Hallgasd meg!
Sokféle foci van New Yorkban. Például kiskapus, kettő-kettő ellen a Washington Square Parkban. Ötdolláros meccsek röplabdával. Hat gólig. Két gól kell a győzelemhez. A jamaicai párosok a legjobbak. Mindenkit vernek. Itt vannak egész nap, pengetik a gitárt és fociznak. És persze szívják sötétedés után a hatalmas gandzsákat.
Van egy brazil srác a dráma-tanszéken, Bernardo. Fűz, hogy menjek le vele focizni a parkba.
Leszambázzuk a szaros kis seggüket, toboroz.
Eljárjuk rajtuk a magyar csárdást, kontrázok.
Összeszedjük a cuccokat és vonulunk a parkba, mint az ultrák Kolozsvárra.
Veszünk pár doboz sört, és kiülünk a padra. Várunk a sorunkra. Ő a zöld sárga brazil mezben, rajtam zöld-fehér Nyilasi-nyolcas. Felderítőmunkát végzünk.
Jegyzetelünk.
Erős gyerekek, írom a füzetbe. Elveszünk mellettük, mint Maradona a rengetegben.
Jól kontráznak, jegyzi meg. Ütemben, mint a németek.
Zárnak, mint a catenaccio.
Állandó mozgásban. 74-es oranje.
Türelmesek. 68-as lopakodó brazilok.
Tili-toli, Jairzinho!
Uh, ez kemény! Paul Breitner-belépő. Húzzuk a lábunkat a pad alá. Ezt még nézni is fáj.
Beckenbauer, Pirlo. Radarlabdák. A sötétben is megtalálnak.
Jól passzolnak.
Osztják, mint Ebedli a zsugát.
Van még húsz dollárunk. Bernardo két doboz sörre szavaz.
Csattog a sípcsont.
Vérszemet kapott, mint Bálint Laci az orosz–magyaron.
Robbant, mint Pusztai a semmibe.
Mellényúlt, mint Szentmihályi.
Wisła Kraków, motyogok.
Az mi?
Akkor rúgtunk be utoljára focimeccsen a lengyel haverokkal.
Jeszcze jeden, énekeltük. Stopposélet. Jeszcze jeden!
Jeszcze jeden, mondja ő is, és az üres sörösüvegekre mutat.
Begyűjtjük a következő dobozt.
Két orosszal játszanak. Kemény arcok, de már lent vannak néggyel, mikor végre összehoznak egy szerencsés kis gólt.
Bernardo bekiabál, Jeszcze jeden!
Odajön az egyik fasz, és kiigazít, oroszul, haver, oroszul. Jiso Ráz.
Én is igazítom, pontosabban a sör igazít bennem. Az más sport volt, haver. Az orosz lánykák énekelték ezt a koleszban.
Kezdődik a lökdösődés. Az oroszok nem veszik tréfának a dolgot, de a jamaikaiak gyorsan véget vetnek a balhénak. Nem jó a balhé az üzletnek.
Leverjük ezeket labda nélkül is, mondja Bernardo.
Kinek kell ehhez labda.
Lassan eljön a meccs ideje. Berúgtunk, és nincs már pénz se. Hadonásznak össze-vissza. Get up, white man. Get up! Húznak fel a padról.
Bernardo feláll, de imbolyog. Próbál dekázni, de lecsorog a lábáról a labda. Szégyen ez a brazil mezre. Na majd én. Táncolok, mint Törő.
Öt perc és vége. Hat–null, mint a mexikói ruha. Nagy égés, és nincs zsuga fizetni. Merednek ránk. Nagyra tágult szemek, drámai karlendítések, lekurváznak minden nyelven. Jönnek a mutatóujjak a pofánkba, és végül lehúzzák rólunk a mezeket.
Holnap, white man! Holnap hozzátok a pénzt! Elégetjük a Brazilt! És nyúlnak az öngyújtóért.
De lassan besötétedik, és nem égetik el a Brazilt. Ülünk együtt a Garibaldi-szobor korlátjain. Pengetik a gitárt. Előkerül egy hatalmas gandzsa is. Füst, foci, duma. A legeslegeslegeslegjobb párosokról.
Diego, Ronaldo, Pirlo, Carlos Alberto, Bergkamp, Beckham, Batistuta. Röhögünk, mint az eszelősök.
Zizizizizidán.
Zizizizizizizizizizdán.
Zzzzzzlatán.
Nyomjuk körbe a spanglit. Elszambázunk késő estig.
***
Nem tudom, hogy értünk haza, de boldog voltam, hogy megúsztam a magyar csárdást.
Másnap vittük a pénzt. De akkorra már felment a mezek ára egy ötvenesre.
Borítókép: Washington Square Park / fotó: Wikipedia
Bejelentkezés