A Balatro egy kibővített pókerjáték, ahol te formálod a paklit. Tavaly jelent meg egy indie fejlesztőtől, és nulla marketinggel világsiker lett.
Ezen a ponton megpróbálhatnám prózával leírni a játékmenetet, amit amúgy megtekinthetsz ezernyi videón, vagy megvehetsz az aktuális interneteszközödön, és megtapasztalhatod magad. Ennek annyi értelme lenne, mint egy zenekritikusnak azzal fárasztani az olvasót, hogy hangzik a heavy metal. „Van benne ilyen nyíí, meg vonyítanak”. Hallgasd meg az albumot, aztán ha mélyebben érdekel, itt ez a cikk, az első videójáték-kritika az ÖT.hu-n.
Az én mélységem a Balatróban, az összes eszközön, amin eddig játszottam, jelen pillanatban 400 óra. Ugyanennyi ideig néztem, ahogy a nálam profibbak játsszák. Ilyen érdeklődést soha semmilyen játék, hát még egy ennyire — látszólag — egyszerű játék sem tudott nálam elérni, pedig három évtizede benne vagyok a szakmában.
Stratégiai játék, istenkomplexus nélkül
A hagyományos stratégiai játékok istenszimulátorok, ahol a kisember elszórakozhat egy homokozóban a hatalom illúziójával. Istennek lenni azonban agyrohasztóan unalmas.
Űzött vadnak lenni sokkal izgalmasabb.
A Balatróban folyamatosan emelkedik a tét, és neked kell megtalálni a túlélést biztosító stratégiát. Megpróbálsz nyeregbe kerülni, de ha sikerül is, a végén üldözött vadként fejezed be, akit utolértek. Bárhogy ügyeskedsz, végül jönni fog egy pofon, amiből nem állsz fel.
Olyan darwinista nyomás alá helyez, amit a való életben, ha az ÖT.hu olvasásával telik a szabadidőd, ennyire könyörtelenül nem tapasztalsz meg.
Mint minden videojáték, a Balatro is csak időpazarlás — vannak azonban jótékony mellékhatásai: csiszolja az elmét, fejleszti a jellemet, sőt, akár még meg is fiatalít!
A szerencse megzabolázása
A legelső körben pókerezel, szűz paklival, ugyanolyan csupasz seggel, mint egy mezei zsugás. A második körben már a te választásod is befolyásolja a játékmenetet, és ez a kontroll egyre inkább nő, ahogy formálod a paklit.
Mindvégig ki leszel szolgáltatva a szerencsének, de a saját felelősséged a döntő.
Emlékezzünk a Covid-korszak egyik megosztó járványkezelési koncepciójára: az egyéni felelősségre, annak határaira. Ezek a határok kéz a kézben jártak az egyéni szabadsággal. A magyar társadalom polarizálva marcangolta önmagát ebben a kérdésben: ha megfertőződök, én vagyok a felelős, vagy az a gyilkos, akitől elkaptam? Bízzuk az egyénre önmagát, vagy hegesszük rá mindenkire az ajtót, biztos, ami biztos? Az egyéni felelősségnél fontosabb járványkezelési kérdés talán nem is volt.
Ahogy egyre tapasztaltabb leszel a Balatróban, úgy csökken a kiszolgáltatottságod a vakszerencsével szemben, amíg eljutsz addig a pontig, hogy már nem lehet kifogás a rossz lapjárás. Te rontottad el, nincs másra mutogatás. Egy kártyajáték, ami megtanít a szerencse korlátjaira. Ugyan nem leszel isten, de szájkosarat tehetsz a véletlenszerűségre, ezzel hatalmat nyerve a saját sorsod felett, ami, a Föld öntudatra ébredt csúcsragadozójaként, valahol a legtermészetesebb dolog kellene, hogy legyen. A szerencse mögött nincs rossz vagy jó szándék: egy pártatlan, akarattal nem bíró akadály abban, hogy a magad ura legyél.
Egy cselekvőképes, 21. századi, európai, szabad, magyar felnőtt egyén számára az egyéni felelősség elsődlegességének felismerése az egészséges állapot. Az alternatívának, a kiszolgáltatottság önképének erősítésében kizárólag demagóg szélhámosok érdekeltek, mind a politikában, mind a piacon.
Aki tehetetlenségre tanít, az nem akar jót neked. A Balatróban, ahogy az életben is, a kiszolgáltatottság gyengeség, a kezdeményezőkészség hatalom.
Szinergia
Ez egy fontos koncepció, amit nem tanítanak a középiskolában.
Def.: olyan együttműködés vagy összhatás, amikor a közös eredmény nagyobb, mint az egyes részek önálló teljesítményének egyszerű összege.
Aki nem játszik Balatrót, az bajban van, ha példát kell hozni. Egy hatásról van szó, ami az élet minden területén jelen van (akár negatívan), ennek ellenére ritkán merül fel még elméletben is, nemhogy a gyakorlatban.
A Balatróban a szinergia kulcsfontosságú: egy művészet, amit, ha elég ügyesen aknáz ki az ember, még a büntetést is a hasznára tudja hajtani. A szinergiák tágítják a taktikai gondolkozás terét: a látszólag egyszerű szabályrendszer és eszközkészlet, ami a póker egy dialektusa, gyakorlatilag végtelen lehetőséget ígér. Mivel ezeknek az ígéreteknek az aktuális kínálata mindig korlátozott, folyamatosan ébernek kell lenni a felkínálkozó lehetőségekre.
Egy játéknak díjaznia kell, hogy az ember újra és újra leüljön elé, és nem szabad monotonná sem válnia: a szinergiák kergetése mindkettőről gondoskodik. A Balatro előtt soha nem hittem volna, hogy mások játékát fogom passzívan nézni, főleg vén, negyvenéves fejjel, de éhes vagyok az új szinergiák megismerésére, amelyek, egyfajta szinergiaként, az általam már ismerteket is hasznosabbá teszik.
Az unalom ellenszere a szinergiák szinergiája.
Pazarlás és mohóság: halálos bűn
Vagy a pontszámodat maximalizálod, ami a túléléshez kell, vagy a bevételedet, ami a túléléshez szükséges mozgásteredet biztosítja. A kettő – ha csak nincs egy csodás szinergia – egymással ellentétben áll. Meg kell tanulni kiegyensúlyozni őket.
Ahogy egyre ügyesebb vagy a Balatróban, úgy érzel rá a pénzkeresés fontosságára, és szoksz le a fölöslegesen magas pontszámok kergetéséről, megpróbálva egyre közelebb repülni a Naphoz, épphogy nyerni a kört a feltétlenül szükséges eredménnyel — következésképp így fogja egyre gyakrabban a vesztedet okozni a mohóság.
A túlzott mohóság okozta tragédia egy fontos lecke az életben, amit jobb a virtuális valóságban megtapasztalni (már csak azért is, mert lényegesen kevesebbe kerül). Minden vesztedet okozó makarenkói pofon jó helyre megy.
A befektetés, a kamatok, a párnacihában rohadó, tétlen készpénz menedzselése közben folyamatosan keresed azt a kockázati optimumot, amivel még meglóghatsz, hogy túlélj egy következő körig.
Amikor a túlzott mohóságba halsz bele, csak magadat okolhatod. Választhattad volna a biztos győzelmet, de túlfeszítetted a húrt. Tanulj belőle, fuss neki még egyszer!
A menekülésben nincs pihenő
Körökre osztott kártyajáték, ketyegő óra nélkül. Álmosító, öregembernek való tötyögés, mint a pasziánsz.
Aztán egyszer, egy játék hevében félbehagyod, hogy húsz perc múlva visszatérj, és csak pislogsz, hogy meghaltál.
Látszólag – sőt, definíció szerint – egy kártyajáték kétdimenziós, de a háttérben felépül egy többdimenziós állapottér, ami segít eligazodni a rád leselkedő veszélyekkel teli vadonban, amin keresztül érzed a hajsza ritmusát, és amikor szünet után, kontextusváltást követően visszatérsz a valóságból, újra kell építened a fejedben, különben nyert állásból is azonnal földbe állsz.
Ezt a komplex állapotteret le lehet képezni egydimenziósra: az egész hátterében ketyeg egy kegyetlen metronóm. Kell vagy száz óra, hogy elkezdje meghallani a füled; ez diktálja az iramot, például azt, ahogy a pontszerzésedet más alapokra kell helyezned (additív, multiplikatív, exponenciális). Ha túl gyorsan előzöd, vagy ha túlságosan lemaradsz, halott vagy. A metronóm csak egy szörny a vadonban a sok közül, ami meg tud ölni, de a többivel ellentétben órát lehet hozzá igazítani, eredendően kiszámítható. Ez a Balatro alapüteme, ami miatt körökre osztott jelleme ellenére is leköt és megizzaszt. Nincs ketyegő óra, és mégis van. A nyakadban liheg.
Mint egy nyúl, amelyik újjászülethet, miután elkapták a grabancát, egyre jobban megismered a vadon szívverését. Egy tapasztalt játékost tátott szájjal bámulnak a friss nyulak: ahogy kitér a pofon útjából, ahogy nevetve átugorja a látszólag végzetes csapdát.
Körökre osztott, mégis folytonos és akrobatikus.
A nagyságrendek masszírozása
LocalThunk, a játék alkotója szándékosan kihagyta azt a segítő funkciót, ami előre jelezné, hogy a letett lapjaid mennyi pontot fognak érni. Neked kell ráérezned a nagyságrendre, vakon lepakolni, majd végigizgulni a tényleges kiértékelést.
Az életben a precizitás egy rögeszmés akadály, ami a megismerhetőség útjában áll.
A nagyságrendek becslésének képessége a világ megismerhetőségének alapfeltétele. Enélkül jobb esetben az ember az orráig lát csak el, rosszabb esetben annál fogva vezetik a rafináltabbak.
Forrásmegjelölés nélkül citált panasza a magyar véleményformáló osztálynak, hogy az átlagembernek egymilliárd vagy 4000 milliárd az ugyanannyi: elképzelhetetlenül sok. A politikai demagóg erre a vakságra ígér fűt-fát, német bért, ingyen bort.
„Túl szép, hogy igaz legyen” — rázza le a szélhámost a nagyságrendekben jártas ember, aritmetikai alapokon nyugvó ösztönnel. Nem kell pontosan kiszámolnom, hogy érezzem, hogy a propozíció nagyságrendileg sincs már rendben.
A Balatróban 300 pontot kell elérned, hogy túléld az első vakot. Aztán ez emelkedik tízezrekre, százezrekre, milliókra. 11 számjegynél eljutsz az „e számok” tartományába, ahol a tíz hatványaival van kifejezve a szükséges eredmény, mert egyrészt nem férne ki a képernyőre, másrészt a nüanszok irrelevánsak, csak a nagyságrend a lényeg.
Az „e számok” csillagászati mennyiségek. Leegyszerűsített példaként a látható univerzumban 10^80 nagyságrendű részecske van. A Balatro maximális pontszáma — a játék által alkalmazott lebegőpontos számábrázolás korlátjából fakadóan — 10^308. Minden univerzumban található részecskére jusson egy univerzum, majd az azokban található részecskékre is jusson egy univerzum, és az ezekben lévő részecskék összesített száma is csak 10^240.
Nagy szám, de elérhető: a beceneve „naneinf”. Ha eléred, akkor sem nyersz, csak máshogy halsz meg (eltöröd a játékot).
Ha kellően magasra jutsz a Balatróban, olyan számokkal dolgozol, amilyenekkel a való életben csak a csillagászok (már ha elfogadjuk, hogy ők a valóságban élnek). Nem lesz olyan mennyiség, ami letaglózna, és jóval nehezebb téged megvezetni olyan ígéretekkel, amelyek egy gyors becsléssel megcáfolhatók.
A szerencse kiiktatása
A véletlenszerűség — Y-generációs nyelven „random” — sajátosan valósul meg: egy kezdeti mag (seed) alapján van determinálva minden, amit a sors látszólag eléd dob. Minden előre el lett döntve, minden kártyahúzás, minden csomagkibontás, minden kockadobás, már a nulladik körben: bármilyen babonából fakadó pozitív vagy negatív érzelmed matematikailag bizonyosan alaptalan. A Balatro definíciószerűen nem szerencsejáték: onnantól kezdve, hogy elindul az első kör, minden a te kezedben van. Ha nem hiszed, a játék megadja a seedet, amivel újrajátszatod. Elküldheted nekem a seedet, és ha ugyanazokat a lépéseket teszem, mint te, pontosan ugyanaz lesz a végeredmény.
Nyolc alfanumerikus karakter (pl. B5JFZ3H5) határozza meg egy adott játékmenet látszólagosan véletlenszerű történéseit. Amikor lapot húzol, nem a szerencsédet teszed próbára, hanem egy előre legenerált ismeretlen felfedezésének irányával kapcsolatban hozol döntést.
Ha vannak veszélyes babonáid a szerencsejátékokkal kapcsolatban, ebből a kaszinóból egészségesebben távozol.
Stratégiai rugalmasság
Mindannyian elkerülhetetlenül megöregedünk, vannak, akik jobban, vannak, akik rosszabbul. Az egyik érdeklődési köröm (ami egy következő cikknek a témája lesz) a húszas, harmincas éveikben koravén Szomszédok-karakterekké hülyülő „kozmopolita” „fiatalok”.
A jól öregedés egyik titka, hogy maradj szellemileg nyitott, hogy minél távolabbra told ki a befordult, ugyanazt loopoló öregembert, akivé elkerülhetetlenül válsz majd, ha megéred.
Az idősödő ember azzal vigasztalja magát, hogy bár taktikai értelemben a fiatalok gyorsabb reflexeikkel, élesebb érzékszerveikkel köröket futnak körülötte, cserébe őt bölcsessége jobb stratégává teszi. Persze, papa.
Az idősödő ember bölcsességét árnyalja, hogy a gondolkodásmódja megcsontosodott, rögeszmék rabja, súlyos esetben egy végállapotban stagnál.
Egy hagyományos stratégiai játékban az isteni hatalom egyre szilárdul, a világ az akarat formájához idomul, a játékos célvektora által kijelölt győzelem elkerülhetetlen.
A Balatróban bármikor jöhet egy kártya, ami egy új, potenciálisan jobb stratégiát kínál, akkor, amikor elég erős jokerek, és egy azokhoz egyre igazodó pakli áll már rendelkezésre. Ott és akkor döntened kell arról, hogy eldobod-e azt, ami talán elég jó, és amibe már rengeteget energiát fektettél, hogy újratervezz mindent.
Feladni a biztos jövőt, nagyon gyorsan irányt váltani (amerikaiul megfordulni egy érmén), és alkalmazkodni az új helyzethez – mindemellett krízistervet képezni az átmeneti időszakra – csak mentálisan rugalmas ember képes. A Balatro leszedi a vízkövet az idősödő agyról, és megelőzi annak kialakulását.
Nagyon ritka az olyan állapot, ahonnan 100%-ban biztos a győzelem: mindig ugrásra késznek kell lenni, és a rugalmasság erény.
Céltudatos rugalmasság
Az amatőr Balatro-játékos különbséget tud tenni az erős és gyenge jokerek között. A profi arrogánsan azzal henceg – miközben maga sem hiszi el –, hogy nincs rossz joker.
Egy normál játék a nyolcadik szint végéig tart: ha itt megvered a főnököt, nyertél, de mehetsz tovább a végtelen játékba. A végtelen meghódításához tényleg a legjobb lapok speciális együttállása szükséges, a sima győzelemhez viszont bármelyik joker elég lehet. Mi több, egy sem szükséges.
A legnehezebb – arany – fokozaton egy gyengécske joker is adhat annyi pluszt, ami épphogy segít elérni a nyolcadik kör végét. Nem válogathatsz kedvedre az eszközökben: a kezed meg van kötve, azzal kell dolgoznod, amid van.
Ahogy egyre tapasztaltabb vagy, úgy nemesülnek meg a gyengébb lapok a kezedben. A való életbeli kifogást, hogy nincsenek meg a megfelelő eszközeim egy feladat végrehajtásához, a nárcisztikus széttárt kezeit, amiért nem a legjobb feltételek állnak a rendelkezésére, a Balatro arany fokozata vereséggel bünteti.
A cél, hogy a nyolcadik kör végéig túléljek, és ott egymillió pontot gurítsak; ennek tudatában egy korábban borzasztónak gondolt ajánlat is megnemesül. Pont elég arra, amire feltétlenül szükségem van. Viszem!
A céltudatos arany fokozaton játszva az ember megéli azt az ívet, amikor a saját korábbi, könnyebb fokozaton kialakult értékrendjét felül kell bírálnia; egy olyan reformot végrehajtania, amire egy adott életkor fölött a legtöbb ember képtelen. Körről körre.
A Balatro, ahol a cél jó értelemben szentesíti az eszközt, ahol a szar is – kis kreativitással – arannyá válhat, egy kiváló szellemi torna ahhoz, hogy az értékrendedben rugalmas maradj.
„De nekem már jól kialakult értékrendem van, és minden alternatíva rossz” – rázza az öklét a papa. Rázza az öklét a harmincéves ember, ha hiszünk Churchillnek. Én abban hiszek, hogy van szellemi frissesség negyvenen túl is.
Negyvenen túl
Az ÖT.hu olvasóközönségében – megérzésre alapozva – felülreprezentáltak a középkorú férfiak. A kártyajátékok tökéletes célcsoportja.
Megfelelő online áruházból a Balatro teljes pénzvisszafizetéssel is megvásárolható, így, ha nem is jön be, maximum az idejét vesztegeti vele az olvasó, ezért lelkiismeretfurdalás nélkül ajánlom.
Azt nem állítom, hogy gyógyszer az agynak – de van annyira hatásos, mint egy drogériában kapható étrend-kiegészítő, és árban is hasonló.
Betegtájékoztató
A Balatro, ahogy a címben is elhangzik, pofoz. A függőség kialakulása minimális: nem jutalmaz, sőt, minden joker rajtad röhög.
Egy anon írta a neten, hogy egyszer akkora taslit lekevert neki, hogy napokig meg sem nyitotta. Végül visszatért, mert a kihívás ellenállhatatlan, csak néha aludni kell párat két nekifutás között.
Tapasztalatom szerint napi 45-90 perc az, amit az ember versenytempóban kibír; fáradtan, elbambulva esélytelen. Nem egy agyzsibbasztó, buborékos fólia pukkasztgató mobil játék a napi ingázás fájdalomcsillapítására, hanem egy kegyetlen űzött vad szimulátor, ami pókernek álcázza magát.
Ahogy egy jó gyógysz… étrend-kiegészítő, kellően keserű ahhoz, hogy csak a megfelelő mennyiségben fogyaszd.
Borítókép: A Balatro egy okostelefon képernyőjén / fotó: Samuel CORUM / AFP
Bejelentkezés