A rendőrség bejelentette, hogy a közelgő nyári fesztiválokon a kábítószerek elleni küzdelem jegyében szigorú fellépést tervez, és ezzel nem kis megdöbbenést váltott ki a közvéleményben, főleg, amikor a várható razziákról tett említést. Az EUDA, az Európai Unió Kábítószer-ügynöksége a drograzziákat csak célzottan (nem általánosan), egy komplex, megelőzési és közegészségügyi szempontokat előtérbe helyező kábítószer-stratégia keretében tartja kívánatosnak a rendőri beavatkozások palettáján. Ez az integráltság az, aminek manapság idehaza nem látjuk a nyomait, ugyanis nincs érvényes, tudományos bizonyítékokon alapuló drogstratégiája az országnak. Így elvesznek a koordinált kapcsolódások a segítő szolgáltatásokkal, a prevencióval, az egészségügyi megközelítésekkel.

Az európai irányelvek azt is hangsúlyozzák, hogy ezek a beavatkozások ne járjanak túlzott erőszak alkalmazásával vagy a korrupció kockázatával. A razziák ugyan rövid távon csökkenthetik a drogok elérhetőségét, de hosszabb távon számolni kell az úgynevezett „léggömb effektussal”, a kereslet ugyanis fennmarad, csak más szereplők lépnek a korábbi terjesztők helyére. Fontos kiemelni továbbá, hogy a szerhasználókban keltett félelem csökkentheti a keresőprogramok hatékonyságát is, ami további kockázatokat rejt magában.

A fesztiválokra szórakozni járnak az emberek, így egy razzia részesévé válni, valljuk be, meglehetősen kellemetlen dolog – és ez még akkor is így van, ha természetesen biztonságban szeretnénk tudni magunkat, adott esetben a gyermekeinket egy ilyen rendezvényen. Elemzésekből tudjuk, hogy az ilyen kínálatcsökkentő beavatkozások nagyon drágák, a lefoglalások kismértékűek, a hatékonyságuk alacsony, és leginkább az alkalmi használókat teszik ki kriminalizációs kockázatnak.  Meg kell vizsgálni, hogy vannak-e más eszközök ugyanezen célok érdekében.

A biztonságos szórakozás elvei nem előzmény nélküliek a kábítószer-probléma kezelése terén az elmúlt évtizedekben, legyen szó civil vagy állami erőfeszítésekről. Számos jó kezdeményezés indult ezen a területen, hiszen olyan szándék ez, melynek a célja a szórakozóhelyek biztonságosabbá, komfortosabbá tétele. Korábban a prevenciós szakemberek, a rendőrség és a kormány közösen keresett erre válaszokat. Érdemes visszatekinteni ezekre az eredményekre.

Miről számolnak be a kutatások? Sajnos meg kell állapítani, hogy finanszírozás híján ma Magyarországon nincsenek – vagy alig akadnak – drogtémájú kutatások, amelyek érdemben közelebb vinnének a jelenlegi helyzet alaposabb megismeréséhez. Így elsősorban korábbi vizsgálatokra támaszkodhatunk. A szórakozóhelyeken tapasztalható drogfogyasztást elemző hazai kutatási adatokkal először a 90-évek végén és a 2000-es évek elején találkozhatunk. Demetrovics Zsolt és munkatársai vizsgálatai szerint az úgynevezett táncos-zenés szórakozáshoz kapcsolódó szerhasználat már ekkor fontos területét jelentette a legális és illegális szerhasználati formáknak – ezt nevezhetjük jellemzően szociális-rekreációs jellegű drogfogyasztásnak.

Ez elsősorban az elektronikus zenei partiszíntéren volt jellemző. A vizsgálatok a férfiak magasabb kockázatvállalásáról számolnak be. A legelterjedtebb szerek a kannabisz, illetve az amfetamin és ecstasy voltak ezekben az években. A kutatások azt mutatták, hogy ezek a színterek nem generálják a drogfogyasztást, hanem sokkal inkább keretezik azt. Konkrét fesztiválrendezvényeken vizsgált szerfogyasztásról készült vizsgálatokról frissebb nemzetközi kutatások is beszámolnak. A szennyvízvizsgálatok fesztiválok idején hatékony eszközei lehetnek a valós idejű trend követésére, mivel anonim módon mérhető a különböző szerek jelenléte. Nicole Bijlsma és munkatársai 2015 és 2018 között hat európai fesztiválon végeztek vonatkozó vizsgálatokat. A mintákban több tiltott kábítószert és összesen 21 különböző új típusú pszichoaktív szert találtak. A begyűjtött mintákban a ketamint és a hagyományos tiltott kábítószereket, például az amfetamintípusú stimulánsokat, a kannabiszt és a kokaint mutatták ki nagyobb mennyiségben. Ezek a vizsgálatok a lefoglalási adatokkal, az epidemiológia vizsgálatokkal egyetemben a trendek felrajzolása mellett célzott egészségügyi beavatkozások megtervezéséhez is jó alapot jelenthetnek.

A 2000-ben született Nemzeti Drogstratégia hosszú távú céljai között már foglalkozott a biztonságos szórakozás feltételrendszereinek kidolgozásával. A stratégia a balesetek megelőzése érdekében előírta a tömegközlekedés vagy speciális szolgáltatások lehetőségeinek megszervezését a szórakozóhelyekre, illetve az onnan való hazajutás alkalmával. Az akkori Orbán-kormány által támogatott Biztonságos Szórakozóhelyek Program egyebek mellett szorgalmazta, hogy ingyenes, korlátlan mennyiségű ivóvíz legyen elérhető a szórakozóhelyeken, valamint azt, hogy a rendezvények ideje alatt olyan képzett szakemberek legyenek jelen a helyszínen, akik tanácsot adhatnak a drogfogyasztás következtében fellépő egészségügyi kockázatok elkerüléséhez. Ezen felül javasolta a látogatók pihenését biztosító, jól szellőző különálló helyiségek létesítését. Szorgalmazta, hogy a látogatók csomagjait a biztonsági szolgálat szakemberei vizsgálják át a veszélyes tárgyak és a drogok kiszűrése céljából, ez ugyanis sokkal humánusabb megoldás, mint a tömeges igazoltatás és ruházatátvizsgálás. A stratégia felhívta a figyelmet arra, hogy a beengedéskor el kell kerülni a túlzsúfoltságot, valamint szorgalmazta, hogy jöjjenek létre együttműködési megállapodások a szervezők, az önkormányzat, a rendőrség, a területen illetékes egészségügyi szolgáltató és a területen tevékenykedő civil szervezetek között.

Az első magyarországi ártalomcsökkentő konferencián elhangzott, hogy a diszkórazziák aránytalan, megalázó, jogsértő procedúrának teszik ki a fiatalokat. Ezzel kapcsolatban akkor a TASZ is nyílt levelet intézett a belügyminiszterhez. A konferencián megfogalmazódó javaslatba az is bekerült, hogy a razziáknak költséghatékony alternatívái leginkább a partiszervíz-szolgáltatások lehetnek. A partiszervíz-szolgáltatások ártalomcsökkentő jelleggel helyi konzultációt és beavatkozási lehetőséget biztosítanak. Szóróanyagokhoz, óvszerhez, szőlőcukorhoz lehet hozzájutni, szükség esetén kisebb krízisek ellátása is megtörténhet. Ilyen Budapesten a Tiszta Jövőért Egyesület partiszervízprojektje, vagy a pécsi INDIT Közalapítvány Bulisegély Szolgálata.

Sajnos az ő tevékenységükről és lehetőségeikről ma már kevésbé hallani. Támogatás hiányában csak szórványosan tudnak jelen lenni az eseményeken. Pedig igény volna rájuk. És a rendészeti eljárásokhoz képest talán szerencsésebb és hatékonyabb is volna a jelenlétük a nyári fesztiválokon.