Aligha fér hozzá kétség, hogy a kilencvenes évek véres balkáni háborúinak egyik legtragikusabb fejezete Szarajevó ostroma volt, amely 1992 és 1996 között zajlott.
A várost körbezárták a boszniai szerb hadsereg és az álkatonai csetnik egységek tagjai, akik a hegyekben lévő magaslati pontokról lőttek a civil lakosságra, többnyire nőkre, gyermekekre és idős emberekre, tehát azokra, akik nem tartózkodtak a fronton, és akik nem tudták elhagyni szülőföldjüket, otthonukat.
Több mint tízezer civil vesztette életét. Zömében bosnyákok, azaz muzulmánok estek a szadista alakulatok áldozatául, de szerbek és horvátok is akadtak a szarajevói mártírok között, hiszen ez a város mindig is a különböző nemzetiségű és vallású polgárok békés együttélésének jelképe volt. Ezért is annyira megrendítő az ottani jámbor lakosság tragikus sorsa.
Az évekig tartó szarajevói szörnyűségeket tetézte az úgynevezett „turistalövészek” jelenléte, akik az ostromlott Szarajevó környékén szórakozásból lőhettek az emberekre.
Miran Zupanič szlovén rendező Sarajevo Safari című 2022-es dokumentumfilmjében olyan tanúvallomások hangzanak el, amelyek szerint valóban létezett ez a félelmetes „embervadászat”: különböző országokból érkező idegenek (olaszok, amerikaiak, oroszok és mások) fizettek a szerb egységeknek, hogy elvigyék őket mesterlövész-állásokba, ahonnan a város lakóira lőhettek.
A filmben több forrás is megjelenik: például egy anonim volt hírszerzési tiszt, aki azt állítja, hogy látta, ahogy a „turisták” a Grbavica nevű dombvidéki pozíciókhoz érkeztek, és a város irányába lőttek.
Az említett dokumentumfilm nemcsak morális sokkot keltett, hanem jogi következményekkel is járt: 2022-ben a boszniai ügyészség vizsgálatot indított, 2025-ben pedig Milánó város ügyészsége is nyomozásba kezdett a „sniper-turizmus” ügyében, ugyanis a jelek szerint főleg olasz állampolgárok űzték ezt a gyalázatos „hobbit”.
Nem elszigetelt esetekről volt szó, hanem jól szervezett folyamatról, amely logisztikát, transzfert és „árlistát” is magában foglalt. A filmben megszólaló tanúk állítása szerint létezett egy „célponttarifa”, például a gyermekekre „drágábban lehetett lőni”.
A botrány 2025 őszén érkezett újabb fordulóponthoz, miután Ezio Gavazzeni író feljelentést nyújtott be a milánói ügyészséghez. Gavazzeni munkáját részben Zupanič dokumentumfilmje inspirálta. Éveken át gyűjtött bizonyítékokat a „mesterlövész-szafarival” kapcsolatban. Példáját követte Benjamina Karić volt szarajevói polgármester, aki szintén feljelentést tett a szóban forgó morbid botrány kapcsán.
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.