Kijelenthetjük-e vajon, hogy Amerika is kezd belefáradni Trumpba és az egyre kevésbé nagyszerű MAGA rendszerbe, ahogy Magyarország is elég látványos búcsút intett Orbán Viktor miniszterelnöknek és az általa teremtett és vele fémjelzett Nemzeti Együttműködés Rendszerének április 12-én? A több mint százéves amerikai–magyar kapcsolatrendszerben igencsak egyedülálló módon a trumpiánus Make America Great Again-mozgalom sok mindenben követte az orbáni rendszer eszmeiségét, politikai elképzeléseit – a bevándorlásellenes intézkedésektől az amerikai woke és progresszív liberális eszmeáramlatok elleni fellépésig. Nemcsak a kritikus elemzők, hanem Trump elnök és helyettese, J. D. Vance alelnök is többször kiemelte, hogy
A novemberi félidős amerikai kongresszusi választások bizonyára jó visszajelzést adnak majd arról, hogy az amerikai választópolgárok mennyire elégedettek a MAGA-rendszerrel és Donald Trump személyével és tevékenységével, és hogy mit gondolnak a belpolitikai intézkedések gazdasági, társadalmi eredményeiről, valamint a sajátosan kusza trumpi külpolitika hazai hatásairól. A közvéleménykutatási adatok és az előzetes helyi választások eredményei New Yorktól Floridáig egyáltalán nem adnak okot az optimizmusra és túlzott bizalomra a republikánusok számára, hiszen az elnök népszerűsége és elfogadottsága gyakran benézett a 40%-os lélektani határérték alá.
Ugyancsak úgy tűnik, az amerikaiak túlnyomó többsége nem osztja sem Trump, sem Netanjahu izraeli miniszterelnök, sem Jared Kushner elnöki tanácsadó, közel-keleti különmegbízott, elnöki vő aggodalmát és Irán-ellenes háborús retorikáját, amely komoly konfliktusspirálba vitte Amerikát – és közvetve az egész nyugati világot. Nagyon úgy látszik, hogy Trump szándéka ellenére – Netanjahu és Kushner hathatós segítségével – belesétált a közel-keleti fekete lyukba, amitől ő maga is, valamint alelnöke, Vance ugyancsak tartott még hónapokkal ezelőtt is. Bár csupán tucatnyi amerikai katona és néhány drága harci eszköz veszett oda az iráni harcokban, a gazdasági kár ezer milliárd dollárban mérhető – globális kihatással –, nem beszélve az amerikai haderő pénzügyi keretének jelentős leapadásáról. Hiszen több millió dolláros rakétákkal, robotrepülőgépekkel lövöldözni igencsak költséges tevékenység – a több mint két hónapon át (a tiszavirág életű tűzszünet kihirdetéséig) tartó Irán elleni amerikai hadművelet fenntartása összességében napi 1 milliárd dollárjába került az amerikai haderőnek.
A gigantikus államadóssággal és kényszerű kormányzati...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.