Amerika hazafias, katonai hagyományaira igencsak büszke népe – leszámítva azokat a tízezreket, akik éppen Donald Trump és a neki tulajdonított hamis patriotizmus, hatalommánia, vagy éppen az ő „királysága” ellen (No Kings) tüntettek – június 14-én ünnepelte az amerikai hadsereg (US Army) megalakításának 250. évfordulóját. A két és fél évszázadot a Függetlenségi Nyilatkozatot is kibocsátó 1775-ös Második Kontinentális Kongresszus vonatkozó határozatától számítják.
A mintegy hatezer egyenruhást (a 18. századi hagyományőrzőktől az aktív szolgálatban lévő harckocsizókig) felvonultató látványos és nem túl olcsó katonai parádé (40 millió dollárba került) épp egybeesett Trump elnök 79. születésnapjával. Bár a történelmi évforduló elsődleges legitimációt adott az ünneplésre, Trump bírálói közül sokan az elnök személyi kultuszát szolgáló groteszk, militarista megnyilvánulásnak tekintették az ünnepélyes katonai díszfelvonulást. Trumpnak egyébként egyik régi, sokat dédelgetett álma valósult meg a „szép nagy amerikai katonai parádé” washingtoni megrendezésével. Ezeket az álmokat részben az táplálta, amit Párizsban, Macron elnök vendégeként látott a 2017-es Bastille-napon, és akkor még ott van a május 9-i moszkvai nagyhatalmi katonai erőfitogtatás orosz példája is.
Trump egykori – és azóta kegyvesztett – katonai tanácsadói és vezetői, mint James Mattis, Mark Esper vagy Mark Milley tábornokok szerint többnyire a diktátorok (Kim Dzsongun és Putyin), valamint a komplexusos, katonai múlt nélküli politikai vezetők – Macront és Trumpot is ide sorolják – szeretik a katonai parádékat. Ismert, hogy az ifjú Trump egy New York-i katonai kadétiskola diákjaként felmentést kapott a vietnámi katonai szolgálat alól az 1960-as években, „bokaficam” okán. Számos korábbi, 20. századi amerikai elnök, mint Truman, Eisenhower, Kennedy, Ford, Carter vagy az idősebb Bush, kitüntetett háborús hősök voltak, míg ifjabb Bush a Nemzeti Gárda vadászpilótája volt. A 21. századi elnökök Obamától Trumpig azonban már egyáltalán nem büszkélkedhetnek az amerikaiak számára kimagaslóan fontos és nagyra tartott katonai szolgálati múlttal.
Az említett konzervatív amerikai katonai vezetők inkább fölösleges, szánalmas, népámító erőfitogtatásnak tartották a katonai díszfelvonulásokat, amelyek szerintük nem igazán tükrözik az amerikai katonai attitűdöt és hagyományt, amely elsődlegesen a harctéren mutatkozik meg, és nem, úgymond, a dísztribün előtt pózolva.
Való igaz, nem sok katonai díszfelvonulásra került sor az amerikai történelemben. Legutóbb idősebb George Bush ünnepeltette mintegy 8000 fős katonai parádéval az öbölháború és...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
