Hallgasd meg!Itt most húsról lesz szó, a húsevés szükségtelenségéről, és egyfajta kiterjesztett empátiáról. De már rögtön az elején leszögezném, hogy nem vagyok vegetáriánus, alkalmanként, mondjuk kéthetente eszem húst, és mert a doki azt javasolta, heti kétszer halat. Mindent összevetve közel sem annyit, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Nem tartom rossz embernek azt, aki húst eszik, de képtelen vagyok úgy tekinteni a húsevésre, mint normalitásra, és attól sem tudok elvonatkoztatni evés közben, hogy egy állatot eszem. Ha valaki megkérdezné, le kellene-e szoknia az emberiségnek a húsevésről, akkor azt mondanám, hogy igen. De ez természetesen nem ilyen egyszerű.
Tisztában vagyok vele, hogy ez a kényes téma kapásból védekező, sőt támadó reflexeket indít el a legtöbb nem vegetáriánus emberben, mert azt gondolja, hogy ez az érvelés ellene szól, megbélyegzi őt, rossz emberként jön ki ebből, és egyáltalán, ez az egész egy hülyeség, mert miért ne együnk, ha eddig ettünk. Hallottam és átgondoltam sok ellenérvet, de ez itt most nem identitásharc és nem is politikai csata. A húsevés nem a politikai korrektség kérdéséhez tartozik, ha tartozik valahová, hanem inkább a tudatossághoz: nem vagyunk egyedül a környezetünkben.
Logikus ellenérvek
A húsevés ellen számos logikus érv szól. A húsfogyasztás, különösen a vöröshúsé (marha, disznó, csirkecomb, vadhúsok) számtalan kutatás szerint káros az egészségre (a brit Tim Spector írásait tudom ajánlani például), ezen belül a vastagbélre és az emésztőrendszer egyéb szerveire a nehezen emészthetősége és a benne található vegyületek révén, valamint a szív- és érrendszerre, többek között a zsírtartalma miatt. (Persze, hogy kire hogyan hat a húsfogyasztás, az valószínűleg nagyban függ a bélflóra állapotától.) Ma már az is köztudott tény, hogy az állatok jó részét antibiotikumokkal kezelik, melyek bejutnak az emberi szervezetbe, és ez a folyamat megágyaz az antibiotikum-rezisztens baktériumok szaporodásának. Ezt támasztja alá a vonatkozó korházi kezelések növekvő száma is.
Az állattartás mindemellett megterheli a környezetet, és nem azzal, hogy a bocik telefingják a légkört. Az állattartás sok esetben értékes termő- vagy erdőtalajt foglal el, a takarmányozáshoz pedig, akár csak az emberek táplálékigényének kielégítéséhez, újabb termőterületek felhasználására és a hozzájuk kapcsolódó logisztika és infrastruktúra fenntartására van szükség. A túlhalászás a tengerek ökoszisztémáját fenyegeti, melynek veszélyeiről valószínűleg...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.