Egyesek szerint a világ még nincs kész, azon még dolgozni kell. De a formálásához, ha tetszik, a helyreállításához, fényre van szükség, amit aztán az egyes embernek kell összegyűjtenie, és visszavinnie a forráshoz (ami lehet akár a Teremtő is). S ha nem te formálod a világod, akkor megteszi helyetted valaki más, vagy ami még rosszabb, belezuhanunk a formálatlan rendezetlenségbe. Tényleg ilyenekről (is) gondolkoztam az amszterdami utcákat járva, meg persze azon, hogy ezt hogyan lehet makrogazdasági adatokkal bemutatni.
Amszterdam utcáin
Hogy – stílszerűen fogalmazva – túl sok a fény és túl kevés a forma, arról szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt a 750 esztendős Amszterdam mutatott egy elrettentő és (elvileg) elgondolkodtató eseménysort. A tavaly november 6-án megrendezett AFC Ajax–Maccabi Tel Aviv európai labdarúgó-kupameccs után amszterdami polgárok egy része rátámadt az izraeli szurkolókra. S nem a foci miatt, hanem egyszerűen azért, mert azok Izraelből érkeztek. Állítólag a pogrom/utcai embervadászat (egyik) kiváltó oka az volt, hogy a Maccabi fanatikusai palesztin zászlókat téptek le az amszterdami házakról, és arabellenes rigmusokat kántáltak a meccs előtt. Azt azért tegyük hozzá, bár mostanában a Szentföld kapcsán vitatott, de Amszterdam esetében tényleg kijelenthető, hogy ott előbb éltek zsidók, mint palesztinok.
Egyébként aggódni sem kell, a palesztin zászlók visszakerültek az ablakokba, sőt, vannak köztük kifejezetten modernek is: ezeket az LMBTQ+ színeivel kombinálták. Közben a kelet-amszterdami (ott volt a holokausztig a zsidónegyed) Johann Cruijff Arénából, és persze az egész városból eltűntek a Dávid-csillagos zászlók.
A világ csendben formálódik.
Katolikus Izabellától a nácikig
Így például a királyi Coster Diamonds gyémántcsiszoló és kereskedőház sem azzal reklámozza magát, hogy egy bizonyos Moses Elias Coster volt az alapítója 1840-ben.
Pedig korábban a gyémántok és Amszterdam jelentette a zsidó nép túlélését. A spanyol és a portugál királyságokból a XV-XVI. században űzték el szefárd zsidókat, akik előbb Antwerpenbe, majd miután a spanyolok megtámadták a várost, Amszterdamba menekültek, ahol részben szabadon vehettek részt a kereskedelemben és a gazdaságban. A zsidó közösséget akkor is korlátozták Európa-szerte, nem birtokolhattak földterületet és nem léphettek be a céhekbe sem, így a hagyományos mesterségek el voltak zárva...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.