Fool’s paradise
a magyar kutyák idióták
szeretik megkergetni a macskákat
a magyar kutyák kezelhetetlenek
viszont az angolok! főleg a londoni kutyák
kezesek, sőt kedvesek
kedvesek és szófogadóak a londoniak
és a magyar kutyasétáltatók meg kedvetlenek
halkan, lehajtott fejjel lépve vezetik csak
a kutyáikat
a vidám angolok meg szeretik
elengedni sajátjaikat az utcán
a parkban
ami ott egy igazi erdő [iszik]
egy igazi erdő
és nincs ez a belefeszülés, acsarkodás
nincs az egymásra őrjöngés
az angoloknál ez nem szokás
ott igazi családtagok a kutyák
„mama, miért van ez?” kérdezi a magyar
gyerek, mire megsimogatják
a buksiját
„miért van, hogy az angol kutyusok
jobb fejek, mint a magyarok?”
„jól látod, kisfiam, milyen okos vagy!”
– mondja a magyar anya és a magyar apa
[isznak]
aztán mesélik nekem
egy kocsmában, törzshelyünkön, hogy ilyenek
az angolok, ilyenek a magyarok, mondják
látták, amikor kint voltak
a barátnőjüknél, a hivatásos kutyasétáltatónál
hivatásos kutyasétáltatónál?
hivatásos kutyasétáltatónál!
közben kicsit játszanak korcsainkkal
akik szabadon randalíroznak a kocsmában
évek óta oda járunk, szeretik őket ott
tisztára, mint egy angol parkban, jut eszembe
futkároznak szabadon
és folytatják a magyarok, hogy a hivatásos
kutyasétáltató azt tapasztalta
és ők is ezt tapasztalták
hogy a magyar kutyákkal csak a gond
a magyar kutyákkal
de nem lehet, hogy az egyed
vagy talán fajtájuk miatt, kérdezem
hogy az, hogy milyen nyugodt
vagy acsarkodik, az ezen múlik?
de nem [rázzák a fejüket], nem lehet
és rendelnek még egy Unicumot
pedig holnap kelnek, de olyan jó most
a beszélgetés, maradniuk kell, hogy
elmondják nekem
Anglia az valami más
főleg London
ott mindenféle ember és kutya él
és elfogadóak az emberek és kutyák
mindenféle emberek és mindenféle kutyák
csak sajnos a magyarok
a magyar kutyák
a napfényről álmodik
a napfényről, amely
az ősöreg tölgyek
lombkoronáján tör át
újabb és újabb földrészt hódítva meg
egy elegáns birodalom esőszagú himnuszára
a birodalomban a nap
sosem nyugszik le
sosem nyugszik meg az álmodó
talán egy londoni kiskutyáról álmodik
egy londoni kiskutyáról
ahogy egy londoni rókát kerget teljes erejéből
sosem fogja elérni
sosem fogja elérni
„But we all shine on”
Akkor még éltek mind a négyen.
Akkor még együtt voltak. Az a lemez,
a Sgt. Pepper, amin éppen dolgoznak,
nem volt még kész. El lehet ezt képzelni?
Sem a Let it be.
Felfoghatatlanul sok dolog nem történt még meg.
És ugyanennyire felfoghatatlanul
sok dolog már régen megtörtént.
Minden fehér volt és fekete akkoriban, hallod?
Elmúlik minden, mint az árnyék és az álom.
Tíz évvel később, mikor megszülettem,
John Lennon már tíz hónapja volt halott.
A szobám falára kitett fotó beállított. Üvölt róla,
hogy épp nem zenélnek. Nézem a fénykép csendjét.
Csak pózolnak. Ringo piros zakót visel.
Sárga a dob – tudom meg egy szakértőtől.
Nem ad vissza semmit.
Semmi nem adja vissza, hogy voltak.
Valahol azt olvasom, nyolc év volt az egész,
azt nyilatkozta Ringo. Nyolc év
alatt az emberrel mi történik általában.
Hány emberből lesz nyolc év alatt ekkora csillag,
vagy bármilyen más égitest.
Kapuk
A Charlton Athletic kapusa vagyunk.
Állunk a ködben 1937-ben, várjuk a lövést,
mindenhonnan jöhet. Miért ekkora a csend.
A szomszéd kutyája addig ugat,
amíg Takács bácsi vissza nem jön. Mint egy
metronóm, ugat a kapu felé. A szomszéd
kutyája vagyunk, várjuk vissza a gazdát.
A Charlton Athletic kapusai vagyunk.
A köd miatt lefújták a meccset. Mindenki hazament.
Nem hallottuk. Nekünk senki nem szólt.
A szomszéd kutyája vagyunk. A kutyáknak
állítólag nincs időérzékelése. Egy perc nekik
annyi, mint egy örökkévalóság.
Egy örökkévalóság, mire Takács bácsi visszatér.
Miért nem vitt magával a gazda. Hogy tehette.
Állunk a kapuban, ugrásra készen
az üres stadionban.
Borítókép: Fortepan | Prohászka Imre | A Szinyei Merse utca a Podmaniczky (Rudas László) utca és a Szondi utca közötti szakaszon
Bejelentkezés