Jó kis kalamajka keveredett a korábbi, Wáberer György bor elleni kirohanásáról írt cikkemből. Szerinte kommunista bértolnokká váltam azzal, hogy, úgymond, kiforgattam szavait, melyek szerint egy pohár vörösbor is méreg. Wáberer ugyanis most azt állítja, ő valójában csak a kulturált borfogyasztás mellett kampányolt, aminél többet nem is remélhettünk.

Az egész borszakma nagyon várja, hogy Wáberer György bizonyítsa elkötelezettségét Tokaj és a magyar bor iránt, mert nem az zavar bennünket legjobban, hogy a bort méregnek nevezte, hanem hogy lehetőséget, hatalmat, pénzt kapott a közösségtől, de úgy tűnik, ezzel nem tudott élni az elmúlt években. De van néhány javaslatom, hogy mivel tudná elkötelezettségét bizonyítani.

Örömteli fordulat

Ki hitte volna, hogy a magyar nyelv ilyen hajlékony? Wáberer György nemrég ezeket a szavakat ejtette ki a száján: „Sok orvos mondja, hogy egy pohár alkohol, egy pohár vörösbor az egészséges. A legújabb kutatások szerint méreg”. Aztán kiderült, hogy ezzel valójában éppen borfogyasztásra buzdít. Wáberer György, miután kritizáltam videójának tartalmát, amelyben a borfogyasztás ellen szólal fel fizetett hirdetésben, megmagyarázta: valójában a kulturált borfogyasztás melletti kiállását láthattuk. Ez igazán örömteli fordulat, és azt hiszem, mindannyian üdvözöljük.

Tulajdonképpen elégedett vagyok, hogy írásom és a borszakma meglepő módon egységes kiállása olyan erőteljes fordulatot eredményezett, hogy Wáberer úr megváltoztatta véleményét, és a borkultúra támogatója lett. Sajnos azért nem teljesen nyugtatott meg, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ugyanis a videó, amelyben jutalmat ajánl azoknak, akik nem isznak, még mindig látható az interneten. Másrészt Wáberer még mindig az egyik legmagasabb pozíciót foglalja el a hazai borközéletben, és azt, úgy gondolom, nem feltétlenül használja a magyar borkultúra felemelésére. Sőt, most alkotja meg azt a stratégiát, amellyel valószínűleg végleg marginalizálja a Grand Tokajt, szőlőtermelőket lehetetlenít el, és hozzájárul majd a Tokaji borvidék problémáinak növekedéséhez. Pedig jobban is használhatná hatalmát és lehetőségeit.

De mi a valódi baj Wáberer Györggyel?

Sokan rámutattak már a cikkem óta, hogy a magyar bort illetően nem Wáberer videója a legnagyobb gond. Szenved az eleget minden mástól. Az utóbbi évtizedben, a nagy ígéretek ellenére a helyzet csak rosszabb lett: a szőlőterületek csökkentek, a borászatok anyagi helyzete romlott. A magyar bor nemzetközi hírneve nem javult érezhetően, a piac folyamatosan szűkül, a bürokrácia pedig egyre nő.

A – nevezzük jobb híján így – antialkoholista lobbi csak egy újabb szög a koporsóban.

Wábererrel a legfőbb probléma, hogy ő egyike azoknak, akik tehettek volna valamit az elmúlt években, de nem tettek. Nem éltek a rájuk bízott hatalommal és pénzzel a borkultúra érdekében. Ezt azzal tetézte, hogy beállt az említett lobbi mellé, és tervei szerint még tovább építi le a tokaji szőlőfelvásárlást és a megtermelt mennyiséget. Egy néhány nappal előtti indexes cikkben felvázolt magabiztos elképzelése, mely szerint a Grand Tokajt butikborászattá alakítaná, Tokajt pedig Bordeaux szintjére emelné, leginkább egy viccre emlékeztet. Ahhoz, amelyen a férfi elmegy a rabbihoz tanácsért, mert döglenek a libái. A rabbi azt mondja, terelje őket át a folyó jobb partjára. Ám a libák tovább döglenek. Aztán azt javasolja, hogy ne szemes kukoricával, hanem darával etesse őket. Legközelebb a férfi már azzal a hírrel megy a rabbihoz, hogy minden libája megdöglött. Mire a rabbi: „Milyen kár, pedig még egy csomó ötletem lett volna.”

Mikiegér-Bordeaux

A Grand Tokajjal éppen ez a helyzet. Volt egy elfogadott stratégia, amire pénzt is kaptak. A stratégia lényege egyszerű, és már sok más borvidéken bevált a világon: az elaprózott szőlőterületeket egy ernyőszervezet alá integrálva a borvidék szövetkezetszerűen működjön tovább. Természetesen jobb lenne egy valódi szövetkezés, amelyben a szőlőtermelők a Grand Tokaj tulajdonosai, de első lépésként ez is megtette volna. Ehhez felépítettek egy 15 millió palack elkészítésére alkalmas modern borászatot, amelyet a legendás, a Bëlga által is megénekelt Áts Károly („Tokajon a 100 pontos Áts Karcsi, a király”) vezetett az elmúlt években.

A szőlőtermelőket a minőségi szőlőtermelés irányába terelték, Áts Karcsi kint volt a szőlőkben, ott volt a szőlőfelvásárlásnál, és ellenőrizte az alapanyagot. Az eredmény nem maradt el. A Grand Tokaj-borok minősége gyorsan javult, amit nemzetközi díjaik bizonyítanak. Az a cég, ami korábban sosem jutott a nyereségesség közelébe, nulla közeli eredményt ért el, amit sokan ünnepeltek. Egyesek szerint látszott az alagút végén némi fény. Igaz, a lehetséges 15 millió helyett már csak 5 millió palackot termeltek, de még ez is értelmezhető az alapstratégia megvalósulásaként, mert innen jó piaci körülmények esetén még könnyű feljebb lépni.

Amit azonban most Wáberer György kitalált, az a vég. A termelést kevesebb mint ötödére, kb. 800 ezer palackra akarják csökkenteni, és csak drága borokat készítenének. Ugyan Wáberer úr azt mondja, a szőlőtermelők jobban járnak, mert kétszer annyi pénzt kapnak a szőlőért, mint korábban, de fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ha a szőlőfelvásárlást ötödére csökkentjük, de megemeljük a szőlő árát kétszeresére, akkor csupán a szőlőtermelők 20%-ának jövedelme nő, míg 80%-uknak ki kell vágni a szőlőjét. Sajnos a Bordeaux-párhuzam is erősen sántít. Milyen Bordeaux, kérdezhetnénk? Olyan, mint Miki egér? Tokajnak nem Bordeaux-t kell másolnia, mert egészen mások az adottságai. Saját útra van szüksége, és jelenleg sajnos nem tud csak drága Aszúkból élni, habár az mindenképpen a sikeres jövő része.

A Bordeaux-i borvidék mérete 110 ezer hektár, az összes magyar borvidék több mint kétszerese. Bordeaux-ban lehet 1 euró körüli exportárú borokat is vásárolni, és ezek adják az eladások hatalmas többségét, nem pedig a luxustermékek. Ott nem csak Haut-Brion van, és még az olyan borászatok is rendelkeznek olcsóbb branddel – az Haut-Brion esetében ilyen a Clarence Dillon –, amellyel a vékonyabb pénztárcájú fogyasztókat próbálják elérni.

Tokajban végre kialakult a száraz Furmint kultusza, kezdik megismerni és megszeretni a világban. Most kéne ütni ezt a vasat, ahelyett, hogy kiszállnánk erről a piacról.

De mivel tudna Wáberer úr hozzájárulni a magyar borkultúrához?

Wáberer György természetesen még bizonyíthatná, hogy tényleg tenni akar a magyar borkultúráért, és ha így járna el, sokan a vállukra emelve ünnepelnék. Befolyásos embernek számít a mai politikai környezetben. Nem véletlenül van ott, ahol van. Ha tenni akar a borászokért, használhatná ezt a befolyását valami jóra. Íme néhány ajánlat a számára:

A Bürokrácia csökkentése

Amit az állam megtehet, az a bürokrácia leépítése. Ezen a területen komoly előrelépést lehetne elérni. Az utóbbi idők legnagyobb problémája a borra bevezetett üvegvisszaváltási díj. Ez a kis cégeknek hatalmas terhelés. Ennek eltörlése nem okozna nagy problémát a környezetvédelem ügyének, mert a műanyag palackokhoz vagy a befőttesüvegekhez képest ez kerekítési hiba. Ezzel szemben a befőttesüvegre nincs díj. Komoly bortermelő országok mentességet adnak a díj alól a borra. Wáberer György ezt például elérhetné a kormányzatnál.

Alkoholizmus elleni küzdelem borkultúrával

Wáberer György jól mutat rá a magyar alkoholizmus problémájára. Újra világelsők vagyunk ezen a területen, de sajnos abban ő és Schwab Richárd is téved, hogy ennek köze lenne a borkultúrához. Épp ellenkezőleg. A borkultúra az alkoholellenes küzdelem leghatékonyabb módja. Olaszországban 2% alatt van az alkoholisták száma, de a legnagyobb borfogyasztó Portugáliában is csak 6,5% ez az arány.

Az EU hosszú távú vizsgálata kimutatta, hogy a borfogyasztó országokban jóval alacsonyabb az alkoholhoz köthető betegségek aránya. Wáberer úr, ha küzdeni akar az egymillió alkoholista egészségéért, akkor borra kéne szoktatni őket a röviditalok és a sör helyett. Vegye rá a magyar egészségügyi kormányzatot, hogy indítson a svéd programhoz hasonlót: ott az 1950-es évek végétől a 70-es évekig, közel 20 éven keresztül Operation Vin címmel állami program futott a svédek borra szoktatására. Ennek következtében ma Svédország borfogyasztó ország, az alkoholhoz köthető betegségek terén jó mutatókkal.

A bor és egészség témájának társadalmi kommunikációja

Wáberer úr az ország egyik legfontosabb borászati egyetemének vezetője is. Ez az egyetem indítson országos programot a bor és egészség témájában. Konferenciákkal, előadásokkal, média-megjelenésekkel mutassa be, hogy a borkultúra miként járul hozzá az egyén és a társadalom egészségéhez. Ilyen témában a Pécsi Egyetemen már voltak előadások, amelyeken én magam is részt vettem. Ennek országos kiterjesztése komoly mértékben járulhatna hozzá a borkultúra terjesztéséhez és az alkoholizmus visszaszorításához. Ez annál is fontosabb lenne, mert a hazug borellenesség, amit a wellnessipar folytat, óriási erőforrásokkal rendelkezik, és kimondottan hatékony.

A Grand Tokaj valódi közösségi céggé alakítása

Amennyiben Wáberer György szeretné beírni magát a magyar bortörténet aranykönyvébe, elindíthatná a Grand Tokaj valódi közösségi céggé alakítását, amelyben tulajdonosként vesznek részt a szőlőtermelők. Ezzel a régió hőse lehetne, és valóban hozzájárulhatna Tokaj megmentéséhez.

 

Kovács Tibor a Borgőzös évszázadok című könyv társszerzője