Hajós András dalszerző-producer és Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns volt a Virányi Orsolya és Németh Róbert vezette Csemegepult legfrissebb adásának vendége.

A műsor kiindulópontja a Kamaszok című nagyhatású minisorozat, témái pedig a fiatalok közösségi média-használata, a közösségi média és az erőszak kapcsolata, a mai fiatal generáció sajátos belső világa, szülők és gyerekek kapcsolata és a kapcsolatok hiánya, valamint az, milyen szerepet játszanak, játszottak az életünkben a televíziós sorozatok régen és most. De szóba kerül az is, miért lettek hosszabbak egy ideje a mozifilmek, és hogy miként fogyasztunk eléggé másképp kultúrát a mai digitális korban.

A Netflixen látható Kamaszok című négyrészes sorozat egy gyilkosságba torkolló zaklatásos ügy vizsgálatán keresztül mutatja be, milyen szerepet játszik a mai kamaszok életében a közösségi média, hogyan alakítja az a belső viszonyaikat, milyen konfliktusok forrása. Közben betekintést nyerhetünk nagyon átlagos angol családok életébe, generációk egymás közti viszonyaiba, iskolai belvilágokba és persze a kamaszok lelkébe.  

„Ilyenkor szembesülök azzal, nem biztos, hogy követni tudom a mai fiatalok formanyelvét. Látom, hogy véglegesen elveszett valami, de legalábbis, hogy le vagyok maradva. Látom, hogy minden gyerek kezében ott van a mobil, de az én kezemben is ott van, és egy csomó munkával és ügyintézéssel kapcsolatos dolgot a telefonon intézek” – mondja Bajzáth Sándor, és hozzáteszi, addiktológiai konzultánsként keresték már meg azzal, hogy „a gyerek kezelhetetlen, és gyakorlatilag nem kirobbantható a képernyő előtt”. Ilyenkor, teszi hozzá Bajzáth, azért mindig az a kérdés, hogy mit hoz a gyerek otthonról, és hogy mi van a családban, „hiszen a gyerek számára ez a fajta függés ugyanilyen megküzdési vagy menekülési stratégia, mint ha elkezdene füvezni, vagy bármit más tudatmódosítót fogyasztani.”

„Én boldogan oldódom fel ebben a világban” – mondja Hajós András, de hozzáteszi, óriási különbség, hogy ő maga csak harmincas éveiben találkozott a digitális univerzummal, az élete alapvető élményei korábban érték, és nem érzi hiánynak, ha nem ül képernyő előtt, vagy nincs a kezében okostelefon. „Nagyon boldogan csetelek, de ha 5-6 órán keresztül nem lehet, akkor sem érzem azt, hogy baj történt, csak visszatérek a gyermekkorom megszokott világába.”

„Kérdezni kell a gyereket, hogy mit csinálsz, megnézni, hogy mi az a játék, vagy játszani vele, belenézni abba a sorozatba, amit éppen néz, és nem csak annyit mondani, hogy na jó, ez nem az én világom. Tehát érdeklődni kell.” – mondja Bajzáth, amikor felmerül a kérdés, mit tegyen, hogyan viszonyuljon mindehhez a szülő. „Nekünk kell benyitni ebbe a világba” – teszi hozzá Hajós.

Szóba kerül a közösségi médiás konfliktusok, a kommentek, az online bullying kérdése, valamint a Kamaszok sorozatban emlegetett 80-20-szabály kérdése is (az a feltételezés, hogy „a nők 80 százaléka a férfiak 20 százalékához vonzódik”).

„A közösségi média szürreális helyzeteket hoz létre, olyanokat, amik a valóságban nincsenek” – mondja Hajós András. Felmerül ezzel összefüggésben az is, milyen kortárs és társadalmi nyomás alatt állnak a mai gyerekek, mennyire erős a megfelelési kényszer, és mennyire erősíti ezeket a kényszereket az online valóság, ahol, jegyzik meg a műsorban, a legtöbbször úgy látszik, „mindenki frankó, mindenki rendben van”. Sok esetben a függőségeket, a kisiklott életutakat éppen a túlzott vagy torzult elvárások okozzák, jegyzi meg a műsorban a Bajzáth Sándor, akit addiktológiai konzultánsként többször is kerestek fel ilyen problémákkal. „Ha mindig elérhetetlen célokat tűzök ki magam elé, akkor egész életemben szenvedni fogok. De ha körülbelül megtalálom a helyet, és megteszem magamért, amit kell, akár a sportban, akár a tanulásban, akkor meg fogom kapni azt a belső elégedettséget, ami miatt mondjuk utána nem kell pusztító dolgokat csinálnom” – teszi hozzá Bajzáth.

Bajzáth szerint ugyanilyen probléma a digitális világ „azonnalisága” is. „Gondold el, hogy gyakorlatilag bármire pillanatok alatt kapsz valami megfelelő pirulát (…) nincs idő a fájdalomra, azonnal vedd be a gyógyszert, ha izmosabb akarsz lenni, nem kell egy évig járni edzeni, hanem beveszed az anabolikus szteroidokat. És igazából tartalom meg nincsen ezek mögött.” De nem csak azonnaliság van, hanem végtelen tartalom is ezekben a terekben, amelyek közül nehéz „kimazsolázni” az érvényeset, a hiteleset, a tényleg érdekeset, állapítják meg a műsor szereplői.

A Csemepult legfrissebb adásában szóba kerülnek még társadalmi tabuk, szó esik a függőségek természetéről és azok kezeléséről („Van benned valami hihetetlen üresség, valami sikító fájdalom, azt szeretnéd valamivel betölteni. És akkor azt minden nap be kell tölteni.”, mondja Bajzáth Sándor), a boldogsághoz vezető stratégiákról – de végül felbukkan a Dallas és a Szomszédok is.

A műsort itt lehet megtekinteni: