Bár a részletek még zavarosak, képlékenyek, és ezáltal különféle ellentmondásos értelmezéseknek adnak teret, úgy tűnik június végén Trump elnöknek és a washingtoni kormányzatnak egy újabb véres és igencsak költséges háborút sikerült lezárnia Iránnal szemben. Ahogyan többen – például Konok Péter is – cinikusan, ellenben találóan megjegyezték, ezzel a nagyon vitatható békeszerződéssel „Trump nyert, de tulajdonképpen Amerika veszített”. Illetve aki igazán jól járt és mondhatni győztesként kerülhet ki az összecsapásból, nem más, mint a „sátáni ellenség a világ leggonoszabb vezetőivel”, vagyis a síita iszlamista iráni kormányzat. Régi bölcsesség, hogy talán még egy igazságtalan béke is jobb, mint egy igazságos háború, azonban az izraeli–iráni–amerikai konfliktus – amelynek amúgy egyáltalán nincs vége, éppen csak egy pihenő intermezzo-fázis következik – esetében egyik, a háborúra és a békére fentebb alkalmazott jelző sem igaz.
A 21. századi amerikai diplomácia és külpolitikai gyakorlat nem a vallási és kulturális dimenzió iránti érzékenységéről, empátiájáról híres, hanem inkább az üzleties, gyakorlatias, gazdaságcentrikus attitűdjéről ismert, és ez különösképpen érvényes a Trump-adminisztráció esetében. Mindennek megfigyelhetőek a látható és érzékelhető következményei, már ami az amerikai katonai beavatkozások körülményeit, valamint az elmúlt évtizedek minimum negatív, de inkább katasztrofális kivonulási stratégiáit illeti. Ugyanis ez történt Irakban, Afganisztánban és most elég látványosan az Irán elleni háború (a hivatalos eufémizmus szerint: katonai hadművelet) esetében is. Az Egyesült Államok itt belebonyolódott egy számára lényegében értelmezhetetlen és indokolhatatlan háborúba, amit elsősorban Izrael biztonsági-stratégiai érdekei mozgattak. Az amerikai vezetés pénzt, paripát, fegyvert és emberéletet nem kímélve évek, sőt Afganisztán esetében csak két évtized múlva tudott kiszabadulni a közel-keleti és közép-ázsiai háborúk véres forgatagából, annak minden tapasztalatával és traumájával együtt.
Az olyan megbízható és tárgyilagos kutatóintézetek, mint a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI), illetve az amerikai Brown Egyetem Nemzetközi Ügyek Intézetének háborús statisztikái önmagukért beszélnek, és mind azt mutatják, hogy egy háború – a hadiipari komplexum jövedelmezőségét és a nagyon képlékeny kül- és biztonságpolitikai célok megvalósítását leszámítva – iszonyúan költséges és összességében veszteséges tevékenységnek bizonyul...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.