Amerika alaposan rárúgta az ajtót az újesztendőre venezuelai akciójával. A beavatkozás lehetséges okairól, hátteréről és következményeiről Vincze Hajnalka, a Philadelphia Foreign Policy Research Institute kül- és védelempolitikai szakértője beszélt a Ring legújabb adásában Gavra Gábornak.
A szakértő szerint az intervenció megosztja Trump táborát, hiszen „nagyon sokan azért szavaztak rá, mert azt ígérte, hogy vége a véget nem érő háborúknak”. Most azonban mintha visszatért volna a hidegháborús „egyre, másra rezsimet váltunk Latin-Amerikában” politikája, és olyanok is vannak, akiket az iraki háborúra emlékeztet ezt a mostani akció.
Vincze Hajnalka szerint azonban a jelenlegi elnök elképzelései alapvetően mások, mint elődeié. Már az iráni nukleáris létesítmények elleni gyorsan végrehajtott és hamar lezárt légicsapások is mutatták, hogy Trump „minimális befektetéssel szeretne maximális hasznot elérni.” Az ilyen akciók „látványosak, erőt demonstrálnak, és nem emésztenek fel túl sok képességet”. Az elnök fő célja ezúttal az, hogy „a miheztartás végett egy igen komoly üzenetet küldjön, részben a latin-amerikai szövetségesek felé, elsősorban pedig Oroszország és Kína felé” – mutat rá.
Ugyanakkor elhúzódó katonai konfliktust biztosan nem szeretnének, mert ehhez nincs most elég kapacitásuk, „tíz ujjukon számolgatják a készleteiket.” A Pentagon tervezőinek szerinte „rémálmokat okoz” a félelem, hogy „különböző hadszíntereken egyszerre párhuzamosan fognak kihívást intézni az amerikai pozíciók ellen, és így szimultán háborúba fognak keveredni.
A latin-amerikai orosz és kínai jelenlétet azonban a szakértő valós veszélynek látja. Moszkva és Peking befolyása messze túlterjeszkedik a Washingtonnal nyíltan szembe helyezkedő országokon. Sok esetben a Trumppal világnézetileg egy platformon levő kormányok is kénytelenek gazdasági és technológiai területen együttműködni az oroszokkal és a kínaiakkal. Az amerikai elnök számára Venezuela azért kiemelkedő jelentőségű, mert az összes velük ellenséges hatalom jelen van az országban. Hogy ez mennyire igaz, azt a légvédelmük összetétele is bizonyítja”, orosz légvédelmi rakétarendszerek voltak, kínai radarok, iráni drónok” – mutat rá Vincze Hajnalka.
A mostani akció után sokakba felmerült, mennyire számíthatnak a jövőben az Egyesült Államokra. A szakértő válasza kíméletlenül realista: „annyira, amennyire úgy érzékeli, hogy az amerikai nemzeti érdek szempontjából nem veszítheti el ezeket a szövetségeseket”. Ugyanakkor Tajvant egyértelműen ide sorolta, mert a szigetország megóvása Kínától „vitális amerikai érdek”.
Iránban is jöhet a venezuelai forgatókönyv? Akarnak-e egyáltalán amerikai segítséggel rendszert váltani az irániak? És a venezuelaiak? Mi jöhet Maduro után: anarchia vagy új rezsim?
Kiderül az adásból.
Bejelentkezés