáé és az orosz veszteségtűrésé. Tárgyalásos rendezés esetén a frontvonal jelenlegi állása lesz a kiindulópont.
Orbán Viktor: hálózati hiba
Tizenhat év után Orbán Viktor elveszítette a választásokat. Ez önmagában ritka és jelentős esemény: az illiberális rendszerek ritkán veszítenek el demokratikus választásokat saját szabályaik szerint. Hogy ez most mégis megtörtént, azt jelzi, hogy a rendszer mégsem volt olyan tökéletesen lezárt, mint sokan állították – és azt is, hogy a társadalmi változás belülről is elérte a kritikus tömeget. A „kívülről jött” változásokat, azaz pl. a „szövetséges” európai titkosszolgálatok szerepét, Ukrajna nyílt beavatkozását a magyar választásokba (beleértve Brüsszel támogatását) majd elemzik a területhez jobban értő szakemberek.
Orbán diagnózisa Európáról – a migrációs válság kezeléséről, Brüsszel demokratikus deficitjéről, az európai stratégiai naivitásról – nagyrészt helyes volt.
egy olyan rendszert, amelyben a gazdasági érdekeltségek többsége jóformán egyetlen politikai hálózat köré szerveződött. A reformer hangja így sajnos elveszett a patrónus–kliens viszonyok zajában. Nagy kár.
Magyar Péter: kétharmad és kérdőjelek
Magyar Péter a Fidesz-rendszer belső köreiből érkező, tehát azt ismerő ellenzéki vezető. Ez kettős tőkét jelent: hiteles személyes tapasztalatot és komoly karakterkérdőjeleket egyszerre. A nyilvánosságra hozott hangfelvételek, az agresszió dokumentált esetei és a jogi problémák olyan terhek, amelyek megnehezítik a „tiszta lap” narratíváját.
Politikai irányát tekintve Magyar Péter „európai fordulata” egyelőre inkább pozicionálás, mint program. A Brüsszel felé nyitás önmagában nem stratégia – különösen nem akkor, amikor az európai intézményrendszer saját legitimitásválságával küzd. A kérdés az, lesz-e elég ereje és bölcsessége megtenni azt, ami Orbánnak nem sikerült – kritikusan, de konstruktívan viszonyulni Európához. Kérdés, mennyire érdemes szorosabbra fűzni a kapcsolatokat egy olyan Unióval, amelynek nincsen stratégiája, pénzügyileg ingatag, és a háborút népszerűsíti a tárgyalásos konfliktus lezárás helyett.
Lehetséges kimenetelek, 2026–2030
E pillanatban sok minden lehetséges, sok minden bekövetkezhet. Nem tudjuk, Kína mit lép a Közel-Keleten, mit tesz Ukrajna és Tajvan ügyében. Nem ismerjük előre az amerikai félidei választás kimenetelét, nem látjuk az iráni konfliktus végét, és még (szerencsére) nem ismerjük Oroszország tűrőképességét sem. Valójában azt sem tudjuk, hogy mennyire szeretné a békét Ukrajna, az Egyesült Királyság és az Európai Unió, de számos intő jel figyelmeztet, hogy mindhárom említett szereplő háborúpárti.
Nem tudjuk azt sem, hogy Magyar Péternek lesz-e lelki ereje előbbre helyezni Magyarország érdekeit a személyes bosszúvágyánál, és ami még fontosabb, mennyire tud majd ellenállni a közel két évtizedig ellenzékben lévő erők hatalom- és pénzéhségének. Könnyűnek tűnik kétharmados többséggel kormányozni, de Magyar Péter egyáltalán nincsen könnyű helyzetben. Borítékolom, hogy nagyobb falat lesz számára megbirkózni a saját táborában található erőcentrumokkal és érdekekkel, mint a kiütött fideszes ellenzékkel. Embert próbáló, kemény menetek elébe néz. Nem szívesen lennék a helyében.
Mit kellene tenni e viharos világban?
Az Egyesült Államoknak vissza kellene térnie a kiszámíthatóság elvéhez a szövetségesi politikában. A tranzakciós diplomácia rövid távon eredményt hozhat, de erodálja azt az intézményi bizalmat, amely az USA globális befolyásának valódi alapja. Az adósságspirál kezelése és a belső polarizáció csökkentése nem külpolitikai kérdés – ám, ha ezek nem oldódnak meg, mindent felülírnak.
A mielőbbi békekötés az egyetlen lehetőség. Nyerni itt senki sem fog, kivéve a fegyvergyártókat, a politikai elitet és a bankárokat.
Végre komolyan kellene venni a Draghi-jelentést is: nem 11%-os, hanem legalább 60%-os implementációval. A döntéshozatali rendszer reformjára van szükség, és – ami a legfájdalmasabb –a polgárokkal folytatott őszinte párbeszédre arról, hogy az európai jóléti modell jelenlegi formájában nem fenntartható. Ezt senki nem meri kimondani. Együttműködésre van szükség a kisebb tagállamokkal, be kell vonni őket a lényeges ügyekbe és döntésekbe – a hegemóniára törekvés helyett.
Az EU-pénzek felszabadítása nem öncél, hanem eszköz: beruházásra és nem fogyasztásra kellene fordítani. Ez lesz a Magyar Péter-kormány első vizsgája is egyben. Elkerülhetetlen – persze a jogállamisági normák betartása mellett – a szorosabb együttműködés az Európai Unióval, és fontos lenne új szövetségeket kötni az Unió teljes megreformálásának céljából. Ebben talán érdemes volna tartani az Orbán-féle irányt, más módszerekkel. Jó kapcsolatokat kell fenntartani Kínával, az USA-val és az Oroszországgal folytatott együttműködést sem bölcs dolog felrúgni.
Ami Közép-Kelet-Európát illeti, Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Szerbia és a Balkán többi országa egymás nélkül gyenge alkupozícióban van. Együtt – ha képesek közös platformot építeni – valódi reformerőt képviselhetnek Brüsszelben. A feltétel: le kell mondani a kölcsönös sértettségről és a közös érdekeket figyelembe véve kell megszólalni. Nem szabad megengedni, hogy a nagy európai államok éket verjenek a kisebb közép-kelet-európai országok együttműködésébe. Ez eddig nem sikerült. De az európai erőviszonyok átrendeződése most talán mégis kinyit egy ablakot.
Epikrízis
Kelet-Közép-Európának saját hangra van szüksége. Nem Moszkva, nem Brüsszel, nem Washington tükörképére, hanem arra az analitikus nézőpontra, amelyet csak az képviselhet hitelesen, aki belülről ismeri ezt a régiót, de ugyanakkor kívülről is képes szemlélni. Humanista módon, jóindulattal.
Borítókép: Donald Trump amerikai elnök és III. Károly 2026. április 28-án a Fehér Ház kertjében / fotó: Henry NICHOLLS / AFP
Bejelentkezés