A megújult Bajnokok Ligája: Siker vagy veszélytelen Szuperliga? – teszi fel a szerintem nagyon helyes kérdést február első napján a New York Timesban megjelent cikkében James Horncastle, a The Athletic szakírója. Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) csúcsklubfutballjának új lebonyolítási formájával kapcsolatban ugyanis nem az az alapkérdés, ki lesz a győztes, hanem az, hogy a 2024/2025-ös szezonban bevezetett új versenyforma vajon megfelelő (elégséges) válasz-e a nagycsapatok által és nekik szervezett Európai Szuperliga jelentette kihívásra. Alapkérdés, mondom, mert persze a Liverpool-, a Real Madrid- vagy a Barcelona-szurkolóknak azért az (is) fontos, melyikük lesz idén a végső győztes.

A hivatásos európai labdarúgás (nagypályás, férfi) látványsport, azaz a cserekapcsolatok arra irányulnak, hogy megnézhessük, mások hogyan rúgják a labdát, mi lesz az eredmény. Jegyet vásárolva, televíziós előfizetést megrendelve/adóból fizetve, a reklámokat befogadva és a szabadidejükkel a polgárok azért fizetnek, hogy mások sportolásának látványát élvezhessék. Ezt a lehetőséget azért teremtik meg az eseménytulajdonosok, azért szervezik meg tudatosan a látványfutballt, hogy profitot vagy hasznosságot realizáljanak. A profittermelési cél alapesetben közvetlen, azaz a tulajdonosok magában a labdarúgásban szeretnék maximalizálni a bevételek és költségek közötti különbségeket. A hasznossági cél ezen a szinten pedig ma már egyre inkább a sok győzelemhez kapcsolódó soft powerről szól, ami lehet például geopolitikai indíttatású, azaz, hogy vonzó képet alakítsanak ki más országok polgáraiban és döntéshozóiban – lásd az oroszok nyomulása a 2000-es évek európai sportjában –, de szólhat egy adott ország polgárainak is: milyen szép és jó itt élni. Hajrá Fradi, hajrá magyarok!

Az európai sport egyik sajátossága, hogy kezdetben szinte kizárólag, később jellemzően ez utóbbi cél, azaz a hasznosság mentén szerveződött, és elvben ma is a társadalmi célok és értékek a meghatározóak benne. Ennek a sportfelfogásnak egy kuparendszerű, minden országnak képviseletet biztosító, véletlen párosítással megszervezett európai klubtornaforma felel meg. Klubtorna, mert a helyi versenyrendszereket – értsd: országos bajnokságok – védeni kell, kuparendszerű, mert a helyi bajnokságokra „ráhúzott” másik bajnokság kizsigerelné a játékosokat, őket is védeni kell, képviselje magát minden ország, mert ez így demokratikus, Andorra érdekeit is védeni kell, valamint véletlen sorsolású, hogy a végső győzelemre elviekben mindenkinek egyenlő esélye legyen, mert a kicsiket is védeni kell.

Európai szinten ezt valósította...