Késő este van már, sötét. Ülök a menekültekkel teli buszon. A zirndorfi táborból indultunk kora reggel. Sok a megálló. Itt-ott letesz a busz pár családot és felvesz másokat. Százszázalékos a helykihasználás. Precízen rendezi valaki az útitervet.
Nincs még iPhone, nincsenek kütyük, GPS-térképek. Csak, amit látunk az ablakból, falutáblák az út mentén. Nehéz így tájékozódni, különösen a Németországot nem ismerő földönfutóknak. Amit tudunk, Nürnberg, Frankfurt és Koblenz már mögöttünk van, és ha igaz, észak felé haladunk. A sofőr nem beszédes. De az az érzés, hogy valahol Hamburg közelében lesz a végállomás.
Nordhorn központjában tesz le a busz. Parányi német-holland határváros. Az itteniek inkább németalföldinek érzik magukat, Plattdeutsch, ahogy itt mondják. Nem volt semmi közünk a háborúhoz, tiltakoznak, azt délen kezdték, Bavaria, mondják megvetően.
A Kolpinghaus egy katolikus hálózat része. Van több ilyen Németországban. Öt-hatemeletes épületek – menedékhely, YMCA, munkásszálló. Kétágyas szobák. Kicsit kórházias, de tiszta.
A hatodik emeletre küldenek. Itt laknak a németek – a nyugatnémet csodagazdaságról lepattant németek, akiknek nem jött be a rendszer, vagy csak másképpen képzelték el az életüket. Munkásszállás-hangulat, bár sokan nem dolgoznak. Günther és Jan az első kettő, akit megismerek. Az első éjszakát Günther szobájában töltöm. Középkorú, semmilyen kis német, a kevesek közé tartozik, akinek van állandó munkája. Taxizik, és valami viharos váláson megy éppen keresztül. Fogadkozik, hogy hamar visszatér az élet a megszokott medrébe, de most kisiklott. Van egy papagája, annak is Günther a neve.
Reggel nyolckor eligazítás – konyha, ebédlő, tornaterem, kézilabdapálya. A raktárteremben nagy rakás használtruha, abból lehet válogatni. Meglepetésre vannak százával stoplis focicsukák. Talán ide küldik az áruházak a felesleget. Az éles pengét hordozó albánok uralják a cipőipart. Kicsavarják a kicsavarható stoplikat, és simára bicskázzák az egybe fröccsöntötteket. Kolpinghaus-sikk a levágott stoplis Adidas csuka. Adnak nekem is két párat, kérnek három márkát értük.
Nemcsak Brazíliában szent a foci, de itt is. Csóró kis hely, jól szervezett délutáni meccs. Van bíró, partjelző, és precízen vonalazzák a salakpályát. Időre játszunk. A németek a világ ellen. A „világ” változatos csapatot jelent, afgánok, törökök, albánok, néhány afrikai és én.
Munkabíró középpályásként sok gólt hozok össze elöl. Álmomban Esterházy Marci vagyok. Nagy gólokat vágok a kézilabdakapuba.
A németek darálnak. Edzőjük is van, a partvonalról buzdít.
Arbeit, Arbeit!
Nehezen győznek, mert van egy csodakapusunk. Nagydarab török janicsár az Egri csillagokból. Mezítláb véd, amin sokan felszisszennének, de tarol a kapu előtt, és inkább a németek félnek tőle.
A meccs után megy mindenki a maga dolgára. A németek a lépcsőkön söröznek, a törökök eltűnnek a folyosókon. Mindenki szeret focizni, és jól telik vele a délután.
Az afgánok és a törökök leszarják a házi szabályokat. A szobákban a nyitott ablakok mellett grilleznek. Ömlik a füst a folyosókra, mindent átjár az erős sülthalszag. Akkoriban indította útra Helmut Schmidt kancellár a híres kecskebotrányt. Elfogadjuk mi az ő vallásukat, az átlagnál nagyobb családjaikat, de nem szükségszerű elfogadni azt, hogy a bérházak hatodik emeletén kecskét neveljenek. Volt sok megvető mekegés akkoriban az utcákon. És hozták az újságok is a kecskés képek sorát.
Késő délután szobát cserélek. Jan az új szobatársam. Nappal alszik, a szeme nem bírja a napfényt. Éjszaka dolgozik a tervrajzain. Gépészmérnökit végez levelezőn.
Az ablaknál állok, és nézem a hatodikról a forgalmat. Gyönyörű naplemente, kellemes őszi szél.
Egy kis török gyerek elveszti az egyensúlyát, és a biciklijével az útra perdül. Belevág egy Volkswagen, és maga elé temeti. Húsz-harminc métert gurul, mire megáll.
Rohannak le a törökök, az egész német focicsapat. Oldalára borítják a kocsit, és felkaparják a földről a parányi gyereket. Megjelennek az asszonyok. Suhannak hosszú sorban, emeletről emeletre, tódulnak ki, ellepik, beborítják, mint fátyolos, fekete folyó az utcát.
Nem adják a gyereket a mentősöknek. Viszik emeletről emeletre a véres kis gubancot. Nem lehet már lépni a folyosókon, ott van az összes török, afgán, a németek. Elönt mindent a vastag török nők szaga. Kapaszkodnak egymásba a félhomályban, férfiak, nők, gyerekek. Allahu akbar, zúg a folyosó. Allahu akbar.
***
Pár nap múlva Günther és Jan talál nekem egy munkát a helyi Altersheimban – kedves kis öregotthon Ootmarsum környékén. Egy lengyel srácé volt a meló, de végre megkapta a papírjait, és elindult Amerikába.
Vegyes munka, rendben tartottam a belső udvart, elsepertem az őszi leveleket, öntöztem, fákat metszettem. Kisegítettem a konyhában, reggelire és ebédre terítettem, hétfőkön kivittem a mozgáskorlátozottakat a tóparti sétányra. Ott ültek sorban a padokon, nézték, ahogy a vadludak délre készülődnek. Visszafelé kivasalt ötmárkásokat dugtak a zsebembe, miközben felsegítettem őket a kisbuszra.
Adtak egy kis szobát is, amit felváltva használtam a kolpinghaus-i lakással. Volt profin csempézett közös zuhany a folyosók végén, és pár ajtóval lejjebb egy nagyobb méretű fürdőszoba. Hatalmas kád, és a kádban egy teakfából készült nyugágy. Ide menekültem munka után. Behunyt szemmel, állig a forró vízben. Blaupunkt rádió, Carlos Santana, Europe.
Valaki halkan kopog az ajtón. Anka, az egyik konyhai önkéntes dugja be a fejét. Középiskolás, jóképű szőke lány.
Es tut mir leid, Herr. Néz rám bocsánatkérően.
Hargitai, Józsika, mondom neki.
Herr Hargitai, és küszködik a szituációval. Néz hosszasan, ahogy fekszem a kádban.
Herr Hargitai, nem is tudom, hogyan mondjam ezt.
Én is meg vagyok lepődve. Nem számítottam látogatóra. Csak nézek rá, de nem tudok segíteni.
Herr Hargitai. Józsika. Elereszti az ajtót és közelebb jön. Majdnem súgja. Ez nem fürdőszoba, Józsika. Ez egy tiltott részleg. Itt fertőtleníti a szolgálat a halottakat, mielőtt, és itt elcsuklik a hangja, mielőtt elviszi őket a halottaskocsi.
Becsukja az ajtót, bocsánat, hogy zavartalak.
Az Amerikai Sztahanov című kötet előrendelhető már az ÖT Boltban.
Borítókép: Joseph Hargitai: Amerikai Sztahanov
Bejelentkezés