Hopp, itt egy pszichológus, hopp, ott egy pszichológus. Helyettesíti-e a tudomány a politikai vitákat, teremt-e helyettük reménybeli konszenzusokat?
A március 15-i poloskás beszéd után felszólalt és petíciót írt alá a dehumanizáló retorika ellen sok ezer honfitársunk, segítők, pszichológusok, pszichiáterek, terapeuták, szociális munkások, ilyesmit tanuló egyetemisták. Szakmai és emberi kötelességüknek érezték, írják.
A Pride-ot célzó alkotmánymódosítás tárgyában felszólalt másfelől Bagdy Emőke pszichológus is, ő is saját szakmai és emberi lelkiismeretét követve, nyilván, és elmondta, hogy a Pride rossz hatással lehet a gyerekekre. Ő is a tudományra hivatkozik, onnan tudja. A kollégái szerint ő tudománytalan, szerinte nem, ugyanis őt is egyedül a fejlődéslélektan eredményei befolyásolják, ez nem világnézeti kérdés. Ellenfelei szerint sem világnézeti kérdés az ő álláspontjuk, hanem objektív, tudományos tény.
Bagdy Emőkének szerintem lényegileg – abban, amit el akart érni megszólalásával, abban, hogy tudományos legitimációt próbál keresni a Pride piszkálásához – nincs igaza. A petíciót aláíró fentebbi pszichológusoknak pedig igaza van abban, hogy a miniszterelnök jobban tenné, ha nem minősítené riválisait alacsony presztízsű, népszerűtlen ízeltlábúaknak. És mindez – az, amit ők mondanak, és az is, amit Bagdy Emőke, valamint az, amit én – természetesen világnézeti állásfoglalás. És ez az, amiben viszont egyik félnek sincs igaza, se Bagdy Emőkének, se petíciózó kollégáinak.
Nem elsősorban azért, mert a tudományban is vannak viták, hanem inkább azért, mert a társadalomtudomány – bár világnézeti előfeltevésektől sohasem egészen mentes, de mégiscsak – leíró ambíciójú szellemi tevékenység, a demokratikus politikai folyamat pedig többek között állandó, folyton megújuló közösségi normaképzés is, a jog nem leírni, hanem szabályozni kíván folyvást alakuló emberi viszonyokat. Ehhez nélkülözhetetlen, de nem elégséges az emberről megszerezhető tudományos tudás, amelyet manapság elsősorban a pszichológiától remélünk. Még azt is a lélektan belátásaival kívánjuk igazolni, amit eleve, magunktól is mind tudunk.
Ha van valamennyi igaza Bagdy Emőkének abban, hogy a Pride megijeszthet gyerekeket, felkavarhat kamaszokat, és naná, hogy ez az állítás igaz, hiszen miért ne volna igaz, szóval hogy ha ezt „tudományosan” kinyomoztuk, akkor az a kérdés, hogy milyen politikai cselekvés következik ebből. A Pride betiltása? De ha fokozottan érzékeny, sérülékeny embereknek, akikre kötelességünk vigyázni, rengeteg minden okozhat bizonytalanságot, megrázkódtatást, és ezek a megrázkódtatások nem mind kiküszöbölhetőek az életünkből, akkor...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!